Szív nélkül születtem [Átírás Alatt]

#13 Chloé

-Köszi, hogy elkísértél!-Rámosolyogtam Nath-re és már készültem volna bemenni de hirtelen megszólalt.

-Várj csak!

-Igen?

-Tudom, hogy Lucasnak semmi esélye nálad ezt elfogadtam. De mi lenne ha neki erről nem szólnánk?

-Mivan? Arra kérsz, hogy tettessem, hogy tetszik nekem?

-Nem teljesen. Azt kéne eljátszanod, hogy nem vagy teljesen elutasító.

-Miért is?

-Mert lehet, hogy akkor végleg megjavulna. Nem kéne járnod vele. Csak hitesd el vele, hogy nem esélytelen a dolog. Ha teljesen megjavul lehet, hogy belátja, hogy ez nem csak egy emberről szólt és, hogy ez neki is jó.

-Nem tudom.

-Légyszi! Az én kedvemért.-Olyan cuki kiskutya szemekkel nézett rám, hogy arra nem lehetett nemet mondani.

-Na jó.

-Ezazz!-Annyira megörült, hogy azt hittem mindjárt elkezd táncolni.

-Hé, hé, hé! Ne éld bele magad ennyire! Mit nyerek ebből én?

-Mit szeretnél?

-Mennyire vagy jó matekból?-Látszott, hogy meglepte a kérdésem. Nem erre számított.

-Ötös vagyok. Miért?

-Szuper! Akkor mostantól segíthetsz.-Rámosolyogtam és vártam, hogy mit reagál.

-Ez most komoly?

-Persze. Miért mit vártál?

-Nem tudom mondjuk, hogy vigyek neked kávét vagy írjak házit vagy bármit de nem azt hogy korrepetáljalak.

-Nem is egy osztályba járunk szóval a kávé bonyolult lenne, a házimat én is meg tudom írni, viszont matekból hülye vagyok szóval nekem ebből van a legtöbb hasznom.

-Ügyes.

-Tudom.-Rávigyorogtam mint aki nagyon büszke magára mire ő belebokszolt a karomba erre én az övébe és ez így ment addig amíg rá nem jöttünk, hogy nem vagyunk már ötévesek.-Most már megyek.

-Oké. Holnap találkozunk.-Álltunk ott a ház előtt és nem tudtuk, hogy köszönjünk el. Nem foghatunk kezet, de az ölelés meg furcsa lenne. Fél perc múlva már nem bírtam.

-Akkor én most megyek. Szia!

-Szia!-Végül csak úgy elköszöntünk. Nem öleltük meg egymást meg semmi. Csak úgy mindketten elmentünk a dolgunkra.

Beköszöntem anyáéknak és felmentem a szobámba. Ledobtam a táskámat és felmemtem a teraszra. Ekkor láttam csam meg, hogy van három nem fogadott hívásom Zoétól. Visszahívtam és amíg kicsöngött bámultam a semmibe.

-Na jó mi a francért nem tudsz visszahívni?-Szinte már ordított.

-Neked is szia! Bocsi most értem haza.

-Tényleg! Miért? A sulinak már vagy egy órája vége van.

-Hát tudod. Találkoztam valakivel. Nem lényeg. Szóval mit akarsz mondani?

-Nem lényeg. Szia.-Lecsapta. Rám csapta a telefont. Megsértődött volna? De mégis min?

Ezt ki kell derítenem. Ezek után vagy húszszor felhívtam de mindig kinyomta. Hagytam neki egy halom üzit de egyikre se válszolt sőt meg se nézte. Nem tudom mivel bánthattam meg.
Talán látott minket Nath-el? Nem! Az kizárt. Addigra már elment. Na mindegy. Majd holnap megkérdezem.

Még fél órá kint ültem a teraszon és olvastam utána visszamentem megcsináltam a házikat tanultam egy kicsit majd lementem anyáékhoz. Vacsiztunk aztán letusoltam, fogat mostam és szokásosan megnéztem milyen Párizs este. Gyönyörű volt. Ezzel a látvánnyal nem tudtam betelni.

Ekkor láttam meg, hogy közeledik egy alak. De most nem idegesnek láttam. Inkább boldognak. Felszegett fejjel vidáman sétálgatott. Amikor közelebb jött csak akkor láttam az arcát. Nath. Megint. Mit keres itt megint tizenegykor?! Gondoltam megnézem mit csinál. De semmit. Csak bement a parkba és leült egy padra ahol csak ült és nézte az eget. Egyszer csak felém nézett. Nem tudtam észrevett-e ezért csak álltam és néztem tovább. Aztán integetett. Visszaintegettem. Ennyi volt. Aztán felállt és amikor elhaladt a ház előtt felnézett és rám mosolygott. Én visszamosolyogtam és ő elment. Ennyi volt.

Ezután bementem a szobámba és elgondolkodtam a mai napon. Mostantól azt kell tettetnem, hogy érdeklődöm Lucas iránt. De azt, hogy kell? Fogalmam sincs. Majd Zoé segít. Ja várjunk. Ő haragszik rám. Azt még nem tudom miért de azt tudom, hogy haragszik. Akkor ő kilőve. De ki tudna még segíteni? Cami! Jajj hiszen gyűlöli Lucast. Akkooooor........Nath! Ezaz! Igen! Ő biztos tudja és biztos segítene is. Na majd holnap megkeresem.....Vagy..
Elővettem a telefonomat és rákerestem facebook-on. Volt rajta kívül még két Nathan Bonnet de a profil alapján megtaláltam. Bejelöltem és vártam, hogy visszajelöljön. Úgy tíz perc múlva ez meg is történt. Ekkor ráírtam.

Chloé: Szia!

Nathan: Szia!

C: Tudunk holnap valamelyik szünetben találkozni. Lenne pár kérdésem.

N: Persze. Mondjuk második szünetben a szekrényednél?

C: Ott leszek.

N: Amúgy miről akarsz kérdezni? Csak hogy felkészüljek.

C: Az alkunkról lenne pár kérdésem. Semmi extra.

N: Akkor nem kell félnem?

C: Dehogy. Inkább én félek.

N: Miért?

C: Ez az egész egy kicsit fura. De majd holnap elmondom inkább.

N: Várom. Jó éjszakát!

C: Jó éjszakát!

Ezzel elköszöntünk én pedig elgondolkodtam, hogy hogyan kéne neki ezt elmondani holnap. Sokra nem jutottam szóval inkább úgy döntöttem, hogy majd improvizálok.