Agust D ˢᵘᵍᵃ [✓]

»6. rész«

Egész este folyamatosan kattogott az agyam. Sajnáltam Yoongi-t, de attól még nem kedveltem meg.

-Nayun. - kopogott be anya az ajtómon, majd benyitott.

-Igen? - néztem rá.

-Elmész holnap akkor Yoongi-val? - kérdezte reménykedve.

-Nincs más választásom. - sóhajtottam.

-Ismerkedj meg vele. Lehet nem is olyan rossz ember, mint amilyennek gondolod.

-A videók alapján... Meg a mai nap után...Tökéletesen tudom, hogy milyen ember. És én nem kérek belőle.

Anya szó nélkül állt az ajtóban, majd egy hatalmas csattanásra figyeltünk fel.

-Upsz. Bocs. - nevetett a folyosóról Yoongi.

-Csak menj tovább. - mondta apu, majd anyu elállt az útból.

A következő pillanatban, pedig egy matrac került be a szobámba, amit apu és Yoongi cipelt.

-Ti meg mit akartok azzal? - ijedtem meg.

-Yoongi itt alszik veled. És mivel felelősségteljes apuka vagyok, így nem engedhetem meg, hogy melletted aludjon. - közölte apa.

-Hogy mi? Itt biztos, hogy nem alszik! - akadtam ki.

-Arra gondoltam, hogy Bora alszik veled és Yoongi a húgod szobájában, de Bora suliban megy. Kellenek a ruhái a cuccai... Te nem engednéd meg, hogy itt aludjon Yoongi egyedül, szóval akkor lesz egy szobatársad.

-Van nappali. Kanapéval.

-Hé! Nekem üdítő alvásra van szükségem, nem pedig nyomorra. - vágta rá Yoongi.

-De... De... - kezdtem bele, majd apa közbevágott.

-Reggel időbe keljetek. Végezzetek minél hamarabb a vásárlással. Nayun. Óvatosan jó? Nehogy megtudják, hogy Yoongi itt van.

-Jó... - morogtam.

-Jó éjt. - mosolygott ránk anyu, majd kimentek a szobából.

Yoongi elkezdte helyezgetni a matracot, majd elégedetten nézett rám.

-Kész is. Itt tökéletes. Ágyneműt esetleg... Tudnál adni?

Sóhajtva nyitottam ki az egyik szekrényt, majd kikaptam egy lepedőt és egy takarót.

-Tessék. - dobtam az ágyra.

-Párna?

-Türelmetlen... - morogtam, majd visszafordultam egy párnáért. - Bocs, hogy nem tudok mindent megfogni egyszerre.

Megfogtam az alvós ruhámat, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt.

***

Lassan vánszorogtam vissza a szobámba, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Yoongi már a matracon feküdt és a telefonját nyomkodta.
Mivel a matracot teljesen az ágyamnak tolta és nem akartam ezért kerülőt tenni, így egy gonosz vigyorral vágtattam át fekhelyén.

-Nayun! - szólt rám.

-Jaj bocsi. Elfelejtettem, hogy itt vagy
Annyira megszoktam, hogy egyedül vagyok a szobámban. - feküdtem be az ágyba.

-Nagyon vicces. - morogta.

Csendben feküdtünk mind a ketten, majd egy kis idő múlva én is a telefonomért nyúltam.

Írtam egy üzenetet Soyeon-nak, hogy rosszul vagyok és holnap nem megyek, majd felmentem instagramra. Hamar végigpörgettem a mai nap tartalmait, majd sóhajtva kapcsoltam ki a kijelzőt. Yoongi felé néztem, de ő még mindig csak nyomta a telefont.

-Mit tudsz nézni ennyi ideig? - kérdeztem.

-Nagyon semmit. A rajongóim üzeneteit olvasgatom. Kommentek meg ilyenek. - közölte.

-Mr. híres vagyok elfoglalt ember akkor.

-Ms. mindenen nyafogok megnézné a telefonját?

Nagyon vicces...

Bekapcsoltam a kijelzőt, majd megpillantottam egy értesítést.

agust_d üzenetet küldött.

-Visszaírtál? - kérdeztem.

-Úgy tűnik. - felelte.

Kíváncsian nyitottam meg, majd elkezdtem olvasni az üzenetet.

Bírjuk ki azt a pár hetet?
Részemről oké. A tiédről?
Nayun, ne a sajnálatod beszéljen belőled. Légy őszinte hozzám.
Tudom, hogy utálsz. De nem sokáig.
Hidd el, tudom.

Üdv: Az elképesztően jóképű Agust D

Utóirat: Belém fogsz szeretni.

-Elképesztően jóképű mi? - fordultam felé.

-Miért nem? - nézett felém, majd felült a matracon. - Tán nem vagyok jóképű? Cáfold meg, ha tudod. Ha mered. - mosolyodott el.

-Nem vagy az. - mosolyodtam el.

-Nem?

-Nem. - jelentettem ki.

Yoongi hirtelen felpattant, majd a takaróját rám dobta és lefogta.

-Yoongi! - szóltam rá a takaró alól.

-Mi? Nem hallak. - nevetett.

Kapálózni kezdtem, de nem tudtam a felszínre törni.
Éreztem, ahogy a fiú helyezkedik az ágyamon, hogy jobban letudja fogni a takarót. A takaró alól kezdtem el tapogatózni míg megéreztem a fiú mellkasát.

-Na mi van? Már tapizol is? Haladunk. - nevetett.

Hatalmasat löktem rajta, de nem segített.

-Ki szeretnél jönni? - kérdezte.

-Nem kapok levegőt. - hazudtam.

-Jó vicc.

-Yoongi... Tényleg. Nem hazudok. - próbáltam elhitetni vele.

-Nayun... Nem. Versz. Át.

Lekapta rólam a takarót, majd elégedetten feküdt vissza az ágyába.
Ajándékképpen hozzávágtam a párnámat.

-Aranyos vagy, amikor kiakadsz. - nevetett.

-Add vissza a párnám! - kértem, de nem tette. - Yoongi. Add oda!

-Meg amikor dühöngsz. - folytatta, majd a párnámat visszadobta.

-Jó éjt. - közöltem, majd a fal felé fordultam.

-Nayun... Még nem végeztem. - közölte.

-De én igen. Jó éjt.

-Tényleg aranyos vagy ilyenkor. - nevetett. - Jó éjt.

Aranyos? Hát holnap nem leszek.
Ugyanis van egy tervem.
Egy fantasztikus tervem.