Agust D ˢᵘᵍᵃ [✓]

»2. rész«

*Az apuka szemszöge*

Amint a lányok kiszálltak a kocsiból, már indultam is. Szabadnapom volt ma, így nem értettem, hogy mi olyan fontos, amiért behívatnak.

A cég, ahol dolgozok nem más, mint a BigHit Entertainment. Hazudtam a lányoknak. Nincs semmilyen titoktartási szerződésem. Csak nem szeretném, ha Bora állandóan a témán lógjon a fiú miatt.

Leparkoltam az épületnél, majd kiszálltam a járműből.

-Hyunjin? Téged is behívtak? - jött a kérdés mögülem.

-Igen Yesung. - néztem rá sóhajtva. - Szerintem ma mindenki itt lesz.

-Mi lehet olyan fontos, amiért le kellett mondanom a programomat?

***

Pár perccel később az irodában ültünk egy hatalmas asztal körül, ami U alakban volt kialakítva. Tényleg itt volt mindenki. Senki sem hiányzott.
Bejött a főnökünk, majd sóhajtva állt meg az asztalfőnél.

-Jó reggelt emberek. Sajnálom, hogy ma a szabadnaposoknak is itt kell lenniük. Ígérem bepótoljuk a napot. Amiért behívattalak titeket... - kezdte el, majd kicsapódott az ajtó.

-Nem tudom felfogni ezt! Kinek jut ilyen az eszébe? A rengeteg holmim... És, ha bent vagyok? Még jó, hogy tovább bent maradtam tegnap... - őrjöngött Yoongi, Agust D személyesen.

-Lenyugodnál? Próbálok kiagyalni valamit. - szólt rá a főnök.

-Agyaljon. Én megmondom, hogy jó lesz-e. - közölte, majd egy széket húzott a főnök mellé.

-Én vagyok a főnök tudtommal. - nézett rá szúrós szemekkel.

-De belőlem gazdagodik meg. - mosolygott rá a fiú.

-Kamaszkor átka... - sóhajtott. - Tegnap Yoongi lakása ha hiszik, ha nem, de leégett. Nem tudjuk, hogyan. Jelenleg is vizsgáljuk az ügyet.

-Ehhez mi miért kellünk? - kérdezte az egyik férfi.

-Mivel Yoongi házát lakhatóvá kell tenni...És nem tudunk házat venni neki a környéken, ahol biztonságban lenne...

-Mert ott biztonságban lennék? Majdnem meghaltam! - kiáltott fel a fiú.

-Ezért nincs más ötletem... - nézett összehúzott szemekkel a fiú felé. - Minthogy egy emberemhez költöztetem ideiglenesen. Ráadásul így csak a ház újraépítéséhez kell a pénz. Nincs annyi felesleges pénzkidobás.

-Mi? Egy alkalmazotthoz költözzek? Maga meghibbant? - akadt ki Yoongi.

-Még egy ilyen megszólalás fiam és elküldelek innen! Már torkig vagyok a viselkedésedtől! Örülj neki, hogy nem nyomlak be egy másik városba!

-Melyik emberhez kell mennem? - kérdezte sóhajtva.

-Hyunjin-hoz. Ő a legjobb emberem itt. - jelentette ki a főnök.

-Tessék? Ez nem jó megoldás. - lepődtem meg.

-Tényleg te Daegu-ban élsz és úgy jársz ide Szöul-ba. Hm... - gondolkozott el.

-És ha a szüleimhez mennék? - kérdezte Yoongi.

-Az nem megoldható. Ha az egyik emberemnél vagy, akkor tud hozni téged a céghez.

-Értem. - sóhajtott.

-Viszont... Talán tényleg Hyunjin-nal kéne menned. Ő lakik a legtávolabb Szöul-tól.

-Ott is vannak rajongók. - közöltem.

-Persze, hogy vannak. Agust D-t mindenki szereti. - közölte Yoongi.

-Legjobb lenne tényleg elvinni a fővárosból. - mondta a főnök.

-Az emberek úgy tudják, hogy Yoongi Daegu-ban van. Nem tudom mennyire lenne jó ötlet oda vinni. - mondtam.

-Mi? De hát itt van... Miért lenne Daegu-ban? - lepődött meg az egyik férfi.

-Ma posztoltam ki a képet, ami Daegu-ban készült. - közölte a fiú.

-Szép volt. Akkor most posztolj valamit, hogy Szöul-ban vagy. - fogta a fejét idegesen a főnökünk. -Na és akkor mindenki úgy fogja tudni, hogy itt vagy. Ezért most elmész. Így ott tuti, hogy nem fognak felkutatni. Hyunjin számíthatok rád?

-Hát... A lányaim.. - kezdtem bele, majd Yoongi közbevágott.

-Lányai mi? - mosolygott.

-Az egyik lányom csupán 10 éves. A másikkal egy korban vagy. Viszont...

-Pakoljunk emberek! Megyek Daegu-ban!.

-Ő utál téged. - jelentettem ki.

-Mivan? - kerekedtek ki a szemei.

-Ez kapóra jön. Akkor nincs is probléma. Yoongi a sorsod eldőlt. Mész Daegu-ba.

-Még meg kéne beszélnem... Elvégre nem egyedül élek ott. - közöltem.

-Csak pár hét. Nem a világ vége. Most Yoongi a legfontosabb. Biztonságban kell lennie. Plusz örülnék, ha nálad lenne. Benned bízok a legjobban.

-Jól van. Legyen. - sóhajtottam.

-Akkor ti menjetek Daegu-ban. Yoongi ésszel! Amúgy mit akartál pakolni? Egy épp cuccod sincs... Adok egy kisebb összegű bankkártyát. Majd vegyél magadnak ruhákat. Még rengeteg dolgunk van a többiekkel, szóval megkérlek titeket, hogy távozzatok.

Elköszöntünk mindenkitől, majd kimentünk az épületből. Beültünk a kocsiba, majd Yoongi rögtön elkezdte nyomkodni a telefonját.

-Posztoltál már Szöul-ról? - néztem a fiúra.

-Kerestem egy random képet és kitettem. Helynek beállítottam Szöul-t ne aggódj.

-Kicsit próbáld meg átlátni a dolgokat. Híresség vagy, akit milliók szeretnek. Ennek súlya van. Előnyökkel és hátrányokkal.

-Attól mert nálad  fogok lakni nem leszel az apám... - morogta.

***

Otthon amint beértünk a házba ledaráltam mindent a feleségemnek, majd rögtön hívtam is Nayun-t.

Remélem eseménytelenül fog telni az itt töltött időd...