18. FEJEZET: Egy szobában vele

1.8K 167 5
                                    

(Szóval ebben a fejezedben Jungkook szemszögéből fogok írni, mert úgy érzem, hogy a lezárás előtt ez még kell. :) Jó szórakozást! ) 

Jungkook szemszöge:  

Január 25. délután egy óra Busan: 

El kellett engednem. Olyan erősen szorítottam azt a kötelet. Szinte éreztem ahogy az erős szorításától elkezd vérezni a tenyerem. Az apró cseppek lassan lecsöpögnek a betonra, de én csak szorítom a kötelet rendületlenül. 

Miközben menni akar. Azt akarja, hogy elengedjem. 

Bementem a dolgozószobámba és magamra zártam az ajtót. A kulcsot a zsebemben hagytam. Leültem az asztalhoz a kisebb kandallóval szemben amiben gyengén lobogott a tűz. De attól még égett. Folyton ég. 

A levelek az asztalon pihentek. Melléjük tettem a tiédet is amit előzőnap nyomtál a kezembe idegesen. Újra meg újra átolvastam a soraidat és próbáltam felfogni, hogy mit akarsz üzenni. Ki akartál engedni a ketrecemből. Amibe bezártak. 

Felvettem a leveledet és nyomtam rá egy csókot majd arrébb tettem a többitől. 

Minimum fél óra kellett mire könnyek között sikerült felvennem Haiden leveleit amiket az évek során küldött nekem. Ezekről Te nem tudtál. Nem tudtál azokról a sorokról amiket nekem szánt. Hogy mit tenne velem.  

Egyesével  beledobáltam őket az égő tűzbe mire az egyre jobban lángra kapott. A levelek végére a tűz már lobogott. Végig néztem amint elég az összes Haidentől kapott levél, örömkönnyeket hullatva. Mert valahogy muszáj voltam mosolyogni. 

Azt hiszem kellett az a mosoly. 

-Mert csak most kezdődik a közös életünk.-Mondtam a lobogó tűznek miközben felálltam az asztalomtól és kifelé indultam. Elővettem a zsebemből a kulcsot amit a zárba helyeztem.-Viszlát Haiden.-Azzal kiléptem a szobából és egyúttal elengedtem a kötelet is. 

______________________

Tudtam, hogy Te nem tehetsz arról a kávézós ügyről. Igazából senki sem tehetett róla. 

De valahogy nem vártam, hogy felkeress. Kellett egy kis idő még sikerült mindent átgondolnom rólad, Park Jimin. Csak mert teljesen megbolondítottál. Mindenedre szükségem volt. A testedre, a lelkedre, a finom nevetésedre és még sorolhatnám. 

Reménykedtem benne, hogy emlékezni fogsz milyen volt az utolsó együttlétünk. Szerettem volna, hogy attól fogva már mindig olyan gyengéd legyen. Újra érezni akartam azt az érintésedet magamon amibe mindenem beleremegett.

Most már nem szorítom. Szeretném ha tudnád, hogy már elengedtem. 

Hamarosan jön az utolsó rész, én már nagyon izgulok miatta, remélem tetszeni fog nektek! Mindenképpen hosszú lesz és tartalmas is! :) Addig is türelem és további szép napot nektek!  






Bántalmazva (JIKOOK)Onde histórias criam vida. Descubra agora