Szív nélkül születtem [Átírás Alatt]

#2 Nathan

Kint álltunk a folyosón és Lyán nevettünk. Nagyon vicces volt ahogy az a csaj helyben hagyta.
-Hát ez jó volt. Jaj ne! Nath! Ez felénk tart! Fuss! Fuss az életedért!-Lucas nagyon utálta a Lyát. Nem csodálkozok. Az a lány maga volt az ördög.
-Szia Nath!-Odajött hozzánk, vagyis inkább hozzám és rám mosolygott. Valamiért nagyon oda volt értem. Mindig azt mondta hogy össze kéne jönnünk mert annyira illünk egymáshoz. Szerintem nem! Én ki nem állhattam.-Mondd csak nincs kedved suli után eljönni velem kávézni?
-Hááát...
-Én tudom! Van! Akkor suli után várlak. Pusziii!-Küldött egy puszit a levegőbe majd tovább ment.
-Te komolyan találkozni akarsz ezzel a szörnyeteggel?-Lucas ledöbbent képpel állt mellettem.
-Dehogy akarok. De muszáj lesz.
-Miért lenne muszáj? Ne menj el! Meg van oldva a probléma.
-De ha egyszer rámondtam, hogy elmegyek akkor el kell mennem.
-Dehogyis! Amúgy nem mondtad rá hogy elmész. Meg se szólaltál. Szóval hivatalosan...
-Elmegyek és kész! Majd lerövidítem. Megvan! Suli után kb. fél órával hívj fel, hogy baj van és mennem kell.
-Nem is olyan rossz ötlet. La
átod tudsz te gonosz lenni ha akarsz.
-Nem. TE gonosz vagy ÉN csak okos.
-Én nem vagyok gonosz!
-Nem csak éppen mindenkinek a szemébe mondasz bármit és bunkó vagy mindenkivel.
-Dehogyis. Veled nem vagyok bunkó.
-Ez egy a 7 milliárd közül.
-És? A többieket nem bírom. Akkor miert legyek velük kedves?
-Illemből Lucas illemből.
-Monsieur Bonnet, Monsieur Leroy maguknak nem kéne órán lenniük?-Az igazgató elégge megilyesztett minket.
-Elnézést M. Dumont azonnal megyünk.-Az igazgató bólintott majd visszament az irodájába.
-Ilyenkor persze kedves vagy.
-Nyugi Nath csak nem akarok büntetést kapni.
-Jól van. Na gyere menjünk.
Elindultunk a terem felé ahol már egy 5 perce tartott a kémia óra. Elnézést kértünk hátramentünk a helyünkre és hallgattuk amint a tanár hatalmas lelkesedéssel mesél az atomokról.

Egyszer csak Lucas egy lapot csúsztatott elém.
"Te tudod ki volt az aki kioltotta Lyát?"
Visszaírtam neki majd elé csúsztattam.
"Nem de asszem új lány"
"Meg kéne tudni a nevét megköszönném neki a műsort. Xd"
"Tényleg jól csinálta"
"Szerinted jár valakivel?"
Ekkor rávillantottam egy szigorú és egyben meglepett tekintetet.
"Hiszen még csak most jött te meg máris rászállsz?!"
"Mivan? Jól nézett ki. Ne mondd, hogy nem szép?"
"Bevallom nem csúnya de akkor se kéne az első évében felszedned. Amúgy meg úgyis egy hétig járnál vele utána otthagynád."
"Miért baj az hogy ez az első éve? Amúgy meg mivan ha vele tovább járnék?"
"Ugyan már! Mennyi ideig tartott a leghosszabb kapcsolatod?"
"Két hétig!"
Ránéztem es néman elkezdtem tapsolni.
"Gratulálok! Te vagy a hosszú kapcsolatok királya."
-M. Leroy. Ön mit gondol erről?
-Hát öhm...Úgy gondolom, hogy ez valószínűleg igaz de bele kell vennünk a tévedes lehetőségét is.
-Rendben. Tehát amit az imént említettem...
-Szép volt!-Odatartottam neki az öklömet amibe ő bele is bokszolt.
"Amúgy akkor mikor kezdhetek ki vele?"
"Nem tudom! Hadd ne én döntsem már el, hogy mikor járj kivel."
"De te mondtad, hogy ne kezdjek ki vele. De valakivel ki kell kezdenem. Már egy hete nem jártam senkivel."
"Tényleg minden héten muszáj járnod valakivel? Miért nem keresed azt akivel komolyabb kapcsolatod is lehetne?"
"Mert ez sokkal jobb. Nem kell elköteleződnöm. Egy hétig járok vele utána azt mondom hogy megcsaltam és ezert ő akar szakítani velem és nem nekem kell."
"Szörnyeteg vagy."
"Nem. Az Lya. Én csak élvezem az életet."
-Rendben gyerekek ne feledjétek a házi feladatot jövőhéten találkozunk.-A kémia tanár kiment a teremből így már szóban folytathattuk a beszélgetést.
-Szóval mikor kezdhetek ki vele?
-Amikor akarsz. Nem vagyok az apád!
-Akkor miért mondtad, hogy ne?
-Ahj nem érdekel csinálj amit akarsz. Csak légyszi ha kikezdesz vele hadd nezzem végig ahogy leráz.
-Miért rázna le? Kedves vagyok okos vagyok és ha nem vetted volna észre jól nézek ki.-Kihúzta magát és rámvillantotta az ezerwattos mosolyát.
-Nem láttad hogy helyben hagyta Lyát? Szerintem nem az a fajta aki járna veled.
-Velem mindenki járna. -Figyelj!-Előrehajolt és megbökte az előtte ülő Camille vállát.
-Cami mondd csak járnál velem?
-Persze.-Cami szeme felcsillant és hatalmas mosoly terült el az arcán.
-Oké. Akkor majd egyszer járunk.-Lehervadt a mosoly az arcáról és visszafordult a barátnőjéhez.
-Látod. Mindenki járna velem.
-Hát jó de szerintem ő akkor se járna veled.
-Majd meglátjuk.-Sejtelmesen mosolygott egyet majd a belépő irodalomtanárra figyelt.