Agust D ˢᵘᵍᵃ [✓]

»1. rész«

Reggel van. Utolsó napokat éljük át a nyári szünet előtt. Kipihenten keltem ki az ágyból, majd bevetettem és kikerestem a mai ruhám, ami egy egyszerű fehér pólóból és fekete szaggatott nadrágból állt. Amint átöltöztem az egyik vállamra kaptam a táskám, míg a másikkal leakasztottam a szekrényemen lógó fekete dzsekimet. Levittem a holmimat az előszobába, majd mosolyogva mentem be a konyhába.

-Jó reggelt. - köszöntem anyuéknak.

-Jó reggelt. - mondták összhangban.

-Ébresszem Bora-t? Még látom nincs fent.

-Igen, kérlek. Mondjuk... - nézett anya a faliórára. - Még hagyhatod egy kicsit.

-Akkor addig elkészülök.

Felszaladtam az emeletre vezető lépcsőn, majd a fürdőszobába léptem. Amint elvégeztem a szokásos reggeli rutinomat már mentem is Bora szobájába.

Halkan kinyitottam az szobája ajtaját, majd a kintről beszűrődő fény rálátást biztosított Bora egyik Agust D plakátjára. Sóhajtva léptem be a képekkel és plakátokkal teli barlangjába, majd megálltam az ágya előtt.

-Bora. Jó reggelt. Kelni kéne. - simítottam ki a haját az arcából.

-Még egy kicsit... - nyöszörgött.

-Nem. Kelj fel. Idő van már. Elfogsz késni, ahogy én is, ha nem jössz.

-Jó jövök már. - ásított, majd fáradtan kelt ki az ágyból.

-Mikor feküdtél le aludni húgocskám? - tettem keresztbe kezeim mosolyogva.

-Olyan... Hajnali 2 körül? - gondolkozott el.

-Mi volt olyan fontos, amiért addig fent voltál?

-Hát tudod... - kezdett el ruhát keresni. - Megy az idő, ha az ember jól mulat. - nevetett.

-Kitalálom. Agust D.

-Talált. Tett fel megint új videókat. A koncertekről, amik a környéken voltak. Úgy elmennék egyszer egy koncertjére. - mondta csillogó szemekkel.

-Ahova te eljutsz, azaz iskola lesz. Na igyekezz. - közöltem, majd magára hagytam.

Még, hogy Agust D koncertre akarsz menni... Végén nekem is mennem kéne veled...

Lementem a konyhába, majd elvettem egy pirítóst az asztalról és enni kezdtem. Anya már töltötte is a narancslevet, végül a húgom is megérkezett.

-Gyorsan egyetek. Mindjárt indultok. Apátok is már kész van.

-Nem szükséges elvinni. Odatalálunk. - mosolyogtam.

-Úgyis valami fontos elintéznivalója van. Pont arra is megy. Tudtok vele menni. Nem kell akkor buszoznotok.

Bora leült az asztalhoz reggelizni, miközben egyik kezével a telefonját nyomkodta. Pár perc múlva pedig sikítozni kezdett, amitől anyuval összerezzentünk.

-Anya, anya, anya! - ugrándozott.

-Mi a baj? - kérdezte aggódva.

-Miért sikítozol Bora? - lépett be apu a konyhába.

-Apa vigyél el kérleeek! Kérlek szépen! - kezdett el könyörögni.

-Hova szeretnél menni Kincsem? - kérdezte anyu.

-Agust D most itt van Daegu-ban! - kezdett el visítozni ismét. - Itt lesz a koncertje is. Vigyetek el! - nézett anyuékkal bociszemekkel.

-Nyugalom Bora. Még... Megbeszéljük. - felelte apa.

-Inkább induljunk. - közöltem, majd kimentem a konyhából.

Felhúztam a cipőmet és a dzsekimet, majd magamra kaptam a táskát és beültem a kocsiba.

-Agust D koncertre megyek. Agust D koncertre megyek. - ült be a kocsiba énekelgetve Bora.

-Még nem biztos, hogy mész. Ne éld bele magad. - fordultam hátra hozzá.

-Ne légy ilyen negatív... - morgott.

Sóhajtva fordultam előre, majd apa beült a kormány mögé és lassan elindultunk.

-Hallom elintéznivalód van. - fordultam apa felé. - Talán van valami baj?

-Nincs semmi baj. A cégnél történt egy kis gubanc. Ezt tárgyaljuk meg.

-Miért nem mesélsz valamit bentről? Bora biztosan örülne neki. Rejtély az egész munkahelyed. Még a céget sem tudjuk.

-Szerződésem van. Titoktartás. - közölte.

-De swag lenne, ha a BigHit-nél lennél. Ott van Agust D is. - csatlakozott be a beszélgetésbe Bora.

-Swag? - húztam fel a szemöldökömet. - Mi ez a stílus? Eddig ezt nem is hallottam tőled.

-Agust D is sokszor mondja. Ő maga is swag.

-Bora játszunk? Akkor szólalhatsz csak meg, ha a mondandód nem kapcsolódik ahhoz a fickóhoz.

-Hé! - akadt ki hátul.

-Hagyjad a húgod. Ő most érte rajong. Majd kinövi.

-Soha. - nevetett fel hátul.

Hamarosan apu leparkolt az épület előtt, mi pedig gyorsan kipattantunk a kocsiból. Bora és az én iskolám szinte egy köpésre volt egymástól. Elköszöntem tőle, majd boldogan ment be az épületbe. Csupán egy utcára volt arrébb az én iskolám. Amint bekanyarodtam az utcába, Soyeon, a legjobb barátnőm tartott egyenesen felém.

-Helló Nayun. - intett.

-Szia. - mosolyogtam rá.

-Már csak pár nap a szabadságig. - sóhajtott fel.

-Szívesebben vagyok itt, mint otthon lassan. Itt legalább nem hallom a húgom Agust D imádatát. - közöltem, miközben bementünk az ajtón.

-Annyira nem vészes a pali. Sőt egész jó. - mondta a lány.

-Ne kezd te is kérlek. - nevettem fel elképedve.

-Jól van na. De tehetséges és ezt mindenki tudja.

-Soyeon... - néztem rá kérlelve.

-Jó bocs. - nevetett. - Befejeztem.

Minden jó volt egészen a nap végéig.
Soyeon és én kiléptünk az iskola kapuján, majd abban a pillanatban csörrent meg a telefonom.

Egy érdekes beszélgetésben volt részem apámmal. Azt mondta, hogy menjek el a húgomért és siessünk haza, ugyanis vendégünk van.

Nem gondoltam volna, hogy az a bizonyos vendég inkább egy ideiglenes lakó lesz nálunk...