-Nem, nem voltam mindig ilyen. Csak ilyenné váltam valaki miatt.
Figyelem! A fejezetben erőszak/bántalmazás jelenik meg! Ha Te erre érzékeny vagy akkor csak saját felelősségre olvasd ezt a fejezetet! (Nem 18+-os) Jó szórakozást! :)
Láttam rajtad, hogy mennyire nem akarsz erről az egészről beszélni. Pedig kíváncsi voltam rá kiről beszélsz, de nem akartam erőltetni. Azt szerettem volna, hogy magadtól mondd el nekem. Amire persze esély sem volt, de akkor még szerettem reménykedni.
Hamarosan már bent ültünk a kocsidban úton a helyre ahova vinni akartál.
-Taehyung-al ennyire jóban vagy?-Kérdezted felém pillantva pár perccel az autó elindulása után.
-Igen, már egészen kicsi korunk óta legjobb barátok vagyunk.-Mosolyodtam el amint eszembe jutott Tae. Ő tényleg mindig mindenben mellettem állt.
Csak téged nem támogatott sohasem.
-Ő igazán jó munkaerő. Már mondani akartam neki.-Azt hiszem tényleg őszinte voltál ebben a pillanatban. Még neked is furcsa lehetett, hogy végre valakivel valami egyszerű dologról beszélgetsz.
-Sokat dolgozik, hogy előléptessék. Mindene a munkája.-Feleltem kicsit bánatos tekintettel.
-Szomorú vagy ez miatt? Szeretnéd ha előléptetnék?-Ekkor még nem tudtam, hogy mit is jelent neked a szavam. Gyengéden megfogtad a kezemet és az ajkaidhoz emelted. Nyomtál rá egy puszit mire hatszázezer pillangó kelt életre a gyomromban.
-Ő lenne a legboldogabb a világon ha ez megtörténne. És ha ő boldog akkor én is az vagyok.-Leengedted a kezemet, és elővetted a telefonodat.
Pötyögtél rajta párat, majd a füledhez emelted a készüléket.
-Szia Jin, ne haragudj, hogy zavarlak, csak tudom, hogy te ma is bent vagy.-Szóltál bele miközben végig tartottad velem a szemkontaktust.-Emlékszel, voltunk annak a munkatársnak a buliján, Kim Taehyung-én.-Egy kis csend után folytattad.-Igen-igen ő az! Még ma rúgd ki a felettesét és tedd őt a helyére!-Olyan egyszerűen és érzelemmentesen mondtad ki ezt a mondatot, hogy azt se tudtam zavaromban hova nézzek. Nem akartam elhinni, hogy ez miattam van.-Rendben köszönöm. És értesítsd is róla amint kész! Majd látlak.-Kinyomtad a telefont, én pedig tátott szájjal bámultam rád.
-Te most...-Nem is tudtam mit mondani.-Ez...ez egy telefonodba került? Komolyan kirúgják azt az embert?
-Te ezzel ne törődj kérlek. A lényeg, hogy a barátod innentől fogva egy felsőbb pozícióba került. Az, hogy milyen áron se őt se pedig téged ne zaklasson.-Mosolyogtál rám egy "minden rendben van" nézéssel az arcodon.
A telefonom elkezdett csörögni amiért már nem tudtam válaszolni neked. Kivettem a zsebemből és akkor megláttam a kijelzőn Tae nevét. Felsóhajtva felvettem rád sem nézve:
-Úristen ezt nem fogod elhinni!-Üvöltött bele a telefonomba és máris tudtam, hogy mosolyog. Ekkor pedig már nem volt mit tenni, nem tudtam rád haragudni. Boldoggá tetted a barátomat amit megkellett volna köszönnöm a hülye kérdéseim helyett.-ELŐLÉPTETTEK A MUNKAHELYEN!
-Wáow, gratulálok!-Játszottam a meglepődöttet mert nem akartam, hogy megtudja: Ez csak miattam van. Hiszen ő a munkája miatt érdemelte ezt meg! Megdolgozott érte!-Ezt megfogjuk ünnepelni ma este!
-Remélem is! Este találkozunk nálam, most elmondom a többieknek is!-Letette a telefont mire én is visszatettem a sajátomat a zsebembe.
-Sajnálom, meg kellett volna, hogy köszönjem ezt... Annyira hálátlan vagyok.-Hajtottam le a fejemet szégyenkezve.
Már nem mondtál semmit sem. Inkább csak nézted az elsuhanó házakat az ablakon át egyenletesen lélegezve.
Nem tudom miért akarlak mindig rossznak kikiáltani téged. Talán csak félek bevallani magamnak, hogy én is rossz voltam veled. Marha sokszor. Jó voltál hozzám és valamiért csíptél amit sosem fogok megérteni, hogy miért. De, hogy kellett volna viszonyulnom hozzád? Mit kellett volna tennem annak érdekében, hogy ne bántsalak ennyiszer?
__________________
Egy órával később:
Mikor megállt a kocsi végre, hálát adtam az égnek. Borzasztóan kínos volt az út, mert folyton kezdeményezni akartam valami beszélgetést, de te látszólag egyáltalán nem akartál velem beszélni, ami rosszul esett. Csak te tudtál nekem ennyire rossz érzést okozni belülről.
Kiszálltunk és akkor megpillantottam a házadat. Hatalmas volt, és a legmodernebb amit csak eltudtam képzelni. Hát köze nem volt az én lakóépületemhez, maradjunk annyiban.
-Azta.-Böktem ki teljesen elképedve.
-Gyere be.-Szóltál hozzám mikor átmentünk a kerten és a bejárati ajtóhoz értünk amit kinyitottál előttem.
Beléptem az előszobába. A fehér falakhoz jól passzoltak a bent lévő világosbarna bútorok, mindenen látszott, hogy méregdrága holmik. Hozzá sem mertem érni semmihez sem!
-Vetkőzz le.-Utasítottál mire levettem a kabátomat amit fel is helyeztem nagy vidáman a fogasra.-Nem Jimin.-Erre értetlenül rád néztem.-Meztelenre.-Majdnem elröhögtem magamat, pedig nem volt rá egyáltalán okom.
-Micsoda?
-Tudod mi vagy Te?-Az ereimben megfagyott a vér a hanglejtésedtől.-Egy tiszteletlen senki.-Sétáltál elém ökölbe szorított kezekkel.
Első Eset: A pofonod olyan mint egy cseresznyés nyalóka szopogatása:
-Mi ez Jungkook? Én ezt nem akarom...-Remegett meg a hangom ahogy a szemeidbe néztem. Az arcod teljesen elsötétült, nem is Te álltál előttem abban a pillanatban. Valaki más. A legrosszabb éned.
-Vetkőzz le.-Mondtad újra köpve a szavakat. Szóval ilyen volt az amikor feldühítettelek. Kicsit meglöktelek, hogy kitudjak menni a házból, de te visszarántottál a karomnál fogva.
-Mi ütött beléd?!-Kiáltottam rád, de addigra már mindegy volt, lendült a kezed és lekevertél egy akkora pofont, hogy hátra borultam.
Nem tudom, hogy-hogy tudnám ezt megfogalmazni. Nem a testi fájdalmon volt nagy hangsúly, hanem a lelki fájdalmamon amit itt éreztem. Nincs annál borzalmasabb mint mikor bízol valakiben aki aztán bánt. Belül darabokra szakadtam és a padlón sírtam felnőtt létemre.
Nem, nem sírtam volna ha valaki más bánt. Ha egy idegen. De ez te voltál Jeon Jungkook. Nem hittem volna, hogy egyszer bántani fogsz.
És neked milyen volt? Annyira féltél attól, hogy újra bántalak, hogy inkább felpofoztál? Féltél, hogy egyszer testileg is megverlek? Annyira, hogy nem fogsz tudni felállni? Annyira, hogy a halálodért fogsz nekem könyörögni?
Nos itt az ideje, hogy valamit eláruljak neked: Soha nem tudnálak bántalmazni téged. Úgy mint ő biztosan nem.
Sziasztok! Kész is az új fejezet, remélem tetszett nektek! :) Nem tudom hány embernek lehet teljes homály Jungkook személyisége, de ígérem, hogy minden kifog derülni a maga idejében! XD Azért szeressétek őt is! :D
VOCÊ ESTÁ LENDO
Bántalmazva (JIKOOK)
Fanfic"Szeretnélek szeretni téged. Szeretnék gondoskodni rólad. Szeretnélek bántani téged." Egy partin találkoztunk először. Összeszedett voltál, ahogy mindig is. És elkápráztattál. Nem gondoltam volna, hogy egyszer bántani fogsz Jeon Jungkook. Néhol 18+...
