Szív nélkül születtem [Átírás Alatt]

5# Chloé

Tesin futottunk így majdnem 20 percbe telt mire újra emberi kinézetem lett.
Utáltam futni. Mindig leizzadtam, a hajam teljesen összkócolódott és a fejem teljesen vörös lett. Egyszóval úgy néztem ki mint aki három napja nem nézett tükörbe.
Zoéval együtt igyekeztünk nem elkésni töriről.
-Chloé!-Lena hangját hallottam mögülem így megálltunk és megvártuk amég beér minket.-Csak azt szerettem volna mondani, hogy most hétvégén buli lesz nálam és ha szeretnétek eljönni szívesen várlak titeket.
-Oh persze. Megyünk. Mikor lesz?
-Szombaton. 19:00-kor kezdődik. És addig amíg meg nem unjuk.-Lena rám kacsintott majd mondtuk, hogy mennünk kell és elindultunk a terem felé.
Leültünk a helyünkre, bejött a tanár és kezdődhetett az óra.
Egyszer csak Zoé egy lapot csúsztatott elém.
"Tényleg elmegyünk Lena bulijára?"
"Igen. Miért ne?"
"Hát mert azok akiket Lena meghív:1. Idősebbek 2. Isznak (és nem vizet)"
"Az hogy idősek nem baj. He meg inni akarnak igyanak mi úgysem fogunk."
"Hát jó. De azt tudod, hogy 99% hogy az a Lucas gyerek is ott lesz?"
"És? Akárhányszor próbálkozik be mindig le fogom rázni."
"Hát te tudod."
"Miért?"
"Majd szünetben elmondom."
Egész órán azon kattogott az agyam, hogy vajon mit értett ezalatt Zoé. Mit csinálhat Lucas amiből baj lenne?
-Na szóval. Mi volt ez a "Te tudod"?
-Tudod Lucas már majdnem az összes lánnyal járt a suliból de először nem mindegyik akart vele járni. Nem rázták le úgy mint te de nem mondtak igent. Ezután Lucas mindent kiderített róluk és miután megtudta mit szeretnek elkezdett ajándékokat venni de persze nem adta oda személyesen hanem mondjuk a szekrényen vagy postán vagy...
-Várj! Kiderítette, hogy hol laknak??
-Igen. Mondtam, hogy mindent kiderít róluk.
-Wow! Ez azért durva!
-Az! De ő Lucas! Ő megteheti.
-Szóval mit csinál?
-Tehát ajándékokat vesz amiktől a lányok vele akartak maradni. Vagy mondjuk elment mindenhova ahova ők. Elintézte, hogy mindenhol őt lássák.
-És te ezt honnan tudod? Ne mondd, hogy te is....
-Nem dehogy. Ennyire hülye nem vagyok. A barátnőm. Clara. Szegény bedőlt neki. De már túltette magát rajta. Valakinek ez nem sikerül.
-Te jó ég ennyire szemét ez a gyerek?
-Igen. Ennyire.
-Hát ezután majd nem lesz. Most megtanulja milyen ha valaki nem akarja őt.
-De mondd csak.
-Igen?
-Nem félsz, hogy rájön..Arra a dologra.
-Őszintén? Mindennél jobban.-Pár percig csöndben voltunk. Azon gondolkodtam mi lenne ha Lucas rájönne a betegségemre és mindenkinek elmondaná. Bele se mertem gondolni. Eddig sikerült ezt eltitkolnom az egész világ elől. Lehet, hogy itt az ideje, hogy megtudják. Nem! Nem engedem! Nem fogja megtudni!
-Amúgy láttad a videót?-Zoé próbálta elterelni a figyelmemet.
-Persze. De nehogy azt hidd, hogy tetszik, hogy felvették de attól még vicces.
-És tényleg úgy gondolod, hogy le tudod rázni Lucast?
-Persze. Tudod, hogy ez nálam kicsit egyszerűbb mint a többieknél.
-Igen de attól még...
-Zoé! Ne aggódj! Én nem fogok bedőlni neki mint Clara.
-Jó csak tudod őt azután vesztettem el miután járt vele és téged nem akarlak.
-Nem fogsz. Én mindig itt leszek veled.
Megöleltem, hogy megnyugodjon és szünet végéig beszélgettünk.
Éppen hallgattuk a fizika tanárt amikor az igazgató jött be.
-Elnézést a zavarásért de kérdeznék valamit az osztálytól.
-Gyerekek! Figyeljetek az igazgatóúrra!
-Tehát. Szeretném megkérdezni, hogy valamelyikőtök nem látta-e ma M. Leroyt és M. Bonnet-et?
Az egész osztály rázta a fejét mert egyikünk se tudott semmit.
-M. Dumont! Mit történt velük?-Lya nagyon megijedt, hogy valami történt a szerelmével.
-Semmi Madmoiselle Blanc. Az első óra után eltűntek és senki nem tud róluk semmit. De nyugodjon meg ez nem az első ilyen eset.
-Rendben. Köszönöm M. Dumont.
-Eddig zavartam az órát. Elnézést.-Az igazgató kiment a teremből és folytatódott az óra.
Zoé rám nézett egy olyan pillantással amiből rögtön tudtam, hogy ugyanarra gondol amire én.
Mindketten tudtuk, hogy Lucas és...várjunk...nem is tudom, hogy hogy hívják a legjobb barátját. Az a...Bont? Nem! Bonnet! Igen. Valamilyen Bonnet. Na mindegy. Szóval azok ketten azért mentek el, hogy előkészítsék a tervüket miszerint: Járjak Lucassal. Szegények nem tudják, hogy ez esélytelen.
-Szerinted kimenjünk?-Óra után félve fordultam oda Zoéhoz.
-Hát nem tudom. Amúgy. Lehet nem is azért hiányoztak. Csak lógnak.
-Lehet. Tényleg. Nem kell túlbonyolítani a dolgokat. Előttem is lógtak már. Nem kell ezt nagy dobra verni. Gyere eljössz velem a büfébe?
-Persze menjünk!
A büfé lent volt az udvar egyik sarkában így kb. keresztül kellett mennünk a teljes udvaron. Eléggé féltem, hogy mikor ugrik elém Lucas vagy lep meg valamivel.
-Oh basszus! A szekrényemben hagytam a pénztárcámat. Várj meg itt!
-Oké.-Zoé ott maradt foglalni a helyet a büfénél én pedig bementem a tesiterem épületébe a szekrényemhez.
Amikor odaértem bekövetkezett amitől féltem. Az szekrényajtómon egy masni egy vörös rózsa és egy kis becsomagolt doboz várt. Hát ezt nem hiszem el! Ez a gyerek tényleg mindent bevet, hogy megszerezzen egy lányt. Odamentem a szekrényhez leszedtem a rózsát a masnit és a kis dobozt. Az első kettőt letettem a padra a kis dobozt pedig kicsomagoltam. Amikor megláttam mi az nem jutottam szóhoz. Egy sötétkét dobozt láttam meg ezüst színnel pedig az állt rajta, hogy Swarovski. Hát ezt nem hiszem el. Imádtam a swarovskit. Amikor kinyitottam megláttam benne két kicsit ezüst szív alakú fülbevalót kőberakással. Gyönyörűek voltak. Nem hittem a szememnek. Hát ez a srác tényleg kiderítette mit szeretek. És ez ijesztő volt.
-Tetszik?-Összerezzentem a hang hallatán és amikor megfordultam Lucas állt ott mögöttem és mosolyogva nézett.
-Igen persze. De nem kell. Tessék!-Odatartottam felé, hogy vegye el de ő hátratette a kezét és tovább mosolygott a vakítóan fehér mosolyával.
-Nem nem! Ez a tied!
-De nem kell. Legalábbis nem tőled.
-Miért? Mi bajod van velem?
-Az, hogy tudom mit csinálsz. Minden lánnyal csak egy hétig jársz aztán eléred, hogy szakítsanak veled. Majd mész a következőhöz.
-Miből gondolod, hogy ezt csinálom?-Úgy nézett mint aki teljesen ártatlan.
-Mondták.
-Kik?
-Zoé, Lea, Cami és még sokan.
-Jó de ők csak azért mondták mert nem szeretnek.
-Nem véletlen.-Hátrafordultam kinyitottam a szekrényemet kivettem a pénztárcámat (közben beraktam a fülbevalót is) és mentem volna ki de amikor becsuktam a szekrényajtót megijedtem mert ott Lucas állt mögötte.
-Mit akarsz?-Elegem volt már belőle. Legszívesebben pofon vágtam volna.
-Annyit, hogy találkozzunk. Csak egyszer. Egy randi. Ennyit kérek.
-Hadd gondolkozzam!.....Nem!-Kikerültem és kimentem a tesiépületből. Egyszer csak valaki hátulról elkapta a karomat és megfodított. Persze, hogy Lucas jött utánam.
-Hagyj békén!-Nagyon ideges voltam.
-Ugyan már. Tudom, hogy érzel irántam valamit.-Lucas még mindig fogta a csuklómat és nem akarta elengedni.
-Igazad van. Tényleg érzek irántad valamit.-Felcsillant a szeme és közelebb jött hozzám.
-És mit érzel?
-Azt érzem, hogy.....Utállak.-Kicsavartam a csuklómat a kezéből, hátat fordítottam neki és mentem Zoéhoz a büféhez. Láttam ahogyan mindenki minket nézett és azt is, hogy páran videóztak is. Holnapra ez is kint lesz. Éljen! Lucas egy életre megemlegeti, hogy kikezdett velem.