Agust D ˢᵘᵍᵃ [✓]

»14. rész«

A szüleim és Bora meglepődve néztek rám. Nem értettek semmit az egészből. Hirtelen felpattantam és mindenféle érzelemmel rohantam fel a szobámba. Becsaptam magam mögött az ajtót és bedőltem a még mindig a szobámban lévő fekhelybe, ami Yoongi-nak lett csinálva.

Mi lesz most veled Yoongi?
Nem akarom, hogy bajod legyen ebből...

Szorosan öleltem magamhoz a párnát, amin még érezni lehetett a fiú illatát, majd lassan egy könnycsepp szökött ki a szememből.

-Nayun. - lépett be Bora a szobámba. - Beszélhetnénk?

-Most.. Kérlek ne... - mondtam ki halkan.

-Kérlek. - ült le az ágyra mellém.

Sóhajtva ültem fel, miközben a párnát az ölembe tettem és úgy szorítottam magamhoz.

-Mi történt köztetek? - kérdezte.

-Semmi... - szipogtam.

-Yoongi az előbb kijelentette, hogy szeret téged. Nem hiszem el a "semmit"...

-Tényleg nem volt semmi. Beszélgettünk... Elmondtam, hogy nem akarom, hogy baja legyen miattam. Meg, hogy nem akarnék neki rosszat... Aztán elment. Vagyis... Elvitték. - sóhajtottam.

-Ennyi? - húzta fel a szemöldökét.

-Aha...

-Nayun... Csak nem? Tuti megcsókolt. Igaz? Ki vele. - mosolyodott el.

-E-ez... Ez már magándolog. - mondtam elvörösödve.

-Jogos, ne haragudj. Nem lesz semmi baj.

-Á tényleg nem. Most dobta ki a karrierjét az ablakon. Erről is én tehetek. - akadtam ki.

-Szerintem többet jelentesz neki, mint a karrierje. Ez nála nagy szó. - kuncogott fel.

-Elfelejt. - vontam meg a vállam. - Karrierje többet ér nálam. Csak nem olyan hülye, hogy szerződést bontana miattam, ha nem lehetünk együtt. - nevettem fel idegesen. - Yoongi ezt nem tenné. Tudja mit veszíthet el.

-Téged, ha nem tenné meg. - közölte Bora, majd kiment a szobámból.

Ennyi évet nem dobna el.
Tudom, hogy szereti amit csinál...
Látszik rajta. Élvezi tiszta szívéből.
Nem akarom, hogy ezt tegye.
Fontos nekem, el kell engednem.

*Yoongi szemszöge*

Túlzásba vittem? Lehet.
Érdekel? Pont nem izgat.
Megbántam? Egy cseppet sem.
Igazat mondtam. Szeretem.
Megteszek bármit érte.

-Min Yoongi! Mégis mire véljem ezt? - jött felém idegesen a menedzser. - Ha ezt Bang Sihyuk megtudja...

-Akkor megtudja. - ráztam meg a vállam. - Elegem van. Nem dobom el magamtól azt, ami fontos. És Nayun nekem az. Rúgjatok ki mit bánom én. - közöltem, majd magamra kaptam a dzsekimet.

Az épület kijárata felé vettem az irányt, miközben a menedzser utánam kiáltott.

-Nem csinálhatod azt amit csak akarsz! Te függsz tőlünk és nem fordítva.

-Én ugyan nem függök senkitől. Megmondtam. Ha kell rúgjatok ki. Ja, még valami. - fordultam vissza felé. - Üzenem Bang Sihyuk-nak, hogy kérek egy kis időt. Ha annyira kellek nektek adtok időt. Ha nem, akkor nem. Meglátjuk, hogy ki függ kitől. - mosolyodtam el. - Tudtommal belőlem tartotok fel mindent. A döntés a tiétek. - közöltem, majd folytattam az utamat.

-Pimasz kölyök. - morogta utoljára, majd kiléptem az épületből.

Pimasz?
Ugyan. Csak a tényekkel játszom.
Tudom, hogy kellek a cégnek.
Tudom, hogy időt kapok.

***

Bighit Entertainment parkolójában álltam, miközben szememmel végignéztem a kocsikon. Kiválasztottam egy nem túl feltűnő autót, majd megkerestem a kocsikulcsot.

Azért még se mehetek a legújabb példányokkal. Csak magamra vonnám a figyelmet és én most pont azt akarom elkerülni.

Beültem a fekete kocsiba, majd elindítottam. Mivel régen vezettem utoljára, így elég bizonytalan voltam. Összeszedtem magam, majd lassan kihajtottam a parkolóból.

Lassan és aggódva mentem végig az utcákon. Minél messzebb akartam kerülni a cégtől, és a várostól.
Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy hova menjek.

*Nayun szemszöge*

-Kincsem... Örülnék, ha ennél már valamit. Nem is ebédeltél. - nyitott be anyu a szobámba.

-Nem vagyok éhes. - közöltem.

Pár órája rendbe tettem a szobámat. Apuval nagy nehezen kivittük a plusz fekhelyt a szobámból, majd elpakoltam a plusz ágyneműt.

-Ezt a nappaliban találtam. Ide teszem. - közölte, majd letett egy fekete pulcsit a székemre, aztán ki is ment.

Yoongi pulcsija...

Elmosolyodtam Yoongi-ra gondolva, majd összeszorult a szívem.

Ezt elfogadom búcsú ajándékként. - gondoltam magamban, miközben ismét mosolyra húztam a számat.

Hirtelen a csengőre kaptam fel a fejemet, majd vállat vontam és leültem az ágyamra.

-Nayun. - lépett be Bora a szobámba. - Jobban vagy?

-Hát... Mit tudom én... Meg vagyok. Ki jött? - kérdeztem.

-Nem tudom. - huppant le mellém.

Hamarosan anyu lépett be az ajtómon, majd mosolyogva nézett ránk.

-Mi az? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Bora kijönnél egy kicsit? - kérdezte.

A lány egyből felpattant, majd kisietett az ajtón anyu előtt, majd anya becsukta az ajtómat.

Jól esik, hogy Bora megpróbál felvidítani, és hogy mindig megpróbál közelíteni, de... Most a magány valahogy jobban esik.

Majd lesz ez másképp is. Remélem...

Kopogást hallottam az ajtómon, majd meglepődve kaptam fel a fejemet.

Mióta kopognak?

-Uhm... Igen?

Az ajtó kinyílt, majd elakadt a lélegzetem.

-Hallucinálok a hiány miatt, vagy Yoongi tényleg te vagy az ajtóban? - kérdeztem összezavarodva.