A bárpultos srác (S.M ff.)/ ☑

4. Megadod a teló számod?

Másnap délután a suliból siettem haza felé. A tanárok bent fogtak plusz két órára, mivel össze balhéztam az egyik új diákkal, aki tizedikes. Persze ő nem kapott érte semmit.

Az égbolt kezdett sötétedni, és a levegő is igen csak lehűlt. Az utcákat kezdték kivilágosítani, amivel aligha értem valamit. A környéken egyetlen egy árva lelket sem véltem felfedezni, de ennek ellenére autók százai szállingóztak el mellettem.

Igazság szerint sohase szerettem egyedül a sötétben sétálni. Ennek meg van az oka. Régen , mikor még csak kilencéves lehettem, egyedül sétáltam hazafelé este mikor is egy nagy, fekete szőrű kutyát véltem felfedezni. A tekintetét egyenesen rám szegezte, én pedig rettegtem és belenéztem a szemébe. Ő észrevette , hogy félek, rám vicsorgott. Nem kellett több. A könnyeim elkezdtek folyni, és lepergett előttem az életem. Lábaim remegtek, s legszívesebben sikitoztam volna, de nem tettem. Utána nem igen emlékszem mi történt, de azt tudom, hogy azóta utálok ilyenkor haza sétálni. Ez az egyik legrosszabb gyerekkori emlékem.

Nagyot sóhajtottam , és siettem. Léptem megszaporáztam, míg egyenletesen vettem a levegőt.
Ekkor éles dudaszó hasított bele a csendbe.

Ijedten megtorpantam , s a fekete autó felé vezettem a tekintetem.

A sötétített ablak lehúzódott.

Ilyen nincs! Mit keress itt?! Idegesen kezdtem el koslatni szememmel Shawn-t, aki vigyorogva nézett rám.

-Szia Dakota! Hogy-hogy egy ilyen szép lány egyedül sétál ilyenkor?- kérdezte.

Megforgattam a szemem.

-Szia Shawn. Viszlát Shawn. - rá mosolyogtam és újból elindultam.

Hallottam ahogyan édesen elneveti magát, majd az autóval lassan elkezd haladni mellettem.

-Naaa , most mi a bajod? Ne vigyelek el? Tudod, veszélyes ez a környék, hemzsegnek a perverz disznók.-

Harsányan felnevettem, de nem néztem rá, csak haladtam tovább.

-Most magadról beszélsz?-

-Hát nem igazán, de komolyan kérdeztem. Mellesleg én egy ujjal sem érnék hozzád, már csak az kéne. A szüleid kinyírnának, és utána ki is rugnának érte. És pluszban kötelességem vigyázni rád, úgy, hogy pattanj be rózsám.-

Újból megálltam. Még, hogy kötelessége vigyázni rám? Mi okból?! Ki ő nekem? Senkim! Nem kell rám vigyáznia!

-Ugyan már. Nem vagyok kisgyerek, nincs szükségem arra, hogy bébicsőszködj fellettem! Mellesleg miért lenne a kötelességed?-fordultam felé hisztérikus állapotban.

Összehúzta barna szemöldökét, és töprengett. Hirtelen kinyílt az anyós ülés felőli ajtó.

-Szállj be aranyom! És ez parancs!- mondta ellentmondást nem tűrő hangnemben.

-Pfff...- mondtam, de mivel majd szétfagytam , és nem akartam lejárni a lábam beültem mellé.

Arcára öntelt vigyor ült ki, amit legszívesebben úgy letöröltem volna.

-Nem vigyorogj, idegesít.- mondtam morcosan.

Bekötöttem az övem. A kocsi kérek csikorgatva el is indult.

Lefagyott testrészeim átjárta a melegség, ami most nagyon, de nagyon jól esett.

-Már nem fázol?- kérdezte egy idő után mély hangján.

-Nem-adtam az egyszerű választ.

-Akkor jó. Egyébként még iskolába jársz?-

-Igen-

-Értem. Hol voltál, hogy ilyen sötétben sétáltál haza felé?-

-Az suliban. Bent fogtak. -

-Miért fogtak bent?-

-Túl sokat kérdezel, nem?-

-Nem szeretnél meginni velem egy jó forró kávét? Nem messze van egy kávézó. Na?-

Ez igen csak jól hangzott, de nem szeretem a kávét, ellenben mégis rá bólintottam.

-Szuper, utána egyből haza is doblak.-

________

-Csak szólok nem szeretem a kávét.- mondtam nevetve, miközben leültem.

-Nem baj, beszélgethetünk is, de ha nem bánod én megiszok egyet-

-Csak rajta.- mondtam mosolyogva.

-Mesélj magadról.- kérte.

-Hát. Iskolába járok, 4,2 az átlagom, ellenben szeretek lázadni, és a saját fejem után menni. A hobbim az olvasás és a rajz, na meg a foci. A suli focicsapatban is benne vagyok. - húztam ki magam büszkén.-Most te jössz.-

-Hát nem is tudom. Nincs mit mesélnem, majd idővel úgyis megismersz, ha szeretnél, ha nem.- mondta titokzatos hangon, közben kihozták a kért kávéját.-Amúgy megadod a teló számod?- kacsintott rám.

Jó kedvűen felnevettem.

-Álmodozz csak.

♪♪♪

Halii.
Eddig mi a véleményetek a történetről?💗