A bárpultos srác (S.M ff.)/ ☑

39. Szerelem

Két nappal később:

Shawn-t azóta a nap óta nem láttam, viszont ezalatt az idő alatt nagyon sokat gondolkodtam, de legfőképpen az érzéseimen. Nem hittem volna, hogy én valaha leszek szerelmes, vagy hogy pont abba a fiúba, akire csak barátomként tekintettem. Minden olyan hirtelen történt, hogy nem tudom megmondani mégis hol, mikor alakult ki bennem ez.

Szeretem. Szerelmes vagyok belé.

Féltem, hogy mi lesz ezután, tudtam ő hogyan érez, vagyis remélem, hogy még mindig úgy. Mégis hogy kéne elmondanom neki, hogy szeretem őt? Nem tudom. Teljesen tanácstalan vagyok. Talán Bryan tud segíteni.

Felkászálódtam az ágyról, majd kiviharzottam a szobából. Utam egyenesen a fiú szobájáig vezetett. Mindenféle kopogás nélkül benyitottam, szerencsémre pont akkor, amikor csupán csak feküdt az ágyon. Hirtelen rám nézett.

- Kopogni luxus?- kérdezte.

- Ahogy mondod.- mondtam vigyorogva. Nem tudom mi ütött belém, de tök boldog voltam.

Szökdécselve mentem a bátyámhoz, aki nagyot sóhajtva, plusz szitkozódva felült az ágyon. Bekuckóztam magam mellé, s bámultam előre.

- Fura vagy.- jegyezte meg.

- Hogyan mondjam el egy személynek, hogy szerelmes vagyok belé?- kérdeztem minden kertelés nélkül. Kicsit ideges is voltam.

A bátyám meghökkenve nézett rám, majd kibuggyant belőle a röhögés. Dühösen ütöttem meg kezemmel a vállát, mire abbahagyta.

- Bocs, bocs. Na szóval, hát. Mivel Shawn-ról van szó...- kezdett bele.

- Honnan tudtad?!- vinnyogtam.

- Nem nehéz kitalálni. Szerintem jobb, ha elhívod valahova, és megmondod neki. Ezt a dolgot annyira nem kell túl gondolni, hiszen ahhoz egyszerű ez.- mondta.

- Hm...látszik, hogy tapasztalt vagy ebben.- gondolkodtam el.

- Nem. Nem. Nem, dehogy. Senkinek se vallottam szerelmet, vagy hasonló. -

Jobbnak láttam nem faggatni őt erről. Halványan elmosolyodtam, majd  megöleltem. A gesztusom miatt összerezzent, mivel váratlanul érte.

- Köszönöm a segítséget! Te vagy a legjobb bátyus.- mondtam.

- Jaja, csak ilyenkor.- mondta nevetve.

_________

Visszatérve a saját szobámba az volt az első, hogy felhívtam Shawn-t. A fiú a második csörgésre fel is vette.

- Szia. Dakota.- köszönt bele a telefonba. Még a mély hangjától is megremegett a gyomrom.

- Szia. Azért hívtalak, mert beszélnünk kell. Szeretnék valami fontosat elmondani neked, de még ma, ha lehet.-

- Talán baj van?- kérdezte ijedt hangon.

- Nem, nem. Dehogyis, csak...majd megtudod. Szóvaal....mikor érsz rá?-

- Ma szabadnapos vagyok. Mit szólnál, ha olyan három körül a házatoknál lennék. Tudok egy  nyugodt helyet a beszélgetéshez.-

- Oké.-

- Már alig várom ezt a beszélgetést. - mondta úgy mintha tudná miről van szó, de biztos csak képzelődöm.

- Viszlát Shawn.- majd letettem.

Vajon ebből mi lesz? Vajon mit akarok azzal elérni, hogy bevallom neki az érzéseim? Egyáltalán jó így? Biztosan nem szeretne ilyen barátnőt, mint én. Egy igazi bajkeverőt. Ráadásul titkolnunk kéne anyáék előtt. Vajon elfogadja ezt a kockázatot csak miattam?

________

Sziasztok!

Meghoztam az új részt!
Sajnos közölnöm kell veletek, hogy Dakota és Shawn történetének hamarosan vége. Talán 3-4 rész lesz még, aztán vége.

Ha tetszett csillagozz!🥰
És komnentelj. ❤