A bárpultos srác (S.M ff.)/ ☑

18. Randi?

Az osztályterembe siettem, a suli folyosóján trapolva. Sajnálatos módon nem szólt az ébresztőm, ezáltal szerencsésen elaludtam. Legalább fél óra késéssel robbantam be a terem ajtaján.

- Elnézést a késésért tanárnő, de tudja nem szólt az ébresztőm, és elaludtam. Iszonyúan nagyon sajnálom, tényleg.- kezdtem el magyarázkodni, ami őszintén szólva nem vallott rám. Fogalmam sem volt mi ütött belém, csak úgy dőlt belőlem a szó.

A tanár felemelte a kezét, jelezvén jobb, ha csendben maradok, majd tekintete hátra vándorolt, ahol az igazgatónő ült, mogorva tekintettel nézve rám.

- Az ön becses neve Dakota, ha jól sejtem.-

- Igen, asszonyom.- sütöttem le szemem megilletődve.

- Elégedett lehet, hiszen csak csupa rosszat hallottam magáról.

- Oh, valóban? Mily megtisztelő.- húztam el az ajkam. A szavak gondolkodás nélkül buggyantak ki ajkam közül.

Az igazgatónő elmosolyodott pimaszságom miatt, ami remélem csak jót jelenthetett.

- Üljön le kérem.-

_________

- Ez nem semmi.- jegyezte meg az egyik osztálytársam kifelé jövet a teremből.

Elmosolyodtam, majd rá pillantottam az illetőre. Jared volt az, a suli egyiket menőbb, és egyben leghelyesebb fiúja. Nagyon vicces, de olykor igen csak bunkó tud lenni, főleg, ha rossz napja van.

- Kösz, Jared.-

- Figyu Dakota.- fogta meg a karom mikor épp indulni készültem volna a büfé felé.

- Mond.-

- Nincs kedved eljönni velem moziba?- vakarta meg zavartan a tarkóját.

Szemem tágra nyílt, s ajkaim büszke mosolyra húzódott. Abban a pillanatban Else tudtam hinni, Jared King randira hívott. Legszívesebben sikítottam volna, mint a legtöbb csak, de ahelyett nyugton maradtam.

- Hát nem is tudom, hogy rá érek-e- kezdtem el húzni az agyát.

- Biztos annyi randi meghívásod van, hogy nem tudod engem hová tegyél, mi?- kérdezte viccelődve.

- Ki mondta, hogy ez randi lenne?- vontam fel kérdőn a szemöldököm.

- Én.- kacsintott rám magabiztosan.

Halványan elmosolyodtam, miközben alig észrevehetően megráztam a fejem.

- Na, akkor elfogadod a meghívást? Nem fogadok el nemleges választ!-

- Akkor minek kérdezted meg, ha úgysem fogadsz el nemleges választ?-

- Mert én ilyen vagyok.- rántotta meg a vállát.- Ma este kilencre megyek érted, Drága.-

- De....- kezdtem el, de ő már el is illant.- nem tudod a lakcímem..- suttogtam.