A bárpultos srác (S.M ff.)/ ☑

5. ...várom az igazit...

-Köszi, hogy haza hoztál.- mosolyogtam rá Shawn-ra, a kocsiban ülve.

-Nincs mit, máskor is. Öhm... Dakota, ha bármi, de tényleg, ha bármi baj van hívj és én már is ott termek, oké?- kérdezte komoly arckifejezéssel.

-Rendben.-mondtam, majd nagyot ásítottam. -Köszi, hogy aggódsz értem, de tudok magamra vigyázni.-

Nagyot sóhajtott, majd hátát neki nyomta az ülésnek, és homlok ráncolva nézett felfelé. Mintha gondolkodott volna.

-Miért nincs barátnőd?- kérdeztem.

A váratlan kérdéstől fura fejet vágva nézett rám.

-Lehetséges hülyeség, de várom az igazit, aki mellett igazán boldog lehetek. És nem némi kaland vagyok neki. És neked miért nincs pasid?-

-Nem találtam meg a megfelelőt, tudod nem mindenki érdemli meg, hogy megkaphasson. - kacsintottam rá mosolyogva.

Ő is elsomolyodott.

-Igazán bírlak a magabiztosságod, és a pimaszságod miatt, de te is lányból vagy. Hamar beadod a derekad, csak tudni kell a gyenge pontod.-

-Ühhüm, persze. Ezt mondja a nagy macsó, aki az igazira vár.- nevettem el magam.

-Na tessék, gúnyolódsz is rajtam.- mondta durci fejet vágva.

Izmos karjait összekulcsolta a mellkasa előtt.

-Ez van- mondtam megrándítva a vállam.-Na, de nekem most nem én kéne. A bátyám tuti kifog nyírni.-

-Nem muszáj bemenned, aludhat nálam is. Velem egy szobábam és ég, ágyban - húzta perverz mosolyra ajkát.

Szívem hevesen kezdett el dobogni. Éreztem, ahogy arcomat belepi a pír.

-Jó éjt Shawn!- hadartam el, és villámgyorsan kiszálltam a kocsiból, a táskámat a kezemben cipelve.

Egy éles dudaszót hallottam, majd az autó kérek csikorgatva elhajtott.

Sietve beléptem az ajtón, és ahogy gondoltam Bryan ott állt előtte összefont karokkal. Magyarázatot várt , de tőlem aztán nem kapja meg.

-Mi az?- csuktam be magam után az ajtót.

-Hol voltál? Kivel jöttél haza? Ittál?-tette fel a hülye kérdéseit sorban, amikből sohase tudott kifogyni.

Elsiettem mellette, közben a hátizsákom ledobtam a kanapéra. Ő továbbra is mondta a magáét.

Kezem a fülemre tapasztottam. Majd megfordultam, hogy ezt mondhassam.

-Nem hallak.-vigyorogtam.

Tudom, gyerekes húzás volt tőlem, de na másképp nem lehet őt lerázni, ha lenem lököm az emeletről, ami jelenleg nem lehetséges.

-Foglalkozz inkább a barátnőiddel, ne engem nyaggas!-

_________

Reggel korán az ébresztőm hangos nyikorgása keltett fel, vagy lehet a lentről szóló kiabálások.

Gyorsan kimásztam az ágyból. Magamra vettem a kék köntösöm, majd a papucsom, kirontottam a szobából, és már is száguldottam le a lépcsőn.

Lent megpillantottam a fáradt, és ideges apámat, előtte pedig Shawn-t?
A legelső kérdés, ami ismét felmerült bennem az az , hogy mégis mit keress ő itt hajnalok hajnalán?!

-Jó reggelt!- szólaltam még elég hangosan, hogy túl szárnyaljam apa hangját, aki felém fordult. Arcára mosolyt öntött.

-Reggelt kicsim!- mondtam, majd elkezdett beszélni, és kérdőre vonni.

-Véletlenül nem tudod, hogy Shawn az éjszaka folyamán hol volt, ha nem a bárban?!-

-Mégis honnan tudnám?- kérdeztem felháboródva, közben a fiúra pillantottam, aki szúrós szemekkel tekintet rám.

-Igaz is.- mondta apa helyeslően.

-Tudod fiam a munkát keményen kell venni, ezért fizetlek, és nem azért, hogy indoktalanul ellógj!- szidta le apa, amin csak somolyogni tudtam. Olyan vicces volt.

-Apa, hagyd csak. Biztosan többet ilyent nem fog csinálni. - mondtam kedvesen.

-Rendben. Ezt elnézem neked.-mutatott Shawn-ra-De csak a lányom miatt! Ezt jegyezd meg!- szólt rá szigorúan.

-Értem.- bólintott.