A bárpultos srác (S.M ff.)/ ☑

12. Szomorú percek

- Képzelem mennyire, Mendes. Miért hívtál?-

- Azért, hogy elmondjam szeretlek, amióta csak megpillantottalak.-

Teljesen lesokkolódtam, s nem tudtam mit mondani. Lehet full részeg volt, és azt se tudta miket beszél.

- Eh... ízé, szerintem jobb, ha most mész és lefekszel, mivel sík részeg lehetsz.-

- Szóval te nem szeretsz?-

- Shawn.- sóhajtottam fel.- majd, ha józan leszel, akkor megbeszéljük, de most azt se tudod miket beszélsz!-

- Ez nem igaz! Tudom miket beszélek, és azt is, hogy mit is érzek valójában irántad! Szeretlek Dakota!-

Arcomon lefolyt egy kósza könnycsepp, melyet gyorsan le is töröltem.

- Jó éjt Shawn!- köszöntem el tőle, majd kinyomtam.

Kezemből kiesett a telefon, s sírva dőltem hátra az ágyon. A szeretlek szót olyan régen mondták nekem, hogy el is felejtettem létezik.

Fájt. Hogy mi? Az, hogy lehet igazat mondott, és én nem tudtam elhinni, mert annyiszor csalódtam már. Főleg a fiúkban, akik nem mellesleg egy idősek voltak velem. Eddig két fiú hazudta a szemembe, hogy szeret, csak azért is, hogy megfektessen, majd elhagyjon. Nem hagyhattam meg ismétlődni mégegyszer. Már nem! Ha igazán teljes szívéből szeret, akkor bizonyítsa be!

_________

Másnap reggel betakarózva keltem, mellettem egy szuszogó személlyel. Felkönyököltem az ágyon, hogy jobban láthassam őt.

Mikor megpillantottam ki is fekszik mellettem, nagyon meglepődtem.

Shawn volt az.

- Shawn, te mit keressel itt?- kérdeztem fáradtan, de válasz nem jött.

Kicsit meglöktem a vállát, ellenben ez se volt hatásos. Úgyhogy mindkét kezemmel erőteljes ütést mértem a mellkasára. A fiú fájdalomal telt hangon felnyögött, szemét erősen összeszorítva. Ezután a dolgok gyorsan történtek. Két kezét a csípőmre vezette, majd maga alá gyűrt.

Mindketten szaporán vettük a levegőt, de főleg én, mert nagyon megijedtem.

- Jó reggelt!- suttogtam.

Shawn végig tekintet rajtam, majd szemeit össze szűkítette, s a következőt kérdezte.

- Hogy kerültem ide?- tekintete zavaros volt.

Úgy tudtam, hogy nem fog emlékezni a tegnapi napra!

- Én is ezt kérdeztem.- forgattam meg a szemem.- Csoda, hogy a bátyám nem látott meg téged, vagy különben seggbe rúgna. - mosolyodtam el.

- Arra emlékszem, hogy beszéltünk, de miről? Arról fogalmam sincs.- vakarta meg zavartan a tarkóját.- Aztán arra emlékszem, hogy még többet ittam és kép szakadás, utána pedig itt keltem fel, melletted. -

- Így legyen ötösöm a lottón.- mondtam ki hangosan is a gondolataim.

Shawn furán nézett rám, mire én idétlenül kezdtem el nevetni.

- Fura lány vagy- jegyezte meg.

Összeszükítettem a szemem.

- Hidd el, te még furább!-

- Kérdezhetek valamit?-

- Persze- sóhajtottam fel.

- Voltál már úgy igazán szerelmes?-

- Hogyan jön ide ez a kérdés?- tettem fel nevetve.

- Csak válaszolj!-

- Igen, voltam.- sütöttem le a szemem, majd meglöktem a mellkasát jelezvén, hogy szálljon le rólam. Shawn megértette, s sóhajtva mellém gördült.

- Mi a baj?- tűrt fülem mögé egy tincset.

- Nekem? Jelenleg minden bajom van, ezért mondom inkább azt, hogy semmi. -

Kikászálódtam az ágyból, majd megkerestem a papucsom, amit felvettem, s az agy mellé álltam, hogy le nézzek rá.

- Szerintem jobb, ha mész mielőtt a bátyám észrevenne téged.- mosolyodtam el halványan, amit viszonzott.

- Fáj a fejem.- szorította össze a szemeit, közben a fájó pontot masszírozta.

- Lent van gyógyszer, mindjárt hozok fel.- ez volt az utolsó mondatom mielőtt ki mentem volna, és összetalálkoztam volna a mérges szüleimmel. - Sziasztok!-köszöntem zavartan a nappaliba érve.

------

Ha tetszett ez a rész, akkor kérlek jelezd felém egy vote-al!❤️Vagy kommenttel!