Agust D ˢᵘᵍᵃ [✓]

»15. rész«

Yoongi tényleg az ajtómban állt...
Először rám nézett mosolyogva, majd keresztbe tette kezeit.

-Hol az ágyam? Itt hagytalak egy napra és kidobsz? Elmegyek, majd dolgozni és nem jövök haza este, mert nem fogok tudni, akkor is kidobsz? Milyen feleség leszel te? - kérdezte.

Köpni-nyelni nem tudtam.

Hogy mi?

-Én... Én... Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem sokkos állapotban.

-Bejöttem az ajtón. - nevetett.

-Barom. - mosolyodtam el. - Na, de tényleg...

-Hát... Leléptem. - rázta meg a vállát.

-Leléptél? Yoongi ezt nem teheted...

-De megtettem. Időt kértem. A sorsom hamarosan kiderül. Viszont nem lesz baj érzem. Túl jó vagyok. Nem fognak kirúgni. - közölte.

-Persze. Mr. Tökéletest nem fogják. Túl tökéletes vagy ahhoz. - mosolyogtam.

Felkeltem az ágyról, majd lassan felé indultam. Amint egyre jobban közeledtem felé a szívem folyamatosan gyorsabban kezdett el verni.

-Hiányoztál. - közölte, majd szorosan átölelt.

-Te is nekem. Mi lesz így mikor végleg elmész? - kérdeztem, majd felsőjét megszorítottam.

-Végleg elmegyek? Azt szeretnéd? Nekem nem állt szándékomban. - távolodott el tőlem.

-Szeretném, hogy velem maradj. Viszont úgy gondolom, hogy ez önzőség lenne. Menj vissza. A karriered...

Yoongi nem várta meg, hogy befejezzem. Egyből ajkaim után kapott. Meglepődve, de viszonoztam a csókját, miközben egyre jobban szorított magához. Kezeimet nyaka köré kulcsoltam, míg ő a derekamnál fogott engem.

-Szerelmes gerléim. Jó lenne, ha kitalálnátok most már. - nyitott be anyu, mi pedig egyből elváltunk a másiktól.

-Anya... - néztem rá unottan, majd elkezdtem mosolyogni. - Hihetetlen... Együnk. Éhes vagyok. - közöltem, majd elindultam a földszintre vezető lépcső felé.

-Yoongi meghozta az étvágyadat is? - kérdezte anya nevetve.

-Ez már csak ilyen. - hallottam meg Yoongi hangját.

A konyhában kimertem egy tányérral az ebédből, majd leültem az asztalhoz.

-Ti most jártok? - kérdezte Yoongi-tól Bora, miközben bejöttek a konyhába.

-Hivatalosan nem... - felelte halkan a fiú. - Hé, Nay. Járunk? - kérdezte nevetve.

-Ennél romantikusabb nem is lehetnél. - forgattam a szemeimet.

-Ide jöttem. Miattad. Leléptem azt átérzed? Megszöktem. Vagyis... Ideszöktem. Mi ez, ha nem romantikus dolog? - kérdezte. - De... Megbeszélhetjük ezt... a szobádban is. - mosolyodott el perverzen.

Egyből megálltam az evésben. Ismét sikerült sokkos állapotba kerülnöm miatta.

-Most erre mit mondjak? - kérdeztem meg kínosan.

Felálltam az asztaltól, majd elpakoltam magam után. Végezetéül megálltam a fiú előtt, majd kíváncsi néztem rá. Yoongi megköszörülte a torkát, majd megvakarta tarkóját és elmosolyodott.

-Nos... izé...

-Szép bevezetés. - nevetett fel Bora.

-Én próbálkozok...

-Igen? Hallgatlak. - mosolyodtam el.

-Nayun...Megtisztelnél azzal, ha... a barátnőm lennél. - Yoongi hirtelen megfogta a konyhapulton díszelgő, pár virágszállal rendelkező vázát és mosolyogni kezdett. - Még virágot is kapsz.

-Igazán figyelmes vagy Min Yoongi. Le a kalappal előtted. - nevettem fel.

Kezéből kivettem a vázát, majd visszatettem a pultra.

-Ez egy igen? - kérdezte mosolyogva.

-Talán. - közöltem, majd csókot kezdeményeztem.

-Ez tuti egy igen. - mondta, amint elváltunk egymástól.

-Hát, ha te úgy gondolod.

-Kim Nayun velem te ne szórakozz! - közölte mosolyogva.

-Igen. Most jó? Igen, igen és igen. Örömmel leszek a barátnőd Yoongi.

-Helyes. - kezdett el bólogatni.

-Aztán viselkedj mert kidoblak.

-Mi? Alig bírtál ki nélkülem egy napot. Nem dobnál ki. - tette keresztbe kezeit.

-Kidoblak és visszahozlak. - nevettem.

-Na jó fejezzétek már be. - morgott Bora, majd mindannyian felnevettünk.

***

-Jó éjt. - köszöntünk el Yoongi-val, majd bementünk a szobámba.

-Melletted alszok igaz? - mosolygott.

-A földön is aludhatsz, ha nagyon szeretnél.

-Nem-nem. Nekem van egy csodaszép barátnőm, aki helyet ad maga mellett. - közölte, majd befeküdt az ágyamba.

-A mostani helyzetben...Inkább te adsz helyet nekem. - Lekapcsoltam a lámpát, majd befeküdtem mellé. -Tudod... Ez egy egyszemélyes ágy.

-De mi megoldjuk és elférünk. De, ha szeretnél aludhatsz rajtam is. - nevetett.

-Még egy ilyen megjegyzés és a földön landolsz. - közöltem.

-Jó na... Amúgy körülbelül mikor alszanak el anyudék?

Be is következett az, amit mondtam.
Yoongi-t meglöktem és a földön kötött ki.

-Ne már... Nem azért kérdeztem... Nayun te már mindjárt rosszra gondolsz. - morgott, miközben felkelt a földről.

-B... Bocsi... Azt hittem, hogy... ez nem az én hibám amúgy is...kérdezhetted volna másképpen is. - érveltem. - Miért kérdezted amúgy?

-Hát... Igazából tervem van. Nem csak simán ide jöttem...

-Ezt hogy érted?

-Érted jöttem. - közölte.

-Értem? - döbbentem le.

-Igen. Tudod... Most, hogy bevallottam kamerák előtt, hogy szeretlek...Valószínűleg felkapott dolog lesz. Mi lenne, ha lelépnénk addig, amíg rendbe jön minden?

-Lelépnénk? - fagytam le teljesen.

-Aha... Pár napra. El innen is. Van egy ismerősöm pár várossal arrébb. Árulja a házát és megbeszéltem vele, hogy kimennénk oda pár napra. Ott nyugi van... Nem zavarna senki. Sem az ügynökség, se senki. Mit gondolsz?

-Yoongi... Ezt nem kéne... A szüleim...

-Biztosan megértik majd. Velem lennél. Tudják, hogy vigyáznék rád.

-Nem is tudom...

-Kérlek. Szökj el velem Nayun.