Bántalmazva (JIKOOK)

15. FEJEZET: Ketrecbe zárt madárka

Nagyon rosszat tettem. Ugye csak azért bántottál? 

Január 17. Délután 1 óra Szöul:

Újra és újra lejátszódott a fejemben, hogy mit tettél velem. Ahogy végig hallgattad a  könyörgésemet amire semmit sem reagáltál. 

-Jimin.-Összerándultam amikor újra meghallottam a hangodat. Megfogtál a karomnál fogva és felhúztál a földről.

A boxeremet és a nadrágomat visszahúztad rám az ingemet pedig megigazítottad rajtam. Mintha valami játékbaba lettem volna. 

-Kérlek nézz rám.-Teljesen levolt hajtva a fejem. Egyszerűen nem voltam képes az arcodra nézni.-Ne haragudj rám.-Dőltél neki a mellkasomnak. Éreztem, hogy a forró könnyeid lassan eláztatják a fehér ingemet.-Tudom, hogy mit vársz, de egyszerűen nem bírom megígérni, hogy nem  fog többször előfordulni. Mert valószínűleg előfog.-Átkaroltad a derekamat, így teljesen hozzám bújva.-A levélben elmondtam, hogy ne keress meg. Én elmondtam Jimin!-Erre erőteljesen ellöktelek magamtól mire nekicsapódtál a falnak. 

-Téged elzártak Jungkook. És nagyon úgy tűnik, hogy Te nem is akarsz kiszabadulni onnan.-Hozzám akartál érni, de ellöktem a kezedet.-Tudod, fogalmam sincs, hogy pár órája ki volt az aki megerőszakolt. MERT. TE. MEGERŐSZAKOLTÁL.-Muszáj volt, hogy szembesítselek azzal amit tettél. Nem tehettél úgy mintha mi sem történt volna!-Azt hiszem, jobb lesz ha innentől nem keressük egymást.

Alig bírtam visszafogni a könnyeimet miközben arrébb lökve téged kisétáltam azon az ajtón. 

Nem jöttél utánam, gondolom tudtad, hogy kár lenne. Bárcsak tudtam volna, hogy min mész keresztül. Csak mert akkor visszafordultam volna hozzád.  

___________________________

Este 6 óra Busan:  

Még a hazautazásom napján elmentem Tae-hoz, mert képtelen voltam megmaradni egyedül otthon. Csak rád tudtam gondolni amibe már-már kezdtem beleőrülni egyedül. 

Bekopogtam Tae lakása ajtaján mire pár másodpercen belül be is engedett egy mosoly kíséretében. 

-Mostanában nem beszéltünk valami sokat.-Mondta miközben leültünk a konyhában az asztalhoz egy üveg bor társaságában.-Pontosabban amióta a főnököm bejött a képbe.-Tette még hozzá cinikusan. 

-Most nem akarok erről beszélni. Az életem egy nagy rakás szar amibe lassan belefulladok.-Egy huzamra megittam a pohárból a boromat.-Párkapcsolatom meg igazából soha nem is volt.-Nevettem fel keserűen. 

-Akkor mi volt az Jeon Jungkook-al? Nekem egészen komolynak tűnt.-Újratöltöttem a poharamat amit Tae idegesen vizslatott. 

-Nekem is annak tűnt. De aztán kiderült, hogy mi történt vele kamaszkorában. Na meg az, hogy milyen is ő valójában!-A kezembe temettem az arcomat. Nem akartom, hogy a legjobb barátom lássa, hogy mennyire kivagyok. 

-Miért, mi történt vele kamaszkorában? Verte az apja?-Nevetett fel, de mikor komolyan ránéztem lefagyott az arcáról a mosolya. 

-Nem az apja verte, hanem a barátja. Méghozzá több évig.-Amint elmondtam ezt Tae-nak rögtön meg is bántam. Ez csak is rád tartozott, én meg csak úgy elmondtam egy számodra idegen embernek! Az egész testemben szétáradt a bűntudat amiért lehúztam még egy pohár bort.-De ezt ne mondd neki vissza. Inkább csináljunk úgy mintha semmit sem mondtam volna.-Legyintettem egyet a kezemmel, mintha ezzel elhessegetném a kimondott szavakat is. 

-Megígérem, hogy tartom a számat. De ha ez történt vele, akkor most miért nem vagy vele?-Kérdezte felvont szemöldökkel az előttem ülő.-Mármint, tudom, hogy nem támogattam ezt az egészet-és most sem támogatom úgy igazán-de szerintem szüksége van rád. Ha még nem dolgozta fel, hogy bántotta az a barátja akkor...akkor folyton csak ez járhat az eszébe...

-Olyan mintha belenne zárva egy ketrecbe...-Felsóhajtva letettem a borospoharat az asztalra.-Az lehetséges, hogy annyira fél az esetleges új bántalmazástól, hogy inkább ő támad? Mintha megelőzné a saját maga sérülését?-Azért kérdeztem ezt Tae-tól, mert ő tanult pszichológiát egy évig, csak aztán otthagyta. Azt mondta nem illett hozzá. 

-Hmm, talán...de ugye nem bántott téged?

-Nem, erről szó sincs! Csak kérdezem!-Természetesen semmit sem mondtam el arról, hogy miket tettél velem. Sosem lettem volna képes feljelenteni téged. 

-Jólvan. És egyébként lehetséges. Elkell engednie a barátját, hogy újra megtudjon bízni valakiben. Erről nem ő tehet, Jimin. Ha Te is támadod akkor még rosszabb lesz neki, hiszen beigazolódik az amitől félt. 

Nem Te tehetsz róla. Soha sem Te tehettél róla.  

________________________________________________

1 hét elteltével: Január 24. Délután 2 óra Busan: 

Nem kerestük egymást. Én újra kinyitottam a boltomat és úgy éltem a mindennapjaimat mint előtted. Vagyis majdnem úgy. Hiszen minden másodpercben csak is rád gondoltam. Arra, hogy éppen mit csinálsz, esténként azon, hogy alszol-e már, illetve, hogy vajon épp mit eszel ebédidőben. 

Sokszor gondolkoztam azon, hogy csak úgy beállítok hozzád és újra magamhoz ölellek, de ezt mindig hamar el is vetettem magamban. 

Szóval olyan délután fél három körül a boltomban elővettem egy papírt és egy tollat, hogy írjak neked egy levelet. Mivel mi ilyen levél küldözgetők voltunk a 21.-ik században:

Úgy ahogy Te, én sem tudom, hogy-hogy kell levelet írni szóval én is inkább csak leírom az érzéseimet. Szeretnélek újra látni. Csak mert nem szabadulsz tőlem ilyen hamar Jeon Jungkook. Mi lenne ha beszélnénk? Mi lenne ha végre a bizalmadba engednél? Átakarlak ölelni és azt akarom, hogy elmondd nekem minden gondolatodat. Ki akarlak engedni téged a ketrecetből. Felejtsd el a múltat és éld meg velem a jövőt. Szeretlek. -Park Jimin- 

Furcsa volt leírni a "szeretlek" szót. De már régen elakartam neked mondani, hogy mennyire szeretlek. Mindenedet szeretem Jungkook. 

Belehalnék ha elvesztenélek. 

Komolyan, imádom, hogy a karakterek a 21.-ik században leveleket írnak egymásnak! Azt hiszem, hogy ez már a történetre ragadt! :D Na de remélem tetszett nektek, és a kövi már izgalmasabb lesz illetve ígérem, hogy hosszabb is! :)