Agust D ˢᵘᵍᵃ [✓]

»3. rész«

*Nayun szemszöge*

Bora iskolája előtt álltam és vártam a lányt. Hamarosan megpillantottam kijönni az egyik barátnőjével, majd átölelte és sietett felém.

-Miért jöttél elém? Nem szoktál megvárni. - kérdezte, miközben elindultunk a buszmegálló felé.

-Apa... Valami vendégről magyarázott. Nem értettem nagyon, mert elég titokzatosan mondta... - feleltem.

-Jaj ne. Remélem nem a nagynénénk. - fagyott le.

-Bora! Nem is tudom mi bajod van vele. - nevettem fel.

-Úgy kezel, mint egy gyereket... - morgolódott.

-Végeredményben gyerek vagy.

-Jó de... De... Mindegy. De ki lehet az?

-Nem tudom. De nem is érdekel igazából. Úgyis hamar elmegy. Mint minden rokonunk, aki jön.

-És ha nem rokon? - kérdezte.

-Munkatárs? Barátja? Hát... Nem tudom. Mindegy, majd meglátjuk.

A buszmegállóban vártuk a buszt, ami 10 perc késéssel, de megérkezett.

-Ennyit arról, hogy siessünk haza. - sóhajtottam, amint leültünk.

Bora elővette a telefonját, majd megnyitotta az Instagramot.

-Ne már... Ezt nem hiszem el.

-Mi az? - néztem rá.

-Agust D visszament Szöul-ba. - szomorkodott.

-Hál' istennek.

-Nem kértem véleményt. - közölte.

Egész úton zenét hallgattam, míg Bora a közösségit bújta. Hazafelé menet, pedig újra hatalmába kerített a kíváncsiság. Az ajtó elé érve a húgom elkezdett Agust D-ről áradozni, majd betelt a pohár. Az ajtó kinyitása közbe felé fordultam, majd erélyesen szóltam rá.

-Bora nem tudod végre felfogni, hogy engem nem érdekel? Torkig vagyok már tőle! A csapból is Agust D folyik... Elég volt már!

Lepakoltunk az előszobába, levettük a cipőnket, majd végig mentünk az előszoba kisebb folyosóján.

-Igazad volt. Tényleg utál. - hallottam meg egy hangot bentről.

Bora egyből megállt, majd lefagyott.

-Mi van? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.

-Ez Agust D hangja volt...

-Persze most meg találd ki, hogy itt van. - forgattam a szemeim.

Idegesen mentem be a konyhába, míg Bora a nappali felé vette az irányt. Anya a konyhában pakolt, majd érkezésemre felém kapta a fejét.

-Azt hittem a nappaliban vagy. - mondta halkan.

-Miért lennék ott? - kérdeztem, majd töltöttem magamnak egy pohár narancslevet.

A kitöltött narancslével a kezemben mentem ki a konyhából, majd Bora szaladt el előttem és felszaladt a lépcsőn. Ezt követően pedig bevágta maga mögött az ajtót, majd egy sikítás hallatszódott fentről.

Bora-nak meg mi a baja?

Sóhajtva mentem be a nappaliba, majd feltettem ugyanezt a kérdést hangosan.
Amit akkor láttam nem akartam elhinni.
Kikerekedett szemekkel néztem a kanapénkon ülő Agust D-t.

-Ez csak vicc ugye? - kérdeztem egy erőltetett nevetéssel.

-Helló. - intett felém a fiú.

-Helló? Hát... Helló. Én azt hiszem felmegyek. - közöltem, majd már fordultam is.

-Te is sikítozni fogsz a szobádban? - kérdezte.

-Persze. De én a fájdalom miatt. - közöltem.

-Nayun ne menj el! - szólt rám apám.

Sóhajtva mentem vissza, majd leültem az egyik fotelbe.

-Yoongi itt fog lakni nálunk egy darabig. Lehet, hogy te nem örülsz ennek, de muszáj együtt élned a tudattal. - mondta.

Yoongi?
Nem is tudtam, hogy ez az igazi neve...
Mondjuk nem is érdekelt, szóval nem csodálom.

-Ez olyan hihetetlen. Van valaki, aki nem szeret... - kelt fel a fiú a kanapéról és egyenesen felém tartott.

-Mit akarsz? - kérdeztem.

Yoongi megállt előttem, majd kezét a homlokomra helyezte.

-Hm. Nem vagy lázas. Attól még szerintem el kéne menned egy orvoshoz.

-Idióta. - morogtam.

-De jóképű nem? - mosolygott.

-Ah, Mr. Tökéletes. - forgattam a szemeim.

-Valóban tökéletes vagyok.

-És még egoista is.

-Hosszú lesz ez az időszak. - sóhajtott apa, majd inkább kiment a nappaliból.

-Csak hogy tisztázzuk. - ittam bele a narancslevembe, majd felkeltem a fotelből. - Hidegen hagysz. Ne szólj hozzám és én sem fogok. Bora-t lenyűgözheted, de engem nem fogsz.

-Mi a bajod velem? Nincs olyan ember, aki ellenállni tudna nekem. - mutatott végig magán.

-Igazad van. Tudod... - léptem egyre közelebb hozzá. - Lehet, hogy az utálkozásom egy álca? Lehet, hogy oda-vissza vagyok érted csak titkolom. Hogy senki ne tudja meg. - suttogtam, majd hirtelen a maradék narancslevemet a hófehér pólójára öntöttem. - Ja nem.

Letettem a poharamat a mellettem lévő asztalra, aztán sietősen ott hagytam.

-Te velem ne szórakozz! - kiáltott utánam.

Életem legrosszabb időszaka lesz a mostani.
Remélem nem fogja jól érezni magát.
Szenvedjen, ahogy én is.