Bántalmazva (JIKOOK)

8. FEJEZET: Hagyta, hogy velem legyél

Nos itt az ideje, hogy valamit eláruljak neked: Soha nem tudnálak bántalmazni téged. Úgy mint ő biztosan nem. 

Aggódó arccal jöttél oda hozzám miután a földön sírtam percek után is. Mikor hozzám akartál érni, hogy felhúzz ellökve magamtól felálltam majd az ajtóhoz rohantam. Ebben a pillanatban megszólalt a csengő valami kellemes dallamon. Lenyalva a felszakadt számról a vért, ajtót nyitottam. Egy fiatal férfi állt előttem kezében egy üveg borral. 

-Helló, nem gondoltam, hogy Jungkooknak vendége van. Jung Hoseok vagyok, örülök a találkozásnak!-Nyújtotta felém a kezét, de én semmit sem mondtam. 

Csak rád néztem továbbra is könnyben úszó szemekkel:

-Egy állat vagy.-Sziszegtem a fogaim között, majd megfordultam, ellöktem az utamból a barátodat, és futásnak eredtem. 

Kilépve a kapud ajtaján, úgy éreztem, hogy újra szabad vagyok. Olyan volt mintha mindez meg sem történt volna. Mintha még nem találkoztam volna az igazi éneddel. 

Beszálltam a taxiba amivel a férfi jött, hogy a lehető leghamarabb haza tudjak jutni. Mélyen a zsebembe kellett nyúlnom, hogy kitudjam fizetni a sofőrt, de akkor még ez sem tudott érdekelni. Az volt a legfontosabb, hogy újra biztonságban legyek. 

Csak elakartalak felejteni téged örökre. 

Január 14. Délután egy óra: Busan

Csak egy nap elteltével voltam képes mesélni rólad a barátaimnak. Minden nap sírva keltem és sírva feküdtem le, de nem voltam benne biztos, hogy a pofonod miatt. Azért sírtam mert hiányoztál, és ez belülről apró darabokra szaggatott.

Egy olcsó kávézóban ültünk a fiúkkal ami közvetlenül a boltom mellett volt. Kihozták a rendelésünket ami mind a négyünknek egy kávét jelentett. 

-Szóval minek rángattál ide minket?-Kérdezett rá Yoongi belekortyolva a kávéjába. 

-Valami baj történt Jimin? A bulimra se jöttél el tegnapelőtt...-Nézett rám Tae aggódó tekintettel úgy ahogy a többiek is. 

-Az van, hogy mint tudjátok találkozgattam Tae főnökével...-Egyszerűen nem voltam képes kimondani a nevedet. Már így is vissza kellett nyelnem a könnyeimet. 

-És le is feküdtetek.-Vágott közbe Namjoon egy mosoly kíséretében. Természetesen Taehyung megosztotta velük a kis találkozásunkat a lakásomon. 

-De nem ez a lényeg. Aztán elvitt a lakására és összevesztünk.-Nem mondtam el, hogy bántottál is. Röhejes, de féltettelek téged!-Nagyon-nagyon összevesztünk.-Letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról.-Ez pedig fáj nekem, bármennyire is rosszul bánt velem akkor.-Olyan jó volt ezt végre kiadni magamból és beszélni róla. Egészen addig csak magamba fojtottam az érzéseimet a gondolataimmal együtt. 

-El sem hiszem, hogy sírsz valaki miatt.-Felelte Yoongi miközben szaporán törölgettem le a könnyeimet amik megállíthatatlanul folytak le egészen a nyakamig. 

-Min vesztetek ennyire össze? És eddig miért nem beszéltétek akkor meg? Úristen, de komplikáltak vagytok.-Sóhajtott fel Namjoon. 

-Ja, mert te aztán a nulla szerelmi életeddel biztosan nem vagy komplikált.-Vágott vissza Yoongi felnevetve. Azt hiszem erre volt szükségem. Ezekre a hülye kis vitákra és beszélgetésekre amik annyira megtudtak nyugtatni. 

-Azóta nem keresett?-Kérdezte Tae amitől teljesen meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy pont ő fog érdeklődni. 

-Azóta semmit sem hallottam róla. Azt se tudom él-e még.-Egy keserű mosoly jelent meg az arcomon. 

-Érdekes, mert dolgozni sem volt bent aznap óta. Szerintem lépj túl rajta. Csak egy seggfej hagy sírni hagyni téged.-Tae mindig is jó tanácsokat adott. De itt jól tettem, hogy nem fogadtam meg a tanácsát. 

Kitudja mit tettél volna magaddal ha nem kereslek többé. Olyan voltam, mint egy utolsó remény. Egy remény a jobb élethez. A lelkedben egy kis fényszikra voltam ami lassacskán lángra kapott. 

_________________________________

Este 6 óra: 

A lakásom ajtaja előtt egy kis ajándékszatyor állt. Izgatottan felvéve a földről mentem be vele a lakásomba. Ledobáltam magamról a cuccaimat, majd remegő kezekkel belenéztem a kis szatyorba. 

Két levél volt benne. Az egyik pezsgő színű volt a másik pedig sima fehér. Kivettem a pezsgő színűt a torkomban egy gombóccal és elkezdtem olvasni: 

Nem tudom, hogy-hogy kell levelet írni, szóval inkább csak leírom a gondolataimat amik most éppen bennem kavarognak. Hiányzol. Mindened hiányzik Jimin. A finom illatod, a nevetésed, az arcod amikor elér a gyönyör és azok az édes szemeid. De nem akarok önző lenni, Te valahogy más vagy. Befejezem a játékomat, mert igazából már régen nem is játszom veled. Ne keress, mert fájdalmat fogok neked okozni. Nem csak megfoglak pofozni téged. Sajnálom, de nem tudok mit tenni saját magam ellen. Elvettem a szüzességed, amit tudom, hogy sosem fogsz megbocsátani nekem. Ezt is sajnálom. 

Soha többé nem fogsz rólam hallani, ezt ígérem. De gondolni fogok rád. Folyton rajtad fog járni az eszem Jiminssi.  -Jeon Jungkook- 

A könnyeimet nyelve olvastam végig a leveledet. Tiszta szerelmünk lapjai volt ez az egész! Az összes mondatban érződött, hogy mennyire bánod amit tettél. Az összes mondatban ott volt a fájdalmad ami fojtogatott téged minden áldott nap. Kivéve mikor velem voltál. Olyankor elengedett, igaz? Hagyta, hogy velem legyél. 

Miközben megtöröltem a szemeimet kivettem a következő levelet is:

Megtaláltam az édesanyádat. Az összes adata ott van a lap alján. Nem muszáj felkeresned, de ha mégis szeretnéd akkor remélem helyre tudod hozni vele a kapcsolatodat. 

Hihetetlen, hogy ezt megtetted értem. Tényleg ott volt az anyám telefonszáma és lakcíme! Felnevettem a lakásomban állva ami hamarosan átalakult zokogásba. 

Nem tudom, hogy pontosan melyik akasztott ki jobban. Az, hogy megkaptam anyám adatait, vagy az, hogy írtál nekem egy búcsú levelet amit a könnyeim teljesen szétáztattak. 

Egész este a soraidat olvastam el újra és újra. Mintha nem tudtam volna betelni velük. Az ágyamban fekve magamhoz öleltem a leveledet elképzelve, hogy Te fekszel ott mellettem. 

-Te is hiányzol nekem.-Suttogtam a sötétben, majd lehunytam a szemeimet.