A bárpultos srác (S.M ff.)/ ☑

10. A szökési terv

-Ezentúl beriasztozok otthon mindent, csak, hogy ne tudj álmomban elrabolni. - mondta viccelődve.

-Az édes kevés lesz.- válaszoltam öntelten.

_____

- Nos, miről akarsz beszélni?- állt meg közvetlenül előttem.

- Huhh, hát ezt az egészet nem igazán így képzeltem el.- mondtam zavartan, közben hátráltam egy lépést. Shawn barna szemével továbbra is zavaros arckifejezésem mustrálta, mintha még akart volna fejteni.

- Akkor hogyan?-

- Nem tudom, én csak bocsánatot akartam kérni. Megakartam és még most is megakarok felelni a szüleimnek, ellenben az igaz , hogy én nem egy jó fajta kislány vagyok, de szarul esik, hogy szégyenkeznek miattam. Régebben sok balhé volt miattam sajnos, amivel kényes helyzetbe hoztam a családom. És....-

- Nem kell magyarázkodnod, semmi közöm hozzá. Mellesleg látom rajtad , hogy nem igazán akarsz erről beszélni. - avatkozott közbe gyengéd hangnemben Shawn.

Megkönnyebbülten felsóhajtottam , majd barna íriszeibe tekintettem.

- Van egy ajánlatom!-

- És mi lenne az?- kérdeztem kíváncsian, s fejem kissé oldalra döntöttem.

- Utazz el velem, és cserébe elmúlasztom a benned lévő fájdalmakat. Nem kell többé megfelelned senkinek, nem keveredsz balhéba, nem hozol szégyent más fejére, szabad lehetsz, mellettem. Na, mit szólsz?-

Nem tudtam megszólalni, csak álltam előtte, mint egy szerencsétlen. A szavak is nehezen jutottak el a tudatomig. Először felse fogtam, hogy mégis mit mondott, de szép lassan tudatosult bennem.

Fejemben kattogtak a fogaskerekek, és a legmegfelelőbb választ kerestem, de valahogy nem jutott eszembe semmi. Leblokkoltam.

Igaz, nem ismertem, ellenben mégis vágytam a kalandokra, vele. Tudtam mellette nem lehet unalmas az életem, és szabad lehetek, de akkor is ott volt a családom akiket nagyon szerettem és nem akartam elhagyni csakúgy.

És mégis kit választottam az alig pár napja ismert idegen és a családom között? Hát egyiket sem, hisz nem válaszoltam semmit, pedig igen-t kellett volna mondanom, de nem tettem, még nem tehettem. Mindent csak szép sorjában kell kitervelni.

- Most már mennem kell. Majd visszatérünk erre.- mondtam, majd nyomtam egy apró puszit az arcára. Shawn halvány mosolyt küldött felém, ami nagyon aranyos látvány volt. Majd nem elolvadtam, mint a fagyi a nagy melegben.

- Ahogy akarok, Dakota!- helyeselte.

Rá mosolyogtam, s a kapu felé vettem az irányt mikoris utánam szólt.

- A kulcs itt van nálam! Úgyhogy nem kell újból átmásznod!- kuncogta hazám mögül Shawn.

Magamban szitkozódtam, miközben felé fordultam. Elvettem tőle a kulcsot.

- Köszi. - ennyit mondtam neki mielőtt végképp elmentem volna. Romantikus nem?

___________

Két- három napja már, hogy Shawn feltette nekem a kérdést, hogy elutazok- e vele, amire még mindig nem válaszoltam, ugyanis a szökési tervem készítgettem, amibe még őt sem avattam bele, ellenben minden este beszélgettem vele a szórakozóhelyen, ami által egyre jobban megkedveltem őt. Vicces, jóképű és ez mellé nagyon udvarias is volt.

Az ágyon ülve csináltam a házi feladatokat, amiknek a fele már kész volt, mikor is a bátyám rontott be idegesen.

- Mégis mi a francot művelsz?!- ordította.

Szemforgatva rá néztem, majd a következő mondatot intéztem felé.

- Kopogni luxus, bratyó.-

- Ez most pont nem érdekel, ellenben az igen, hogy miért mész mindig a bárba. Ohh, vagy várj, tudom. Shawn miatt! Mond meg nékem, mégis mi a jó franc tetszik neked benne?! Sokkalta idősebb mint te, szinte gyereknek számítasz még mellette! -

Mély levegőt vettem, amit szaggatottan fújtam ki, hogy megőrizzem a nyugalmam. Nagyon felhúzott.

- Figyelj, nem vagyok már kisgyerek, és azt csinálok, amit akarok! Nem kell félteni, oké?-

- Dehogynem, hiszen a húgom vagy csessze meg, és kötelességem, hogy távol tartsalak tőle a saját érdekedben, éppen ezért ma este számodra a házból nincs kijárás!-

- Hogy mi van?! Ez nevetséges!- néztem rá szemrehányóan. Gyorsan felpattantam az ágyról, és hisztérikus állapotban toporogtam előtte.