Agust D ˢᵘᵍᵃ [✓]

»17. rész«

Reggel a telefonom csörgésére riadtam fel. Felültem az ágyban, majd az éjjeliszekrényen pihenő készülékért nyúltam.

Anya...
Nem vehetem fel...
Akkor feleslegesen jöttünk ide, ha felveszem...

Lenémítottam, majd visszatettem a helyére és visszadőltem az ágyba.
Gondolataimba merülve feküdtem, majd Yoongi szavai visszahoztak a gondolataimból.

-Jó reggelt Nayun. - mondta felém fordulva.

-Jó reggelt. - mosolyogtam rá.

Ismét megcsörrent a telefonom. Bűntudattal, de Bora hÍvását is némítottam.

-Ki volt az? - kérdezte.

-Csak Bora...

Yoongi felült egy sóhajtás kíséretében, majd aggódó tekintettel nézett rám.

-Olyan idióta vagyok. Miért rángattalak bele? Neked ott a családod.

-Neked meg a fanok. - ráztam meg a vállam.

-De... Az más. - sóhajtott.

-Igaz. Értem aggódnak hárman. Érted meg milliók. - mosolyodtam el.

Yoongi unottan nézett rám, majd a fejét kezdte el rázni.

-Bolond vagy.

Yoongi hirtelen fölém kerekedett, majd egy apró mosolyt küldött felém.

-M-mit csinálsz? - kérdeztem, miközben arcom színe teljesen vörös lett.

Nem válaszolt. Helyette csak lassan ajkaim felé közeledett. Már majdnem összeértek ajkaink, mikor megcsörrent a telefonja.

-Francba már! - morogta, majd rögtön kipattant az ágyból.

Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, majd felültem az ágyban.

Hiába szeretem, de aggaszt a tudat, hogy ketten vagyunk a házban.
Ez most nem az a perc és pillanat, hogy bármi is történjen közöttünk.
Nagyon nem...

-Mivan? - vette fel mogorván a telefont. - Nem. Nem megyek vissza. Mi? Ha azt hiszi Bang Sihyuk, hogy ezzel... - kezdte el, majd egy darabig csendben maradt. - Ez vicc igaz? Nem? Pár óra. - mondta, majd bontotta a hívást. - Rohadt életbe... - sápadt le teljesen.

-Mi az? - kérdeztem ijedten.

-Agust D... Nincs többé... - mondta alig hallhatóan. - Baszki.

-H-hogy mi? - kérdeztem vissza. - Mi lesz most? Mi lesz veled most? - kérdeztem bepánikolva.

-Nem tudom. Nem erre számítottam... Azt hittem fontos vagyok a cégnek. Talán messzire mentem? - gondolkozott el.

-Miattam van ez. Tönkretettelek. - mondtam a sírás küszöbén állva.

-Nem te. Nayun te nem. A BigHit. - sóhajtott. - Vissza kell mennünk. Ma este lesz a búcsúkoncert. Ezt is megszervezték.

-Ilyen hamar? Ez lehetetlen...

-Pedig ez a helyzet. Agust D már a múlt. Vége van. - mondta, majd kirontott a szobából.

Ezt nem hiszem el...

Egyből a telefonomért nyúltam, majd felcsatlakoztam a netre. Az egész világháló ezzel volt tele. A közösségi oldalak  szinte csak ebből álltak.

Bang Sihyuk... Túl messzire ment...

A rajongók szíve teljesen összetört. Rengeteg támogatást írtak, de mindenki kikészült. Nem csodálom... Ezt nem érdemli meg.

-Pakolj össze megyünk. - lépett be a szobába.

Némán tettem amit mondott. Mivel este érkeztünk nagyon nem volt lehetőségünk a kipakolásra, így szinte csak felkaptuk a táskáinkat.

-Yoongi... Nem tudnánk elérni, hogy visszavegyenek? - kérdeztem.

-Nem. A döntése megváltoztathatatlan. Nem akar panaszt hallani. - sóhajtott.

-Annyira sajnálom.

Yoongi felém kapta a fejét, majd elmosolyodott.

-Ha ez az ára, hogy veled lehessek...Nekem megéri.

-De... A karriered...

Yoongi egy apró csókot lehelt ajkaimra, majd mosolyogva távolodott el.

-Nem érdekel. Engem csak te érdekelsz.

Arcom színe árnyalatot váltott. Zavarban voltam, miközben a bűntudat emésztett.

Lementünk a konyhába, majd ehető dolog után kutattunk. Pár darab tojás pihent a hűtőben, amit mi rögtön meg is sütöttünk.

-Yesung nagyon bőkezű... De ez is valami. Mondjuk miért vegyen kaját, mikor megtehetem és rendelhetek bármit bárhonnan? - gondolkozott el két falat között.

Sietve ettük meg a tojást, majd elpakoltunk magunk után. Felkaptuk ismét a cuccainkat, majd kimentünk a házból.

-Ez aztán izgalmas szökés volt. - mondtam.

-Izgalmasabb lett volna, ha nem hívnak fel és betudom fejezni amit elkezdtem. - mondta, miközben bezárta az ajtót.

-Miért mit csináltál előtte? - kérdeztem, majd egyből beugrott. - Ja.. Öhm... Hm... Szóval... BigHit az úti cél? - váltottam témát.

-Igen. - nevetett fel.

Beültünk a kocsiba és már indultunk is.

Tegnap még a szökési hadműveletet végeztük, ma meg már vissza is megyünk. Csak egy a gond.
Yoongi karrierrel jött, most meg anélkül megy vissza.
Mégis mit vétett, amiért ezt kapja az élettől?

Remélem tényleg megérte ez neked.

-Ne emészd magad Nayun. - mondta hirtelen. - Sőt én örülök is ennek. Átgondoltam. Így több időm lesz rád. És ránk. Ennek örülni kell.

-Annyira jó, hogy még ilyen helyzetben is találsz pozitív dolgot. - mosolyodtam el.

-Lehet, hogy elvették a karrierem, de téged nem fognak és nem is tudnak. Kinek kell a karrier, ha a szerelmével lehet?

Egyre jobban és jobban szeretem.
Közénk tényleg nem állhat semmi.
Még, ha tönkre is teszik valamelyikünket, mi akkor is itt leszünk egymásnak.
Ezen nem változtathat senki és semmi...