Agust D ˢᵘᵍᵃ [✓]

»4. rész«

-Nayun! Nayun jössz vissza! - kiáltott utánam.

Tudod mikor...

Egyenesen a szobámig mentem, majd pont Bora lépett ki a szobájából.

-Itt van igaz? - kérdezte.

-Bár ne lenne... - sóhajtottam, majd kezem az ajtóm kilincsére helyeztem.

-Nem merek lemenni. - jelentette ki halkan.

-Miért? Nem fog megenni. - mosolyogtam a lányra.

Bora arcán izgalom és rettegés látszódott. Mindig is akart találkozni vele, most pedig mikor itt az alkalom lefagyott.

-Menjek le veled? - kérdeztem rá sóhajtva.

-Az jó lenne. - mosolygott.

Ketten indultunk meg lefelé, majd mikor még le sem értem a lépcsőről már megtalált.

-Kösz, hogy tönkretetted az utolsó pólóm. - kiáltott nekem.

-Mit csináltál? - kérdezte a húgom halkan.

-Narancslé landolt rajta. - közöltem.

-Nayun! - szólt rám.

***

Apa mérgesen nézett rám, mikor megtudta, hogy leöntöttem a fiút. A konyhában voltam velük, míg Bora a nappaliban volt Yoongi-val.

-Adj neki egy pólót. Vidd fel, válasszon valamit. Holnap meg elmész vele vásárolni. - közölte.

-Hogy mit csinálok? Na nem. Amúgy is iskola van holnap.

-Igazoljuk. - zárta le ennyivel.

Remek...

-Adj neki egy pólót. Ne az átázottban üljön. - mondta már anyu is.

Sóhajtva mentem ki a konyhából, majd egyenesen a nappaliba mentem.

-Bora, te aztán egy fantasztikus lány vagy. - mosolygott Yoongi a lányra. - Nem úgy, mint a nővéred. Zsémbes öregasszony. - nevetett, majd Bora is.

-Ha befejezted a kibeszélést, akkor feljöhetnél velem a szobába. - közöltem az ajtóban karba tett kezekkel.

-Ezek után még elvárod, hogy lefekü... - kezdte el, de rögtön közbe vágtam.

-Idióta! Csak egy pólót akarok adni neked. Vigyázz mit mondasz, mert gyerek is van ám. - vágtam hozzá.

-Az más. Jól van. Mindjárt jövök Bora. Utána folytathatod a mesélést. Érdekel, hogy miket szeretsz bennem. - mosolygott rá, majd elindult felém.

-Ennél jobban úgysem tud elszállni magadtól az agyad. - közöltem.

-Önbizalomhiányban szenvedek. Hallanom kell, hogy milyen jó vagyok. 

-Barom... - morogtam.

Sietősen indultam meg apám szobája felé, miközben Yoongi végig követett.

-Mond csak... Te...

-Nem beszélek veled. - közöltem, majd benyitottam a szobába.

Kinyitottam a szekrény ajtaját, majd egy pólót kezdtem el keresni.

-Nem mondom azt, hogy jó lesz a méret, de még mindig jobb, mintha én adnék neked. Nem mintha adnék. - vallottam be.

Kikaptam egy pólót, majd Yoongi-nak adtam. Lekapta magáról a pólóját, majd mosolyogva húzta fel a másikat.

-Máskor ne előttem meztelenkedj. Kösz. - ráztam a fejem, majd sietősen indultam meg az ajtó felé.

Yoongi hirtelen karon ragadott, majd maga felé fordított.

-Nayun... Lehet, hogy most utálsz, de nem sokáig. Mire kettőt pislogsz már belém leszel zúgva. - közölte.

-Azt várhatod. De vigyázz. A végén kipukkan a szép fejed a sok önimádatod miatt.

-Ezt most bóknak veszem.

-Nem annak szántam. - mosolyodtam el.

-Gyönyörű vagy. - nézett mélyen a szemeimbe.

-Ez sem hat meg. - közöltem, majd kitéptem a kezem az övéből, majd a szobámba mentem.

Az ajtót kulcsra zártam, majd sóhajtva dőltem be az ágyba.

Miért? Mit vétettem?
Miért kell egy egoista barommal együtt élnem?

-Nayun. - kopogott be apa az ajtómon. - Anyáddal elmegyünk vásárolni. Meglesztek?

-Persze. - sóhajtottam.

-Sietünk.

Már csak ez hiányzott...
Azt hiszem, hogy ezentúl csak akkor megyek ki a szobámból, ha nagyon muszáj.

10 perc múlva, pedig már muszáj volt kimennem. Bora az ajtóm előtt kérlelt egészen addig, míg ki nem nyitottam az ajtót.

-Mi az? - kérdeztem.

-Jössz nézni valamit?

-Nem.

-Légyszi Nayun.

Mondjuk... Ha filmet nézünk, akkor Mr. Imádom magam csendben lesz...

-Jó. - egyeztem bele.

***

-Én ezt nem hiszem el... Ez... Ez... Ilyen nincs. - ültem a kanapén ledöbbenve.

-Filmet nézünk. Befognád? - kérdezte Yoongi.

-Filmet néztek? Filmet? Ez a hülye sorozatod! - akadtam ki.

-De ezek fizetősek. És így ingyen láthatom. - áradozott Bora.

-Rajongóimnak mindent. - mosolygott.

5 percig bírtam.
5 percig néztem a Backstage-ben történő dolgokat.

-Nézd Bora. Ott variáltam a két dzseki között. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik színt válasszam. Aztán mint láthatod a klasszikus feketénél maradtam.

-Mind a kettő jól állt volna. - mondta Bora.

-Talán igazad van. - értett vele egyet.

-Na én mentem. Sziasztok. - keltem fel a kanapéról.

-Nayun ne már. Próbáld pozitívan felfogni. A húgoddal töltöd a délutánt. Na és velem. - érvelt a fiú.

-Az első része tetszett. De a vége... Borzalmas.

-Na jó. Elég a hisztiből! Szerinted én örülök annak, hogy itt vagyok? Ne vedd magadra Bora imádlak, de nekem nem itt lenne a helyem. Hidd el, hogy nem szórakozásból vagyok itt. Ha tehetném elmennék, de tudod nincs hova! Az életem megy lassan tönkre, erre még te is nehezíted... Megértem, ha nem bírsz...Talán mégsem... De kibírhatnád azt a pár hetet.

-Mi történt? - kérdezte aggódva Bora.

-Hosszú... És nem is akarom sajnáltatni magam. - közölte.

Talán tényleg nehezítem neki?
Lehet bunkó vagyok egy kicsit...
De semmi kedvem egy önimádó alakhoz.

-Biztosan megtudsz kedvelni. Nem kell szeretned, csak fogadj el akkor. A többi a sorstól függ. - kacsintott rám.

-Jó. Bizonyítsd be, hogy a magad fura módján szerethető vagy.

-Jó. Bebizonyítom! De ne engem hibáztass, ha közben belém szeretsz. - mosolygott.

Sosem fog javulni igaz?