Szív nélkül születtem [Átírás Alatt]

#15 Chloé

Amikor reggel bementem azon járt az eszem, hogy hogyan kéne ezt tálalni Nathannek. Gondoltam majd akkor improvizálok.
Amikor beértem láttam, hogy Zoé már ott van. Gondoltam majd megkérdezem tőle.
-Szia!-Ő ram se nézett csak ült tovább és tanult.-Hahó! Zoé! Valami baj van?
-Szerinted?-Eléggé ideges volt. Nem értettem miért. Akkor eszembe jutott hogy már tegnap este is mérges volt rám.
-Mit csináltam?
-Tudod mit?! Nem mondtad el. Azt hittem barátnők vagyunk.
-Azok is vagyunk. Mit nem mondtam el?
-Mit csináltál tegnap suli után?
-Hazamentem.
-Látod. Nem mondod el.
-Mit?
-Azt hogy találkoztal Nathel. Láttalak!-A francba!
-Mikor?
-Amikor visszamentem megkérdezni, hogy mit csinálsz ma suli után. De tudod mit. Menj és találkozgass csak Nathel.
-Figyelj! Az nem az volt. Én nem miatta maradtam ott.
-Akkor?!
-Hát tudod...Na jó. Olvasd el!-Elétettem a Nathantől kapott levelet. Reméltem ebből megérti.
-Azta! És ezt, hogy adta oda?-Elmondtam neki mindent a telefontól addig, hogy hazakísért.
-És ma meg találkozok vele, hogy megkérdezzem. Ennyi.
-Wow! Amúgy én is segíthetek. De szerintem Lucas miatt kérdezd meg. Lehet, hogy többet tud mondani arról, hogy Lucasnál mi jön be.
-Okés. Köszi.-Megöleltük egymást majd tovább beszelgettünk.

Az utolsó órán már azon gondolkoztam hogy vajon mit fog mondani. Nem tudtam elképzelni. Nem tudtam milyen érzés és ezért muszáj volt segítséget kérnem. De azért furcsa volt.
Utolsó óra után Zoé elköszönt.
-Sok sikert! Majd mesélj!-Zoé rám kacsintott biztatásul.
-En szívesen mesélek de nem lesz mit.
-Ugyan már. Abban segít, hogy hogyan tettesd, hogy tetszik valaki. Elpróbálod rajta. Felizzik a levegő. A következő pillanatban pedig...
-Zoé! Hahó! Tudod ki all előtted?-Keserűen rámosolyogtam, hogy értse, hogy kihez beszél.
-Jaj bocsi! Mindig elfelejtem! Amúgy azt értem, hogy részedről csak egy barát. De nem félsz, hogy ő nem csak barátként tekint rád?
-Mivan? Dehogy. Barátok vagyunk. Csak segít a matekban.
-Ahaaaam. Oké. Te tudod.
-Nem lesz semmi. Csak barátok vagyunk. De mostmár mennem kell. Puszika!
-Puszi.-Elköszöntünk majd elindultam a szekrényemhez.
Amikor odaértem Nath már ott állt és várt.
-Szia!-A hangomra felnézett.
-Szia!
-Akkor hova menjünk?
-Nem tudom. Van valami kedvenc helyed?-Pontosan tudtam, hogy tudja mivel ez is rajta volt a listán csak udvariasan úgy tett mintha nem tudná. Ránéztem egy amolyan "ne tettesd tudom, hogy tudod nézéssel" és erre elmosolyodott.
-Jólvan akkor menjünk!
-Amúgy mi minden volt még azon a listán mert nem tudtam megnézni az egészet.
-Semmi különös. Amúgy remélem tudod, hogy nem én írtam. Mert én sosem csinálnék ilyet. Tudod én nem...
-Nath! Belőled nem is nézném ki. De hogyha már ugyis mindent tudsz legalább tudjam, hogy mi az a minden.