A bárpultos srác (S.M ff.)/ ☑

15. Az egész csak álom volt?

Riadtan nyitottam ki szemeim, s rá kellett döbbenem, hogy egyáltalán nem Shawn szobájában fekszem, hanem az enyémben. Kicsit össze voltam zavarodva, mivel eléggé valóságos álom volt az egész, bár kicsit zavaros. Mivel a szüleim utazáson vannak. Shawn pedig, nos ő hogyan is jött volna be a házba? Berepült az ablakon, vagy mi? Szóval, eléggé fura álom volt. Magamban ki nevettem magam, hogy elhittem az egész valóságos.

Nyöszörögve kikeltem az ágyból, s felvettem a papucsom. Szemem kezemmel megdörzsöltem, majd kinyitottam a szobám ajtaját, és kiléptem a folyosóra, ahol láttam, hogy Bryan is most lép ki. A bátyám se nézett ki valami jól, haja kúszán állt, s felső testét egy bő szürke póló fedte, míg lábát egy kockás pizsama nadrágba bújtatta.

- Reggelt- szólalt meg rekedtes hangon.

- Elég szarul nézel ki.- mondtam ki amit épp gondoltam.

Bryan gúnyosan rám nézett, majd elhaladt előttem. Én is követtem őt, egyenesen a konyháig. A fiú egyből a hűtőhöz lépett, hogy kivegye a narancslevet, de ahelyett, hogy keresett volna egy poharat, inkább beleivott a tuskó!

- Pfúj!- fintorogtam. Bryan rám se hederítve ivott tovább. Míg őt figyeltem a pulthoz léptem. Háttal megálltam előtte, két kezem megtámasztottam a szélén, és egy könnyed mozdulattal felhúztam magam. Bár nem volt valami nőies, mivel közben beütöttem a derekam, ezáltal arcom fájdalmas grimaszba torzult. Meghallottam bátyám fulldokolló nevezését, ahogy meg látta
bénázásom.

- Oh, hogy fulladnál meg!- förmedtem rá.

A fiú abbahagyta a nevetést, majd hozzám lépett. Arcára gonosz vigyor kúszott, amit nem értettem. Hirtelen hideg folyadékot éreztem meg lecsurogni a pólómon. Ijedtemben felsikítottam és leugrottam a pultról. Igen, ez a tök fej leöntött a narancsléjével.

- Te normális vagy ember?!- kérdeztem hisztérikusan.

- Ha láttad volna milyen arcot vágtál.- kezdett el röhögni.

- Kurva vicces.- morogtam sértetten.

- Ma nem leszek itthon.- jelentette ki hirtelen.

- A mai nap folyamán melyik kurvádhoz mész?- tettem kárba a kezem.

A fiú megcsóválta a fejét, és hitetlenkedve nézett rám.

- Ha nem a húgom lennél, azt feltételezném féltékeny vagy.- 

Megforgattam a szemem válaszképpen.

- De semmelyikhez sem. Ma bemegyek a bárba, valami probléma adódott, és valakinek megkéne oldania, míg anyáék értesítést nem kapnak róla.-

Vajon Shawn is dolgozik ma?- gondoltam.

- Én is mehetek?- kérdezem, s szemeim az izgatottságtól felcsillantak.

- Minek? Egyedül is megtudom oldani!- mondta határozottan.

- Naaaa, légyszi.- néztem rá könyörgően.

- Neem!- nevette el magát.- És tudom miért akarsz jönni, de közlöm veled a fiúcskád ma szabad napot vett ki. Biztosan épp randevúzik.-

- Nem!!- csattantam fel, erre Bryan furán nézett.- Mármint nem a fiúm.- jöttem zavarba egyből.- Mint mondtad, túl idős hozzám képest.- vontam vállat.

- Csak mondtam, de a válaszom még mindig nem! Ha pedig méglátlak ott, akkor...- nem tudta befejezni, mivel ekkor megszólalt a csengő hangja.

- Nyitom.- sóhajtottam fel, majd hátat fordítva neki, ki robogtam a helyiségből, egyenesen a bejárati ajtóhoz. Az ajtót nagy hévvel kinyitottam, s Shawn-t pillantottam meg. Micsoda meglepetés, csak emlegetni kellett, és már itt is van teljes élet nagyságban.

Barna szemével végig nézett a testemen, majd megállapodott az arcomon. Ajkát széles mosyra húzta, amint találkozott a tekintetünk. Ellenben én póker arccal bámultam rá.

- Jó reggelt!- köszönt kedvesen.

- Mit akarsz?-

- Esetleg, ha bemehetnék...-

- Nem, itthon a bátyám is, és leszedné mindkettőnk fejét.-

Shawn hirtelen elnevette magát.

- Pont hozzá jöttem.-

Ajkaim közül egy oh szűrődött ki, majd zavartan lesütöttem és odébb álltam, hogy bejöhessen.

- Kösz.- mondta rám se nézve.

Mély levegőt vettem, szaggatottan ki fújtam, majd becsuktam az ajtót. Mikor megfordultam láttam ahogyan Shawn tehetetlenül nézett rám.

- A konyhában van.- mutattam a helyiség felé. A fiú bólintott, majd eltűnt.

Ellenben nagyon kíváncsi voltam mit is akarahatott a bátyámtól, így az ajtóhoz léptem és hallgatóztam.

- Hát te?!- kérdezte a bátyám, hangja dühvel telt volt.

- Figyu, én asszem sajnálom.- hallottam meg Shawn zavart hangját.

- Dugd fel a sajnálatodat! Mi jogon veszed a bátorságot, hogy csak úgy beállítasz ide?!-

- Te se vagy ám valami ártatlan, Bryan. Kíváncsi lennék, ha a húgod megtudná mit csinálsz te esténként, milyen arcot vágna.- nevetett fel Shawn.

Egyáltalán nem értettem, hogy mégis mi a francról beszélnek, ellenben nagyon is kíváncsi voltam arra, hogy ezek ketten valójában mit is titkolják ennyire. Tudtommal Bryan nagyon nem kedveli Shawn-t, de vajon miért, ha közös titkuk is van?

- Halkabban!- szólt rá Shawn-ra a bátyám.- Még a végén meghallja!-

Shawn újfent felnevetett.

- Már késő. Ott állt egész végig az ajtóban.-

- Basszus!- szitkozódtam halkan, és próbáltam láthatatlan lenni, de úgy látszik nem ment.

Halk lépteket hallottam meg, majd nem sokára a bátyám állt meg velem szemben. Tekintete szigorú volt, s a fogaskerekei biztosan azon kattogtak, hogy mégis milyen jó magyarázatot adjon be nekem.

Nyeltem egy nagyot, míg ő felsóhajtott.

- Hallgatólozoni nem szép dolog.- ennyit mondott, majd a lépcső felé ment.

- Egy magyarázatot azért megérdemlek!- kiáltottam utána, de úgy tett mintha meg sem hallotta volna.

- Szia Dakota!- hallottam meg Shawn hangját.

Ijedten néztem a fiúra, aki mellettem állt a falnak támaszkodva. Arcára széles mosoly ült ki. Ekkor beugrott, amit a bár őre mondott. Vigyázz Shawn-al! Hogy miért mondta ezt nem értettem, sőt még most sem.