A bárpultos srác (S.M ff.)/ ☑

17. Este tizenegy óra

Szemeim lehunytam, mivel nehezemre esett továbbra is a vágytól lángoló íriszeibe nézni.

Shawn megköszörülte a torkát, majd hallottam ahogy egy lépést tesz hátra. Ennek hatására megkönnyebbülten felsóhajtottam, és kinyitottam a szemem.

- Szerintem jobb, ha beszélsz a bátyáddal! Tőle kéne tudnod az igazságot, nem pedig tőlem.- mondta együttérzően.

- Oké.- mondtam szűkszavúan.

- Légy jó, virágszál.- mondta.

Az arcomhoz hajolt, majd nyomott a homlokomra egy puszit, miközben én csak hebegtem habogtam. Shawn reakciómon felnevetett. Ezután már csak az ajtó csukodásra lettem figyelmes, s a fiú hűlt helyét láttam magam előtt. Ennél kínosabb már nem is lehetett volna, gondoltam magamban, de volt, még pedig az, hogy a bátyám a lépcső tetejéről, valószínűleg végig nézte az egész jelenetet.

- M...megmagyarázom!- tettem fel a kezem védekezésképpen. Ez volt az eddigi leghülyébb, és legsablonosabb mondat, amivel elő drukkolhattam volna.

A bátyám csupán legyintett egyet, ezzel figyelmen kívül hagyva, amit az imént mondtam neki.

- Ki se vagy akadva?- lepődtem meg.

Bryan felkacagott, mire furcsa tekintettel jutalmaztam meg őt. Lassú léptekkel haladt le a lépcsőn, kezével a korlátba kapaszkodva, másik kezét pedig farmernadrágja zsebébe csúsztatta. Mikor leért a lépcsőn megállt, és szemeit rám meresztette.

- Csak tudd, erről a titokról te nem fogsz tudni semmit, mivel egy cseppnyi közöd sincs hozzá.- mondta ridegen, amitől még én is megijedtem. Ajkaim kissé szét nyíltak a meglepetségtől, s mély levegőt vettem, amit egyenletesen kifújtam. Ugyan mégis ki ő? Olyan dühös lettem ettől a viselkedésétől, hogy alig bírtam megállni, hogy ne kiabáljak.

- Bryan, mégis mi a jó csuda van veled? Mióta lettél ilyen...ilyen....ilyen rideg és ellenséges velem szemben? Régebbi emlékeim szerint én voltam a rossz, és a bajkeverő, most meg fordult a kocka.- mondtam értetlen fejét vágva.

- Nem változtam meg, oké? Csak nem kell mindenről tudnod!- csattant fel, közben remegő kezével idegesen beletúrt a hajába.

- Te remegsz.- jelentettem ki szemeim összeszűkítve.

A fiú mélyet sóhajtott, nem figyelve előbbi mondatomra.

- Csak kérlek, ne üsd bele semmibe az orrod.- hangjából nyugodtságot, és kicsi aggodalmat véltem felfedezni. Féltett engem? De mégis mitől?

- Megijesztesz.- mondtam, közben hangom kissé megremegett.

- Hidd el, nem állt szándékomban. Csak vannak olyan dolgok, amik jobb, ha titokban maradnak.-

Nagyot nyeltem.

Egyikünk sem mondott semmit, ezért kínos csend uralkodott el a házban, amit a kintről be hallatszódó hangok próbáltak feloldani, feleslegesen.

Újból rá pillantottam, és láttam ahogy fejét a padlóra szegezi elgondolkodva.

- Figyelj, ha beszélni szeretnél bármiről, én itt vagyok.- mondtam, majd megse várva válaszát felrobogtam a szobám menedékébe.

________

Talán este tizenegyre járhatott mikor hirtelen megszólalt a telefonom, Shawn nevét kijelezve. Össze vont szemöldökkel és egyben fáradt arckifejezéssel meredtem a kijelzőre, ami szinte kiégette a nagy sötétben a retinám.

Nyöszörögve a telefonért nyúltam. Elhúztam a felvevő gombot, majd a fülhez emeltem. Először lihegés hallatszódott, ami kicsit fura volt, majd nem sokkal később ropogott a hangszóróm.

- Aucs...- emeltem el fájdalmasan a fülemtől.

- Dakota.- hallottam meg Shawn kétségbeesett, lihegő hangját.

- Igen.- suttogtam a készülékbe, bár azt se tudtam, hogy kérdeztem-e vagy kijelentettem.

- Felébresztettelek?-

- Talán. Miért lihegsz ennyire?- kérdeztem kíváncsian, remélve nem épp akció után hívott fel.

- Futok.-

- Ilyenkor?!- kérdeztem hitetlenkedve.

- Igen, a kutyák elől. -

- Jézusom.-

- Itt vannak a nyomonban, és félelmetesek, de nem sokára elérem a kocsit.-

- Komolyan ezért hívtál, te szerencsétlen.-

- Nem, vagyis deee, vagyis, kerestem egy jó indokot arra, hogy hallhassam a hangod.-

- Este tizenegykor? Te nem vagy normális.- mondtam, miközben próbáltam ébren maradni. Milyen lett volna már, ha bealszom.

- Jah, miért is ne? Úgysincs jobb dolgom futás közben.-

Somolyogva megráztam a fejem.

- Viszlát Shawn, jó futást-

- Ne tedd...- kiabálta, de nem tudta befejezni a mondatát.