Beépítve ✔

6.

«Jorge»

Egy idő után az ajtó kicsapódott és a fogoly rohant ki rajta.
- Szökik a rab! - kiáltott Alejandro, mire Elena is kirontott az ajtón, majd egy tigris bukfenc kíséretében hátba lőtte őt. A férfi futás közben a földre rogyva halt meg. Elena nagyokat fújva állt fel a földről és kifésülte a szemébe lógó tincseit és körbe nézett. Többen kezdtek el tapsolni.
- Tehetséges csajod van - vigyorgott Alejandro. Csak megráztam a fejem és odamentem mellé.
- Köszöntsétek az új tagunkat! - erre a kijelentésemre hangos üdvrivalgás tört ki. Elena zavartan pillantott körbe. Gondolkodás nélkül átkaroltam a derekát, mire levette onnan a kezem.
- Ott marad a kezem, cica - tettem vissza a derekára.
- Jó - forgatta meg a szemeit. Elindultunk fel.
- A szobád az enyém mellett lesz - jelentettem ki.
- Miért?
- Azért, hogy ha úgy tartja a kedvem vagy a te kedved éjszaka meglátogathassuk egymást - kacsintottam és egy perverz mosolyt villantottam felé.
- Majd álmodban, Jorge - nevetett fel.
- Ó, az álmaimban egészen másról álmodozom - vigyorogtam, mire elfordította a fejét.
- Na, ez lenne a szobád - álltam meg a fekete ajtaja előtt. Elena lassan lenyomta a kilincset, majd benyitott. A szája tátva maradt, a lélegzete elakadt. A reakciója láttán elmosolyodtam.
- Hogy tetszik?
- Csodaszép - ámult, miközben beljebb ment. Körbe nézett, de a szeme megakadt a nagy francia ágyon. Egyből nekifutott és ráugrott.
- Imádom! - fészkelte be magát az ágyba. Ezen rögtön felnevettem.
- Jorge... - szólt az ajtóban állva Dorotea.
- Igen? - néztem rá, de ő a lányt bámulta.
- Ó, Dorotea ő itt Elena. Elena ő a dadánk Dorotea - mutattam be őket egymásnak.
- Üdvözlöm, señora - állt fel Elena.
- Én is téged - mondta, de nem vette le róla a szemét. Lehetett látni a lányon, hogy kissé feszeng, ezért közbe léptem.
- Miért jöttél, Dorotea?
- Nicol, hív téged - mosolygott rám, majd kiment a szobából.
- Ki az a Nicol? - kérdezte Elena.
- Gyere bemutatom neked - mosolyogtam rá, majd megfogtam a kezét és átmentünk a húgom szobájába.