És én mindig mindenbe belementem amit akartál.
Január 8. Kedd: Este 11 óra Busan:
Muszáj volt elmesélnem valakinek azt ami velem történt. Muszáj volt valakinek elmondanom téged.
Az ágyamban fekve-már pizsamában-tárcsáztam Tae-t aki pár másodpercen belül fel is vette a telefont.
-Szia...-Szóltam bele kissé ideges hangon. Fogalmam sem volt róla, hogy mi lesz velem másnap este a Te társaságodban.
-Valami gond van?-Tae rögtön érezte, hogy valami nincs rendben. Volt egy furcsa érzésem veled kapcsolatban amit nem tudtam hova tenni.
Látni akartalak még, de ugyanakkor éreztem azt is, hogy ez egyáltalán nem jó ötlet.
-Ma itt volt a boltban Jeon Jungkook.-Hallottam amint Tae félrenyel valamit a vonal túlsó végén.
-Mit keresett ott?-Kérdezte köhögve, egy pillanatra azt hittem meg is fullad ott helyben.
Igazából ez egy jó kérdés volt. Mit kerestél ott Jeon Jungkook?
-Nem tudom, Ő csak bejött és...és az egész olyan szürreális volt...-Nem tudtam megfogalmazni azt ami a boltban történt veled. Egyszerűen nem lehetett szavakba önteni.
-De mit akart?!
-Elhívott, vagyis kijelentette, hogy holnap értem jön este. Azt mondta elvisz egy helyre. Nem értettem ezt az egészet.-Feleltem őszintén egy sóhajtás kíséretében.
-És erre Te mit mondtál? Ugye nem gondolod komolyan, hogy összeszűröd vele a levet?-Teljesen megértettem Tae felháborodását.
Mit is akartam? Egy olyan emberrel lenni akivel nyilvánvalóan nem tartozunk össze? Ég és föld voltunk mi egymásnak.
-Nem én...nem fogok elmenni vele. Hamarabb bezárom a boltot és felmegyek a lakásomba.-Magam sem gondoltam komolyan abban a pillanatban ezeket a mondatokat.
Téged pedig egyébként sem állított volna meg egy ajtó ami a lakásomba vezet.
-Helyes. Maradj távol tőle Jimin, rohadtul fura arc.-Tae figyelmeztetett. De én nem tudtam törődni vele mert Te annyira különleges voltál. Annyira...Egyedi.
-Úgy lesz. Akkor én most lefekszem, jóéjt.-Miután Tae is elköszönt kinyomtam a telefonomat utána pedig gyorsan letettem magam mellé a földre.
Kicsit fáradt voltam, de még nem akartam elaludni. A hatásod alatt voltam. Azt akartam, hogy ott legyél velem az ágyamban és, hogy megérints. Mindenhol.
Lehúztam a nadrágomat a boxeremmel együtt, majd a kezembe vettem a lüktető farkamat. Tőled voltam ennyire felizgulva. Rád elégítettem ki magamat.
Csakis rád.
Január 9. Szerda Reggel hét óra Busan:
Hangos dörömbölésre ébredtem az ajtómon. Tudtam, hogy nem lehet sem Tae, sem pedig a többiek mert ők ilyenkor még alszanak vagy munkában vannak már. Ezért idegesen keltem ki az ágyamból, és léptem kettőt a bejárati ajtóig.
Mikor kinyitottam egy futárral találtam szemben magamat akinek a kezében egy kb a térdemig érő doboz volt.
-Jónapot, Park Jimin névre hoztam csomagot.-Mondta a másik kezében lévő papírt nézegetve.
-Ez valami félreértés lehet, én nem szoktam rendelni semmit sem.-Még szép, hogy nem rendeltem sohasem! Hiszen nem volt miből!
-Ön Park Jimin?
-Igen, de...-Nem tudtam befejezni a mondatot mert a férfi félbeszakított:
-Ez a csomag az ön nevére jött uram. Itt írja alá és már viheti is.-Betette a csomagot a lakásba majd felém nyújtotta a papírt egy tollal együtt.
Értetlenül aláírtam, a futár pedig gyorsan le is lépett utána. Ásítva becsuktam az ajtómat, a dobozt pedig feltettem az ágyamra.
Felszakítottam a csomagot, az első amit megpillantottam az egy kisebb levél volt. Mindössze egy mondat volt benne, gyöngybetűkkel írva:
Ma este ez legyen rajtad.
Nyilvánvaló volt, hogy Te küldted nekem a ruhát. Azokat a rohadt drága ruhákat!
A dobozban egy vadonatúj ing volt, mellé pedig egy fekete vászon nadrág. Illetve vettél két cipőt is: Az egyik egy egyszerűbb sport cipő volt, a másik pedig már sokkal elegánsabban nézett ki.
El sem akartam hinni, hogy ruhákat vettél nekem. Ilyesmit nem csinálnak a normális emberek! Bármennyire is próbáltam elrejteni az érelmeimet, hamarosan egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra.
Én nem szoktam meg, hogy bárkinek is ennyire is fontos legyek. Szinte éreztem ahogy különös gyengédséggel beteszed a ruhákat a dobozba majd lassan megírod a levelet. Amivel persze utasítasz.
Azon kaptam magam, hogy egészen jó érzéssel tölt el az amikor megmondod mit csináljak. Nem éreztem magam végre elveszettnek.
Délután fél öt:
Egész nap csak Te jártál a fejemben. Még Tae-val sem tudtam normálisan megebédelni.
Persze a boltot nem zártam be hamarabb és a lakásomba sem mentem fel ahogy Tae-nak ígértem. Látni akartalak. Érezni akartam újra azt az érzést mint az előző nap.
Azt a ruhát vettem fel amit adtál. Végülis a parancs az parancs, nem igaz?
Pontban ötkor állítottál be a szokásos fekete öltönyödben. Beléptél a boltba mire a szívverésem teljesen felgyorsult a kassza mögött állva. Alig kaptam levegőt mikor belenéztél a szemeimbe.
-Csodásan nézel ki.-Mondtad egy halvány mosoly kíséretében.-Gyere ide elém.-Utasítottál magad elé mutatva. Kijöttem a pult mögül, majd idegesen eléd csoszogtam.-Hogy érzed magad?-Sokszor kérdezted ezt tőlem. Szeretted tudni, hogy éppen, hogy vagyok. Szeretted tudni, hogy mi jár a fejemben.
-Jól vagyok. És Te, hogy vagy?-A kérdésemre lehajtottad egy pillanatra a fejedet mintha valami rossz jutott volna eszedbe. Kerestem a tekintetedet, de nem néztél bele a szemembe.
-Indulhatunk?-Végül nem válaszóltál. Én pedig nem firtattam tovább a dolgot, aminek persze örültél.
-Igen, mehetünk.-Feleltem felsóhajtva. Megfogtad a karomat és magad után húztál.
Amikor kiléptünk a botból kihúztam a szorításodból a kezemet és gyorsan bezártam a boltot. Már csak az hiányzott volna, hogy kiraboljanak!
-Ezt többször ne csináld.-Jelentetted ki érzelemmentesen rám nézve. A kulcsokat megszorítottam a kezemben, hirtelen úgy éreztem, hogy tényleg valami rosszat csináltam. Nem tudom miért akartam neked megfelelni.-Ne rántsd még egyszer tőlem el magadat.-Fájt neked amit csináltam.
Égetett belülről. Rá emlékeztettelek. Talán ebben a pillanatban te féltél tőlem.
-Sajnálom.-Kértem bocsánatot miközben közelebb sétáltam hozzád.
Gyengéden megérintettem a kezedet. Olyan voltál mint egy porcelán baba amire vigyáznom kell. Bármikor összetörhettél.
-Túl finom az érintésed.-Mondtad hosszasan a szemeimbe nézve.-Túl finom.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Bántalmazva (JIKOOK)
Hayran Kurgu"Szeretnélek szeretni téged. Szeretnék gondoskodni rólad. Szeretnélek bántani téged." Egy partin találkoztunk először. Összeszedett voltál, ahogy mindig is. És elkápráztattál. Nem gondoltam volna, hogy egyszer bántani fogsz Jeon Jungkook. Néhol 18+...
