Szív nélkül születtem [Átírás Alatt]

#22 Nathan

-És akkor az volt, hogy...-Azt hittem nehezebb lesz lefoglalni Zoét. Azt hittem nem akar majd szóba állni velem, de amikor odamentem hozzá, köszönt és elkezdtünk beszélgetni. Nagyon jófej volt. Az egyetlen baj az volt, hogy Chloé mögöttem volt így nem láttam, hogy halad. Nem baj bízok benne.

-Nath!-Lucas jött mellém.-Szia Zoé!

-Szia Lucas!-Nem tudom mi ütött Zoéba, hogy egyáltalán köszönt Lucasnak.

-Te nem tudod ki az akivel Chloé beszélget?

-Ezt hogy érted?-Odanéztem és láttam ahogyan Chloé egy random sráccal beszélget. Chloé arcát sajnos nem láttam szóval nem tudtam meg mondani mosolyog-e de azt láttam, hogy úgy néz ki eléggé zavarban. Ez nem lenne baj csak így pontosan úgy néz ki mint aki flörtöl. Mi a francot csinál?! -Fogalmam sincs ki ez.

-Ő Alex.

-Ki?-Lucassal egyszerre fordultunk oda Zoéhoz.

-Alex. Az egyik ruhaboltban találkoztak ma délelőtt.-Szóval róla beszélt! Ő az akin gyakorolt. Francba! Mit csináljunk? Lucas féltékeny lesz és abból semmi jó nem sül ki.

-És mit keres itt?-Lucason látszott, hogy nem tetszik neki. Ebből még baj lesz.

-Nem tudom. Nem is tudtam, hogy a mi sulinkba jár.

-Ezek szerint de.-Gyerünk Chloé oldd meg valahogy légyszi! Bízok benned!

-Na jó ebből elég!-Lucas elindult feléjük de visszahúztam.

-Tényleg úgy gondolod, hogy jó lenne Chloé előtt leordítanod a srácot?

-Ki mondta, hogy leordítom?

-Akkor mit akarsz csinálni?

-Csak odamegyek beszélgetni. Kiderítem ki ez a srác.-Lucas elindult feléjük én pedig nem tudtam mit fog csinálni.

-Közelebb kell mennünk.-Zoé szólalt meg mellettem.

-Mi van?

-Közelebb kell mennünk így nem hallunk semmit.

-Tessék?-Reagálni se volt időm mert Zoé megfogta a karomat és elhúzott. Körbementünk az előszoba felől így mögéjük kerültünk. Nem láttak minket mi viszont hallottuk mit beszélnek.-Nem hiszem, hogy ez túl jó ötlet.

-Nem akarod hallani, hogyan alakul? Én hallani akarom ahogy Chloé megpróbálja megoldani. Amúgy meg téged nem érdekel, hogy ez a srác elrontja el a tervet?

-Mivan?!-Tudja?! Nem. Biztos nem.-Milyen tervet?

-Ne játszd meg mindent tudok.

-Elmondta?

-Persze, hogy elmondta. A legjobb barátnője vagyok. Mindent elmond nekem.

-Hát jó. Akkor ezért beszélgettél velem az előbb?

-Persze. Azt hiszed szóba állnék veled?

-Most már tudom, hogy nem. De amúgy...

-Nézd! Lucas odaért. Na most kezdődik a jó része!

-Tessék Chloé!-Lucas odaért és odaadta Chloénak az italát és megállt mellette.-Szia! Lucas vagyok!-Kinyújtotta a kezét Alex felé.

-Alex!

- Szóval honnan ismered Alexet?-Chloéhoz fordult aki annyira összezavarodott, hogy semmit nem tudott kinyögni. Próbált mondani valamit de egy hang se jött ki a torkán.

-Az egyik ruhaboltban találkoztunk. Kellett neki egy kis segítség és én szívesen segítettem.

-Értem. Amúgy még nem is mondtam, hogy milyen gyönyörű vagy ma Chloé- Jaj ne! Lucas elkezdett versengeni. Hát ez érdekes lesz.

- Öhm... Köszi!-Szegény Chloé csak áll a két fiú mellett és nem tudta mit csináljon.

- Szerintem nagyon jól áll neked ez a ruha! Már a boltban is feltűnt.-Úgy látszik Alex is beszállt.

- Köszi!-Chloé még mindig alig tudott megszólalni.

- Mondd csak Chloé nem lenne kedved egyszer elmenni valahova? Csak mi ketten.

- Hát... Én...

- Igen mi meg egyszer megejthetnénk azt a kávét amiről beszéltünk. Emlékszel?

- Hát öhm... Persze.-Chloé csak ide-oda kapkodta a fejét és nem tudta mit csináljon vagy mondjon. Nem csodálom sajnáltam szegényt. Ilyen helyzetre nem készült fel. Hogy tudnék neki segíteni?