A Nem-Túl-Kreatív One Shot Könyv

Jersey Patkány

Ismertem régen egy Killjoyt. Egy bátor, elvetemült, vakmerő és persze néha meggondolatlan Killjoyt. Jersey Patkánynak hívták. Már csupán a nevét is viccesnek találtam, hiszen inkább hangzott úgy mint egy gúnynév, mint egy tiszteletre méltó harcos neve. Ettől függetlenül Jersey kifejezetten büszke teremtés volt. Mondhatni, mindig fennt hordta az orrát. Legtöbbször áradt belőle az önimádat, még akkor is, ha egyes társai lenézték és kinevették. Mindig azt hajtogatta, hogy neki célja van, és hogy belőle hős lesz. Végtére is nem tévedett.

Jersey soha nem a lövési tehetségéről vagy a kivédhetetlen ütéseiről volt híres, inkább arról, hogy mindig mindent túlélt. Ha beütött a baj, ha jött a BL/ind, ha a sugárpisztoly csöve izzani kezdett, ő már mérföldekkel arrébb járt. Persze ez nem azt jelenti, hogy soha nem ült nyakig a szarban, sőt! Ahol balhé volt, ott volt ő is. Egyszerűen vonzotta őt a harc, vagy inkább ő vonzotta a harcot. Emlékszem, mindig volt nála legalább egy üveg sör, amit Battery Cityből szerzett. Végül az, hogy hogyan csempészte ki, örök titok maradt. Ellenben azzal, hogy amikor Bat Cityben járt, az estét mindig egy robottal töltötte. Leginkább zöldekkel és sárgákkal, hiszen elég pénze nem volt egy drágább androidra. Soha nem fogom elfelejteni amikor megpróbált kihozni a zónába egy zöldet.

Jersey és én kimondottan jó kapcsolatban voltunk. Nagyjából 14 lehettem amikor először találkoztunk, ő akkor volt talán 25. Olyan volt számomra mint az alkoholista nagybácsi, akitől próbálnak távol tartani a szülők (az én esetemben Dr. D és Cola). Csakis azért ismertem meg, mert Vaya és Vamos ismerték Jerseyt, és ők elvittek Hármas Zónába hogy találkozzak vele. Nem is tudom megbántam-e hogy elmentem velük, hiszen lehet hogy ígyis, úgyis megtörtént volna ami történt.

Aznap, mikor történt, Val, Vinyl és Cola éppen elmentek megölni néhány Draculaoidot, akik a közelben megsebesítettek és fogjul ejtettek néhány Killjoyt. Vamos, Vaya, Jersey és én otthon maradtunk, de hamar meguntuk a semmit tevést.

– Menjünk el Bat Citybe! -ajánlotta Vaya, aki eddig egy üres üveget próbált az orrán egyensúlyozni, kevés sikerrel.

Vamos lelökte az üveget, ami földet érve azonnal apró darabokra tört. Vaya vállba boxolta Vamost, aki csak nevetett.

– És mégis mit csináljunk ott? Csütörtök van, ráadásul délután kettő. Hemzsegni fognak a BL/i seggfejei és ma semmi kedvem harcba keveredni.

Erre mind egy unott pillantást küldtünk a kék hajúnak. Mégis mióta nem szeret feleslegesen lövöldözni fehér ruhásokra?

– Ismerek egy helyet Bat Cityben ahol mindig jó a hangulat. -szólt közbe Jersey- Van ott pia, jó robotok, hangos zene...

– Tehát egy strip club. -egyszerűsítette le Vam- Szívesen elmennék, de... -nézett rám, mire azonnal tudtam mit akar mondani.

– Ó, ugyan már! Nem vagyok már nyolc éves, nem lesz baj. Csak csináljunk valamit, mert halálra fogom unni magam! -nyavajogtam, mire Vam kicsit elmosolyodott. Felállt, felvette a pisztolyát, és így szólt:

– Val ki fog nyírni minket...

Ahhoz képest, hogy Battery City az egyik legszigorúbban őrzött város, nem volt nehéz bejutni, hála Jerseynek, és az ismerősének, aki gond nélkül bejuttatott minket. Mikor már a belvárosban voltunk, csak néhány szűk utcán és sikátoron kellett átmennünk, majd elértünk egy ajtóhoz. Jersey hármat kopogott rajta. Az első kettő gyors volt, a második után tartott egy kis szünetet, majd ismét kopogott egyet. Egy szűk rés kinyílt az ajtón, csak annyira, hogy egy kék szempár végignézzen rajtunk, majd az ajtó kinyílt előttünk. Mellettem a két színes hajú lepacsizott, és már bent is voltunk. Az ajtó mögötti pasas a háta mögé mutatott, mi pedig elindultunk arra. Engem egy kicsit megbámult, de gondoltam csak azért, mert fiatal voltam. Mindenesetre nem szólt semmit.