Szív nélkül születtem [Átírás Alatt]

#12 Nathan

-Esélyt sem adsz neki?-Chloé nagyon megijedt amikor a szekrénysor mögül megszólaltam. Éppen kidobni készült a borítékot.

-Uramisten! Te mit keresel itt?-Eléggé meglepődött és látszott rajta, hogy kicsit zavarban van. 

-Megvártam, hogy mit válaszolsz. 

-És ez nem lett volna elég holnap? 

-De. Ha jól döntöttél volna.

-Miből gondolod hogy rosszul döntöttem?-Kezdte felvenni a "Mit szólsz bele az életembe" figurát. Jól állt neki.

-Abból, hogy nem adsz esélyt Lucasnak.

-Hogy kinek? Oh, annak a seggfejnek? Hát nem is tudom...Talán azért mert egy bunkó aki tárgyként gondol a lányokra és nem érdekli ha otthagyja őket összetört szívvel hadd kínlódjanak egyedül és veszítsék el a barátaikat.

-Ezt meg honnan veszed?

-Zoé.-Ohh. Biztos Sofiára gondol. Igen ő volt Zoé barátnője amíg össze nem jött Lucassal és miután szakítottak átment egy másik suliba. Na jó ezért megértem.

-Jó igen bevallom Lucasnak volt egy-két bunkó húzása de...-Úgy nézett rám, hogy "ezt te sem gondolod komolyan, hogy elhiszem"-Jó nagyon sok bunkó húzása volt. De meg tud változni. Láttad a videót. 

-Az, hogy bocsánatot kért minden önbizalomhiányos lánytól aki összejött vele az nem jelenti azt, hogy megváltozott és legközelebb nem fogja eljátszani ugyanazt.

-De! Mert belátta, hogy hibázott, hogy nem szabadott volna így viselkednie velük.

-Nem. Ez azt jelenti, hogy rájött, hogy csak így fogom azt hinni, hogy meg tud változni, hogy járjak vele és elmondhassa, hogy sikerült járnia velem és, hogy őt sosem utasítják vissza.-Ahogy így levezett ennek tényleg volt értelme. Ha nem tudnám mi van Lucassal el is hinném.De tudom, hogy ez nem csak egy hódítás a sok közül. Tényleg tetszik neki Chloé csak neki ezt nem tudjuk elmagyarázni. De valahogy meg kell próbálnom. Mit mondjak? 

-Figyelj!-Amikor újra nekiálltam volna meggyőzni őt már nem volt előttem. Kirohantam a tesiépületből. Chloé éppen az udvar közepén járt. Odafutottam hozzá, megfogtam a csuklóját és visszahúztam. Megállt velem szemben és türelmetlenül rám nézett.

-Mit akarsz?

-Adj neki egy esélyt! Légyszíves! Az ő kedvéért.

-Mivan? Azt kéred, hogy csináljak valamit azért, hogy Lucas csodálatos élete még tökéletesebb legyen?! Azt várhatod!-Ezzel elfordult és ment volna tovább de elé álltam.-Békén hagysz végre?

-Nem! Addig nem amíg nem adsz egy esélyt Lucasnak.

-Tessék? Tudod mit? A levél alapján azt hittem te jobb vagy mint ő de úgy látszik tévedtem.

-Jobb vagyok mint ő.

-Tényleg és ezt mivel bizonyítod?

-Azzal, hogy én nem vagyok egy érzéketlen szociopata.

-Oh, akkor te most arról győzködsz, hogy jöjjek össze egy érzéketlen szociopatával.-Basszus! Jó a csaj. Addig mond mindent még ki nem mondod amit hallani akar. Ügyes!- Csak volt érzéketlen szociopata. Megváltozott.

-Szóval azt mondod, hogy reggel óta megváltozott. Erősen kétlem.

-Pedig igen. Hidd el.

-Mindegy. Mindketten ugyanolyanok vagytok. Most pedig hagyjál!

-Jól van. Lehet, hogy egy kicsit hasonlítunk. De abban biztos nem, hogy én nem dobom ki csak úgy egyik napról a másikra azt akivel járok.

-Ezt jó tudni. Most már mehetek?-Elindult az ajtó felé és úgy tűnt már nem tudom megállítani.

-Oké. De mi van veled?-Erre megállt. Lassan hátrafordult visszajött elém és a szemembe nézett.

-Hogy érted, hogy mi van velem?-Oké Nath csak okosan. Ha most magadra haragítod soha nem lehet a barátod.

-Neked hány barátod volt eddig?-Egy pillanatra mintha szomorúság futott volna át az arcán de aztán megint közömbösre váltott.

-Egy sem. Miért?

-És miért?

-Azt hagyjuk.

-Annak is biztos meg van az oka. Amúgy nem is értem hiszem kedves vagy okos és szép. Hogy hogy még nem jártál senkivel?

-Te még Lucasnál is rosszabb vagy.-Megfordult és elkezdett nagyon gyorsan szinte futva kimenni. 

-Várj!-Odafutottam hozzá és megálltam előtte. Próbáltam a szemébe nézni de lehajtotta a fejét, a haja belelógott az arcába és amúgy is kisebb volt nálam.-Te sírsz?-Ahogy ezt kimondtam letörölte az arcát a kezével szipogott párat és próbálta azt tettetni, hogy nincs semmi baj de amikor felnézett tisztán látszott, hogy vörösek a szemei és egy könnycsepp még kicsordult a szeméből.

-Nem. Amúgy is semmi közöd hozzá.-Gyorsan letörölte azt a könnycseppet és próbálta visszatartani a további sírást. Ekkor valahogy szinte reflexszerűen magamhoz húztam és megöleltem. Először meglepődött de utána visszaölelt. Így álltunk ott a kihalt suli udvarán ketten. 

-Sajnálom. Tényleg. Annyira akartam, hogy Lucas megváltozzon, hogy már átmentem bunkóba. Bocsánat. Ha nem akarsz neki adni egy esélyt akkor ezt el kell fogadnom. 

-Semmi baj.-Ezután elhúzódott, és rám mosolygott.-Tudom, hogy mennyire szeretnéd, hogy ez működjön. Azt is tudom, hogy Lucas fontos neked és szeretnéd, hogy jó útra térjen de attól félek nem én leszek akivel ezt megteszi.

-Biztos semmi esélye?-Nevetett egy kicsit és látszott rajta, hogy valami nagyon nehéz neki ebben a témában.

-Nem. Sajnálom. Szeretném, hogy működjön...De nem fog. 

-Hát akkor...Sajnálom, hogy zaklattalak. 

-Nem gond. El van felejtve.-Mosolygott egyet de látszott rajta, hogy még nincs teljesen rendben.

-Hazakísérjelek?-Honnan jönnek nekem ezek?! Először megölelem aztán felajánlom, hogy hazakísérem. Nem is tudom mit csinálok. Csak úgy kicsúsznak belőlem.

-Nem kell. Megyek egyedül.

-Úgy látom nem vagy a legjobb hangulatban és nem hagyhatom, hogy út közben még ki akard vetni magad egy kocsi elé.

-Miért akarnék öngyilkos lenni?

-Nem tudom. Miért akarnak az emberek öngyilkosok lenni?-Ezzel a kérdéssel indultunk el együtt és végigbeszélgettük az utat. 

Nem laktak messze a sulitól de legalább rájöhettem ennyi idő alatt, hogy ő teljesen más mint amilyennek hittem. Azt tudtam, hogy nem átlagos de a beszélgetés alatt rájöttem, hogy egyszerűen fantasztikus személyisége van. Így azt is értem, hogy miért szeretett bele Lucas. Bár ő nem is beszélgetett vele. Neki elég volt kétszer "beszélnie" vele meg egyszer belenéznie a szemébe és máris ő lett a nagy Ő. Csak azt nem tudom, hogyan fogom elmondani Lucasnak, hogy nincs esélye Chloénál. Ez nehéz lesz. Vagy várjunk csak! Mi van ha....