Agust D ˢᵘᵍᵃ [✓]

»7. rész«

Másnap reggel az ébresztőmre riadtam fel. Elfelejtettem átállítani így akkor keltem fel, mint mikor szoktam.

Amint kinyomtam kimásztam az ágyból, majd lementem a konyhába.

-Jó reggelt. Nem alszol még? - kérdezte anyu.

-Ah, nem. Most már nem alszok vissza. Segítsek valamit? - kérdeztem.

-Ha gondolod megcsinálhatod Bora szendvicseit. - mondta.

Elkezdtem kipakolni a hűtőből a hozzávalókat, majd neki is álltam.

***

-Nayun. - szaladt be a konyhába Bora.

-Hm? - néztem rá kíváncsian.

-Hol van anya? - kérdezte.

-Már elment dolgozni. - közöltem.

-Mi? - fagyott le.

-Előbb ment ma be egy picivel.

-Elfelejtettem megkérdezni, hogy ott aludhatok-e Minji-nél....

-Menj csak. - mosolyodtam el. - Amúgy is megengedné.

Bora mosolyogni kezdett, majd sietősen indult meg az ajtó felé.

-Köszönöm Nayun. Holnap jövök. - kiáltotta, majd kiment a házból.

Nagyon lassan ment az idő.
Mikor 8 óra lett visszamentem a szobámba, majd megálltam Yoongi matraca mellett.

-Yoongi. Ébresztő. - szóltam neki, de nem mozdult. - Yoongi... - mondtam ki nevét hangosabban. - Kelj már fel!

-Igazán bájos vagy reggel. - mondta rekedtes hanggal.

-Indulunk. - közöltem.

-Mennyi az idő? - kérdezte.

-8 óra.

-Akkor még biztosan nem megyünk. Nekem 10-ig aludnom kell. Minimum.

-Én is sok mindent szeretnék. Na kelj fel.

Yoongi megragadta a karomat, majd megrántott. Elvesztettem az egyensúlyom és egyenesen mellé zuhantam.

-Aludj még kicsit te is.

-Nem. Gyerünk. Kelj fel.

-Majd, ha igazat adsz nekem. - közölte.

-Tessék?

-Tegnap este. Azt mondtad, hogy nem vagyok jóképű.... - mondta csukott szemmel.

Édes istenem...

-Yoongi... Te vagy a világ leghelyesebb pasija. Na gyere menjünk. - forgattam a szemeim.

-Jó. - nyitotta ki a szemeit, miközben mosolyogni kezdett. - Menjünk.

Felpattantam a matracról, majd elkezdtem ruhát keresni. Amint kiválasztottam a fürdőszobába mentem és elvégeztem minden reggeli teendőmet. Amint visszaértem a szobámba Yoongi felkelt, majd bement a fürdőbe.

Bepakoltam a legfontosabb dolgokat a táskámba, majd lementem a nappaliba.

-Tudod Nayun... - jött le a lépcsőn Yoongi. - Én itt születtem. Ismerem a várost. Én mondom meg, hogy hol fogunk vásárolni. - közölte.

-Jó. De előbb elviszlek egy helyre... Várj... Inkább... Tudod mit? 30 perc és itt vagyok. Addig maradj itt. - közöltem, majd felkaptam a cipőmet és kirohantam a házból.

*Yoongi szemszöge*

Ez mi volt?

Megráztam a vállam, majd visszamentem a szobába. Szemem hol a matracra hol az ágyra vándorolt. Egy mosoly kíséretében feküdtem be Nayun ágyába.

Ez sokkal kényelmesebb....

Átöleltem a párnáját, majd megéreztem rajta az illatát.

Nayun... Hogy tudsz velem így viselkedni? Olyan... más vagy.

Sóhajtás után a hátamra fordultam, majd elővettem a telefonom és felnéztem instagramra. Ismét elkezdtem olvasgatni a rajongóim üzeneteit. Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, hogy elment az idő.

-Yoongi. Megjöttem. - kiáltott lentről Nayun.

Kimásztam az ágyából, majd lassan indultam meg a földszint felé. A lépcsőn mentem már le, mikor észrevettem, hogy a lány egy széket hurcol magával.

-Te mit csinálsz? - kérdeztem.

-Hm... Jut eszembe. Bora szobájában van szék. Akkor ez nem kell. - mondta, majd elengedte és felszaladt a lépcsőn engem kikerülve. - Gyere vissza. Ne menj le.

Miben sántikálsz?

Nayun már hozta is a széket Bora szobájából, majd egyenesen a fürdőszobába vitte.

-Menj be kérlek. Egy perc. - közölte, majd lerohant a lépcsőn.

Oké...

Bementem a fürdőbe, majd a tükör előtti széket néztem.

-Itt vagyok. - rontott be. - Ülj le kérlek.

A tükörbe nézve szúrtam ki Nayun kezében egy kisebb dobozt.

-Az...Nayun...az egy... Hajfesték? - kerekedtek ki a szemeim.

-Bizony, na ülj le.

-Nem! - akadtam ki. - Nem fogod befesteni a hajam.

-Yoongi... Így talán kevesebb az esélye, hogy felismernek. Mond csak... Milyen hajszíneid voltak eddig?

-Fekete, barna és most szőke. Ennyi. - mondtam, miközben leültem a székre.

-Remek. - mosolyodott el.

Egy törölközőt rakott rám, majd elkezdte kikeverni a festéket.

-Hogy is kell ezt... - gondolkozott el.

-Nem is csináltál még ilyet? Hozzá ne érj így a hajamhoz! - akadtam ki.

-Nyugi. Menni fog. - nevetett. - Remélem...

A lány egy ecsetet rakott a tálba, majd felém igyekezett.

-Akkor... Elkezdem.

Egy bizonytalan kezdés után rákérdeztem egy fontos dologra.

-Amúgy milyen színű a festék?

-Szürke.

-Mi? Sz..Most rosszul hallottam ugye? - akadtam ki.

-Nem. Tényleg szürke. Már elkezdtem. Nincs visszaút. De ha annyira ronda lesz... Nullásgép. - nevetett fel.

-Nagyon vicces. El ne rontsd.

*Nayun szemszöge*

Nagyon féltem, de sikeresen festettem be Yoongi haját. Lemostam róla az adott idő után a festéket, majd elkezdtem szárítani a haját.
Amint kész voltam idegesen vártam, hogy megszólaljon.

-Ez...Nayun... Hát... Érdekes. - közölte.

-Ennyire rossz? Szerintem egészen...

-Érdekes, hogy nekem ez a szín is jól áll. - közölte. - Sőt. Ez a legjobb eddig.

-Akkor jó. Már megijedtem, hogy nem tetszik.

-Akkor... vásárlás. Ezt bízd rám. - mosolygott.

Remélem megússzuk és nem ismernek fel téged...