Agust D ˢᵘᵍᵃ [✓]

»10. rész«

Yoongi felé fordultam az ágyban, majd észrevettem, hogy a szekrényemben kutakodik.

-Te mit csinálsz? - kérdeztem.

-Ruhát keresek. - közölte.

-Nekem?

-Nem magamnak. Persze, hogy neked. Nem, majd én húzok fel női ruhát... - morgott.

Elmosolyodtam, majd kimásztam az ágyból. Yoongi mellé álltam és néztem, ahogyan keresgél.

-Biztos, hogy jó ötlet szórakozóhelyre menni? - kérdeztem.

-Egyszer élünk. Kellenek az izgalmak. - mosolyodott el. - Nay, nincs véletlenül valami ruhád? Egyberészes.

-Minek olyan? Amúgy van, de... Biztos, hogy nem megyek abba.

-Miért nem? - nézett rám kíváncsian.

-Mert ronda. - közöltem egyszerűen.

-Na, majd azt én eldöntöm. Elő a ruhát. Agust D véleményezni fog.

-Nem.

-De.

-Nem.

-Nayun...

Nem bírom...
Megőrít...

Kinyitottam a vállfás szekrényemet, majd kikaptam belőle egy bézs színű rövidebb szoknyával rendelkező ujjatlan koktélruhát, aminek a derekán egy fekete öv díszelgett. Kivágása abszolút nem volt, így kényelmetlenül sem éreztem volna benne magam, viszont taszított maga a szoknya gondolata.

-Ez elég egyszerű. De... Vedd fel.

Megindultam a ruhával a kezemben a fürdőszoba felé, majd Yoongi siettetni kezdett. Megpróbáltam sietve felhúzni, de akadt egy kis probléma.

-Nayun... Meg vagy már? - kopogott be a fürdőszobába.

-Egy pillanat. - nyöszörögtem, miközben megpróbáltam feljebb tornászni a ruha hátán lévő cipzárt. Bármennyire is erőlködtem nem tudtam egyedül megoldani. - Yoongi... Tudnál... Segíteni? - kérdeztem sóhajtva.

-Mi a gond? - nyitott be.

-Felhúznád? - kérdeztem zavartan, miközben egyik oldalra eltűrtem a hajamat.

-Hogyne. - mosolyodott el, majd egyre jobban közelített felém. Lassan megfogta a cipzárt, majd elkezdte felfelé húzni. Amint meg lett az eltűrt hajamat hátrahúzta, majd két kezével megfogta a vállamat. - Gyönyörű vagy. - mondta ki halkan.

Arcom színe teljesen megváltozott.
Szívverésem felgyorsult, majd egy kósza tincset tűrtem el a fülem mögé.

-Menjünk. - feleltem halkan, majd kisiettem az ajtón.

A szobámba siettem, majd egy fekete kistáskába bepakoltam mindent, ami kellhet. Yoongi visszajött a szobámba, majd kiszedte a megfelelőnek tűnő ruhákat, aztán bement a fürdőszobába.

Lekapcsoltam a villanyt a szobámban, majd a nappaliban vártam a fiút. Amíg vártam kerestem valami cipőt, ami passzol a ruhámhoz, majd amint meglett felhúztam.

-Mehetünk. - jött le a lépcsőn sietve.

Felé kaptam a fejem, majd lefagyva figyeltem minden egyes lépését.
Nem viselt semmi extra dolgot. Mindene fekete volt. A nadrágja, a pólója és a rajta lévő dzseki is... Mégis... Olyan más volt.

Gyorsan elkaptam a fejemet, majd a kilincsre tettem a kezemet. Egy sóhajtás után lenyomtam és kinyitottam az ajtót. Yoongi felkapott egy szájmaszkot aztán indultunk is.

Szótlanul mentünk egymás mellett. Nem szóltunk egymáshoz egész úton. Egyedül a Yoongi által kiválasztott szórakozóhelyből szűrődő zene hangja törte meg a régóta tartó csendet.

Ahogy felmentünk a lépcsőn, Yoongi udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd besétáltam.

-Én állom az estét. - közölte. - Érezd jól magad.

Nem reagáltam rá semmit.
Nem tudtam, hogy mit mondjak erre.
A keskeny folyosón végig mentünk, majd egy boltíves ajtó mögött már javában ment a buli.

-Tudod... Nem voltam még nagyon ilyen helyeken. - mondtam mielőtt bementünk volna.

-Akkor örülök, hogy velem szerzed meg az első emlékedet egy ilyen helyről.

Bementünk, majd Yoongi egyből megfogta a kezem, nehogy elkeveredjünk egymástól a nagy tömegben.

Érintése hirtelen ért és nagyon meglepett. A kezét fogva elmosolyodtam, majd elöntött egyfajta boldogság és biztonságérzet egyaránt.

A zene annyira üvöltött, hogy nagyon kellett koncentrálni az adott emberre, ha megakarták érteni a másikat. Rengetegen táncoltak és énekeltek. Mindenki jól érezte magát.

Yoongi a bárpulthoz vezetett, majd felültünk a székekre.

-Helló. Mit szeretnétek inni? - kérdezte a pultban álló srác.

-Nekem egy Whisky lenne. A lánynak adj valami gyengét. - közölte Yoongi.

-Máris.

Feszengve ültem a széken, majd mikor letette elénk az alkohollal teli poharakat elhúztam a számat.

Yoongi és én megfogtuk a poharainkat, majd lehúzta a maszkját.

-Az estére. És ránk. - mosolygott, majd poharát az enyémnek nyomta.

Ránk?

Egy erőltetett mosoly után beleittam a pohárba. Yoongi-val elkezdtünk beszélgetni, majd lassacskán kiürültek a poharaink. Egy lassú dal következett, majd Yoongi egyből pattant és húzott magával a táncparkettre.

-Nem tudok táncolni...

-Engedd el magad. Hagyd, hogy vezesselek. - mondta, majd egyik kezével a derekamra fogott, a másikkal pedig a kezemre.

Magához húzott én pedig próbáltam tartani vele a lépést. Egyre jobban merültünk bele a táncba és már nem is aggódtam semmi miatt. Yoongi egyfolytában viselte a maszkot, így egyedül a csillogó szemeit néztem. Már szinte elvesztem bennük. Észre sem vettem, hogy véget ért a szám és már csak egymás előtt álltunk.

-Szia. Esetleg... Nem lehetne az enyém a következő táncod? - állt meg mellettünk egy lány és egyenesen Yoongi-ra nézett.

-Ne haragudj, de...

-Menjetek csak. - mosolyogtam erőltetetten. - Meg leszek. Csak egy tánc. Addig visszamegyek a pulthoz. - feleltem, majd a táncparketten hagytam őket.

Visszaültem, viszont nem vettem le a szemeimet róluk. Ismét egy lassú szám ment. Én pedig sóhajtva néztem, Yoongi-ra, amint megfogta a lány derekát és táncba vitte.

-Egy ilyen szép lány egyedül? - ült le mellém egy srác. - Majd én elszórakoztatlak. - mosolygott rám, én pedig ijedten néztem magam elé.

Yoongi...Siess vissza, kérlek.