A Nem-Túl-Kreatív One Shot Könyv

A Howell-Lester Karácsony

Már mindjárt vége volt az estének. Louise karjaiban ott aludt Pearl, Pj és Chris egymás vállának dőlve iszogatták a maradék pezsgőjüket. Phil Antony-val és Caspar-ral beszélgetett, látszólag örült hogy az idei karácsony ilyen jól alakult. Ám senki sem sejtette hogy még korántsem ért véget az este, hiszen volt még hátra egy apró meglepetés.

- Gyerünk Dan, meg tudod csinálni!

Dan idegesen igazgatta a haját és a ruháját, állandóan találva valamit ami nem tetszett neki. A gyomra liftezett és Cat bíztató szavai alig bírták megnyugtatni. Úgy érezte mindjárt elájul, de akkor annyi az estének.

- Nem fog menni, nem merem, nemet fog mondani, nem akar...

A szavak szinte egymást lökték ki a fiú száján, akinek ujjai most a ruhájának gombjaival játszadoztak. Így ment ez egészen addig, amíg Cat meg nem unta, és egy kecses mozdulattal kilökte Dan-t az ajtón és nem engedte el egészen addig, amíg a nappaliba nem értek. Amint a két barát belépett az ajtón, a hat szempár azonnal rájuk szegeződött. Cat megveregette Dan vállát, majd leült Louise mellé.

Phil elmosolyodott és Dan elé állt, mit sem törődve a többiekkel.

- Szia Dan!

- Sz-szia...

Hát ez csodás volt! gondolta magában Dan, de innen már nem volt visszaút. Remegő kézzel a zsebébe nyúlt, majd előhúzott egy apró zöld és piros valamit, ami olyan apró volt, hogy az ő óriási kezében szinte észre sem lehetett venni. Ám ekkor felnyújtotta a karját és Phil feje fölé lógatta a kicsi kis fagyöngyöt. Ezen a ponton az arca vetekedett egy paradicsommal, de ez egyáltalán nem érdekelte. Most az egyetlen dolog ami a fejében járt, az a fekete hajú férfi volt, akinek a mosolya jéghegyeket tudna olvasztani.

Dan meg sem mert mozdulni, ellenben Phillel, aki egyik kezét Dan arcára tette, a másikat pedig a derekára. Lassan hajolt Dan felé, akinek szemei lecsukódtak, várva arra, hogy ajkaik végre összeérjenek. Amikor pedig ez végre megtörtént, a két fiú úgy érezte, mintha tűzijátékok robbantak volna fel bennük. Csodálatos érzés volt, amit egymillió szóval sem lehet leírni.

Miután vigyorogva elváltak egymástól, Dan ismét Phil szemébe nézett, majd immáron sokkal nagyobb magabiztossággal, térdre ereszkedett előtte. A fekete hajú levegő után kapott, örömkönnyek szivárogni kezdtek a szeméből, majd lefolytak az arcán, rá a jezére amivel a remegő száját takarta.

- Phil Lester... lennél a fér-

A szintén könnyező fiú még be sem tudta fejezni, amikor Phil a nyakába ugrott és hangosan ugyanazt az egy szót ismételgette.

- Igen, igen, igen, igen, igen, a franca is, IGEN!! -majd nevetve ismét csókba kezdett a jövendőbeli férjével.

Klikk!

Mindenki Pj-re nézett, aki csak vigyorogva közölte:

- Ez megy instagramra.

Az újdonsült eljegyzett pár csak egymásra mosolygott, majd Dan így szólt:

- Hadd törjék csak a fejüket hogyan jutottunk idáig, mert nekem egy percig sem kell rajta gondolkoznom... Szeretlek Philip Michael Howell-Lester!

Phil egy rövid csókot adott Dan szájára, majd a homlokát a barna hajú homlokának döntötte.

- Én is szeretlek, Daniel James Howell-Lester. Boldog karácsonyt!

Tudom, tudom hogy mindjár január vége van, de ezt még a másik könyvembe, a C.U.T.E.-ba (self promo alert) írtam, és igazából azóta is elfelejtettem áttenni ide. Most amikor néztem át a részeket, akkor vettem észre hogy még mindig ott van. Hupsz?