Szív nélkül születtem [Átírás Alatt]

#14 Nathan

Egész reggel azon járt az agyam, hogy vajon mit szeretne Chloé. Nem tudtam kitalálni, hogy mi lehet annyira kínos, hogy nem meri leírni. Na majd meglátjuk.
Miután elkészültem lementem a ház elé és vártam Lucast. És csak vártam. És vártam. De nem jött. A telefont se vette fel. Nem tudtam mi lehet vele. Azt hittem alig fogja várni, hogy megtudja mit mondott Chloé. Gondolkodtam azon, hogy elmenjek hozzá és megnézzem minden rendben van-e de aztán eszembe jutott, hogy akkor lehet, hogy egész nap ott maradok és nem tudok beszélni Chloéval. Meg akartam tudni miről akart beszélni. Aaaaaaah! Ez így nem jó!
Ekkor egy hirtelen döntéstől vezérelve elővettem a telefonomat írtam egy üzenetet és elindultam a suliba. Lucas biztosan megérti majd.
Amikor beértem suliba minden olyan fura volt. Lucas nem volt ott mellettem. Ez hihetetlen! Lehet, hogy lesz egy napom amikor nem kell azt hallgatnom, hogy elromlott az élete. Azt persze soha nem mondtam neki, hogy ő rontotta el de az mindegy.
Bementem a terembe és láttam, hogy mindenki néz valami videót. Amikor megláttam rögtön rosszabb kedvem lett. A tegnapi videókat nézték. Mert hogy tegnap kettő videó is felkerült a netre. Az egyiken Lya kiakad rám a lista miatt Chloéról ami igazából Lucasé vsak nem hagyta, hogy ezt elmagyarázzam. A másik pedig ahogyan Chloé lebuktatja Lucas trükkjét. Hogy hogyan szerezte meg az információkat a lányokról. Camille. Szegény lány. Ezután senki nem akar majd szóba állni vele. Nem is jött be suliba. Hát nem tudom mi lesz velem nélkülük. Meg soha nem volt olyan, hogy egyikük se lett volna. Fura lesz ez így.
Becsöngettek első órára. A tanár furcsállta, hogy Lucas nincs itt mert általában csak a második órától lóg. De amikor meglátta látszott rajta, hogy egy kicsit örül neki. Végre lesz egy nyugodt napja. Óra közben aztán egyszer miután jól válszoltam egy kérdésre mondott egy érdekes mondatot: "Látja M. Leroy nélkül még viheti is valamire".
Nem volt ebben a mondatban semmi de engem megfogott. Ezek szerint Lucas visszatart engem? Jobb lenne nekem nélküle? Nem! Lucas a legjobb barátom. Nem tart vissza csak ő nem tanul annyit mint én. De az nem baj. Majd megjavul. Chloé megjavítja. Tényleg! Chloé! Vele most kell beszélnem. Kicsöngetés utan rögtön a szekrényekhez indultam. Út közben találkoztam Lenával.
-Szia Nath!
-Szia Lena! Hogy vagy?
-Idegesen. Annyira felek, hogy valami nem lesz jó a bulin. És már csak egy napom van.-Basszus a buli! Teljesen elfelejtettem. Az holnap van!- Mindegy. Ott találkozunk.-Rám mososlygott majd elment a másik irányba.
Lucasnak oda muszáj elmennie. Ott talán még lenne esélye megmutatni Chloénak, hogy megváltozott.
Chloé már ott állt a szekrényénél és idegesen sétálgatott oda vissza a földet nézve és még motyogott is.
-Hello!-A hangomra összerezzent és felkapta a fejét.
-Szia!-Odamentem mellé és vártam, hogy elkezdje de csak állt és nézett.-Mit szeretnél kérdezni?
-Öhm...Szóval...Nem tudom, hogyan kérdezzem...-Nagyon ideges volt. Harapdálta a száját, ide-oda billegett a lábán és folyamatosan a földet nézte.
-Chloé!-Megfogtam a vállát, hogy abbahagyja a billegést.-Nézz rám!-Lassan rám nézett és ekkor belenézhettem a szemébe. Gyönyörű volt. Olyan kék volt mint a tenger.-Tehát! Most szépen nyugodt le! Fújd ki a levegőt! És csak mondd el, hogy mit szeretnél. Bármi is az nem foglak kinevetni.
-Jól van. Szóval...Huh...Kéne a segítséged!
-Bámit! Mondd!
-Ugye azt beszéltük, hogy eljátszom, hogy nem esélytelen ez a Lucas dolog. Ezzel van egy kis gond. Nem tudom hogyan kell eljátszani.
-Tessék?
-Nem tudom, hogyan játszam el, hogy tetszik. Még sosem tetszett senki szóval nem tudom ilyenkor mivan.
-Ez volt a nagy problémád?-Őszintén meglepett. Mindenre gondoltam de erre nem. Hogy még tetszett neki senki. Érdekes de egyáltalán nem furcsa.
-Most biztos hülyének nézel. Nem kellett volna megkérdeznem. Tudod mit felejtsük el. Majd találkozunk.-Össze-vissza hadonászott majd negindult az ajtó felé de én megfogtam a karját és megállítottam.
-Várj! Egyáltalán nem nézlek hülyének. Nem mondom meglepett mert már kb. mindenre gondoltam csak erre nem de attól még nem nézlek hülyének. És könnyen tudunk ezen segíteni.
-Akkor segítesz?-Félve nézett rám.
-Persze. Mikor szeretnéd, hogy elmagyarázzam?
-Hát mondjuk ma suli után? Úgyis a matekban is segítened kéne.
-Tényleg. Nekem jó. Akkor suli után itt találkozunk?
-Okés. Na szia!
-Szia!-Elindult kifele de félúton még visszafordult.
-Ja és még valami. Ezt légyszi ne mondd el senkinek. Nem szeretném ha az egész iskola tudná.
-Nem mondom el senkinek. Nyugi bízhatsz bennem.-Rámososlyogtam, hogy megnyugtassam. Ő visszamosolygott majd kiment az ajtón.
Én meg egy percig álltam ott és gondolkodtam majd elindultam az órámra.
A nap további részét azzal töltöttem, hogy gondolkodtam hogyan magyarázzam el ezt Chloénak.