A Nem-Túl-Kreatív One Shot Könyv

Naplementék üres parkolókban

gingergoodwine (imádom az új neved) csak neked, csak ma ;)

– Gyerünk srácok, tíz perc és kezdés! -tapsolt Zack óriási kezeivel, mire mindannyian elkezdtünk készülődni. Nicole a bakancsát kötötte be, Brendon a haját igazgatta, Dan az egyik dobverőjét forgatta ujjai között, én pedig éppen a kezembe vettem a gitáromat. Megpengettem párszor, állítottam a hangoláson, majd próbaképpen eljátszottam a Miss Jackson riffjét. Százszor megismételhetném, és akkor is izgulnék koncert előtt...

– Mike, nézz ide!

Amint a fejem a hang irányába fordítottam, azonnal egy éles, fehér fény villant a szemembe. Hunyorítva néztem a fotós fiút, ahogy kuncogva nézi a képet.

– Jake! Ne vakítsd meg Mike-ok, még szükség lesz a két szép szemére. -mondta Brendon, majd lehúzott még egy felest. Mivel egyikünk sem tudta, hogy ez hanyadik volt, ezért Nicole egyszerűen kivette a kezéből az alkoholt.

Csak megráztam a fejem, majd Jake felé pillantottam. Ő még mindig a képrenyőt nézte, göndör haja eltakarta a szemeit. Csak a fiú óriási, fülig érő mosolyát engedte látni. Letettem a gitáromat, és óvatosan a háta mögé settenkedtem. A kezeim a vállaira dobtam és elkiáltottam magam.

– Bú!

Erre persze szegény fiú úgy megijedt, ha a pánt nincs a nyakába akasztva, elejti a kameráját.

– Barom... -motyogta, de persze nevetett, szemei csillogtak.- Tudod te mennyibe kerül egy ilyen gép? -kérdezte, de én csak nevettem. Jake durcásan megütötte a vállamat, én pedig kezemet a szám elé helyezve, küldtem neki egy csókot. Igaz, forgatta a szemét, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni, ahogy az arca egyre vörösebb lett.

– Ha a turbékoló gerlepár végzett -pillantott felénk Zack, mire Jake beintett neki-, ajánlom figyelmetekbe a közönség őrjöngését. Egy perc is irány a színpad.

[nem jutottam el koncertre, fogalmam sincs mi hogy volt]

– This is what it feels like, when you become one of the drunks...

Elhajoltam a mikrofontól, és kihasználva a pár pillanatnyi szünetet a vokálban, vettem egy mély levegőt. Elszámoltam magam, és a sor végére nem maradt már elég levegőm. Erre rá, még mellé is nyúltam, ezért E helyett Am-t játszottam. Brendon furcsállva nézett rám, én viszont csak megráztam a fejem. Ekkor vettem észre a barikádoknál álló göndört, akinek arcán az az átkozott vigyor ékeskedett. Hát persze, hogy észrevette.

Megfordultam, és egyenesen a szemébe néztem. Számat félmosolyra húztam, majd kihívóan rákacsintottam a zavart fiúra. Még a fények ellenére is láttam, ahogy az arcára erős pír kúszik. Ez a fiú...

[time skip]

Bla Bla Bla

– Jók voltatok! -jött be az öltözőbe Zack, majd felém fordult- Mike... Annyira nem volt feltűnő. Hálát adhatsz, hogy a hangosítás szar volt, különben a közönségnek is szemet szúrt volna.

– Ugyan már, nem hinném, hogy minden egyes ember aki ott volt, fejből tudja a Drunks akkord menetét. -szólalt meg Brendon, miközben a kezében tartott vizespalackkal próbált csinálni egy bottle flip-et.- Hagyd élni szegény srácot!

Küldtem Brendon felé egy hálás mosolyt, ő pedig csak bólintott, majd ő, Nicole és Dan hangos őrjöngésbe kezdtek, amikor az üveg két forulás után megállt az asztalon, két centire lelógva a szélén. Halványan elmosolyodtam, ám a mosolyom még nagyobbra nőtt, amikor az ajtó kinyílt, és belépett Jake.