A Nem-Túl-Kreatív One Shot Könyv

Van egy ötletem

Csak feküdtem az ágyban és néztem a fehér, repedezett plafont. A számhoz emeltem a félig elégett cigarettát, szívtam belőle egy kicsit, majd kifújtam a füstöt. Ezt csinálom már vagy húsz perce. Nem bírom lehunyni a szemem. Pislogni is alig merek. Ha mégis, nem látok mást, csak az égő épületet és a zuhanó testeket.

– It's raining man, hallelujah! It's raining man! Amen!

Halkan énekeltem, félve, hogy felébresztem Mikey-t. Ő a másik szobában aludt, mivel amint megtudta mi történt, azonnal utazott ide. Mondtam neki, hogy nem kell hogy féltsen, de ő rendíthetetlen volt.

A csikket az éjjeliszekrényen pihenő hamutartóba nyomtam, majd sóhajtva néztem rá az órára. Fél kettő. Ha most elalszok, gondoltam magamban, még lesz öt órám aludni.

Nem rossz.

Ha reggel megiszok két kávét feketén és két cukorral, akkor lesz annyi energiám, hogy a meetingen ne aludjak el.

Egyre jobb.

Viszont hogyha otthagyom az egész kibaszott rajzfilm céget, ami nem is fizet olyan jól, több időt tudnék a zenélésre és a képregényekre szánni.

Erre a gondolatra ismét a plafont kezdtem bámulni. Szinte éreztem, ahogy az agyamban forognak a kis fogaskerekek. Két perc múlva fogtam magam, lerúgtam magamról a takarót, majd a félhomályban a fal mellett álló íróasztalhoz siettem, miközben próbáltam nem elesni a földön heverő félig kipakolt táskáimban. Mikor sikeresen odaértem, felkapcsoltam a kislámpát, aminek a fénye először vakító volt, de a szemem egy idő után hozzá szokott. Mikor ez megtörtént, kerestem egy tollat és előszedtem a jegyzetfüzetem. Egy percig csak bámultam az üres oldalt, majd úgy éreztem, mintha egy kapcsoló beindította volna az agyam. A kezem megmozdult, a toll a papírhoz ért, a tinta pedig számok és betűk alakját vette fel.

2001.

A bandát Gerard Way és Matt Pelissier alapította Newark-ban, New Jersey-ben, nem sokkal a szeptember 11-i támadás után. Látván a  World Trade Center tornyok tragédiáját, Way  eldöntötte, hogy felhagy a rajzfilmek és képregények készítésével, és elindul a zene irányába.

Egy percre abba hagytam az írást és a szememet lehunyva idéztem fel a történéseket. Remegve néztem ki az ablakon, egyenesen a sötét éjszakába. A távoli bagoly huhogást egy autó hangos fékezése szakította félbe. Ráharaptam az alsó ajkamra és elgondolkodtam, hogy vajon mennyire jó ötlet ez. Hogy vajon mire megyek egy füzetnyi haszontalan álommal és vággyal. Megráztam a fejem, mintha csak a gondolatokat próbálnám kirázni az agyamból, majd ismét írásba fogtam.

2002. – Way megírta a dalt "Skylines and Turnstiles-t, hogy kifejezze a támadáskor tapasztalt érzelmeit. Nem sokkal később Ray Toro belépett, mint a banda gitárosa, hiszen akkoriban Way nem tudott egyszerre gitározni és énekelni. A bandát Mikey Way, Gerard öccse nevezte el, amit Irvine Welsh Ecstasy: Three Tales of Chemical Romance című könyve inspirálta. Miután kirúgták a főiskoláról, Mikey Way úgy döntött, csatlakozik a bandához. Mialatt az Eyeball Records-nál voltak, a banda megismerte Frank Iero-t, a Pencey Prep énekes-gitárosát. Pencey Prep 2002-es feloszlását követően Iero a My Chemical Romance tagjává vált, napokkal az első debütáló albumuk, az I Brought You My Bullets, You Brought Me Your Love felvétele előtt.

Elővettem egy újabb papírt és a tetejére felírtam, hogy BULLETS. Ezután megszámoztam egytől tizenegyig, majd minden szám mellé írtam egy dal címét. Egyenlőre fogalmam sem volt, hogy mi lesz a dalok szövege. Azt majd idő közben kitaláljuk. Egyenlőre csak a címek kellenek, hogy legyen valamiből kiindulni. Miután leírtam az utolsót is, félretettem a Bullets papírt és folytattam a másikat.