Nem, ez a pillanat a miénk volt. Ebből kimaradt Haiden.
Január 16. Délután öt óra: Szöul:
-Annyira sajnálom, hogy kidobtalak a lakásodnál. Nem ezt érdemled.-Suttogtad az ajkaimra pár perc hallgatás után.
De ez nálunk sosem olyan kínos hallgatás volt. A csönd segített megértenünk egymást.
-Te sem azt érdemled amit kaptál az élettől Jungkook. Egy boldog életet érdemelsz. Ahol nem kell többé félned semmitől sem. Főleg nem tőle.-A két kezembe vettem az arcodat mire Te egy kicsit elbillentetted a fejedet. Minden porcikáddal rám koncentráltál amiért sikerült is megnyugodnod.
-Komolyan otthagytál?!-Rontott be Hoseok a szobába egy dühös tekintettel. Gyorsan kiszálltam az öledből elpirulva, hogy elkezdjek magyarázkodni, de Te hamarabb megszólaltál:
-Jobb is, hogy ő jött. De köszönöm amiért te is eljöttél Hoseok.-Álltál fel, majd pár pillanatra magadhoz ölelted.-Együtt jöttetek?
-Igen, elhoztam mert ott állt a házad előtt reményvesztett arccal. Egyébként a mai világban már tudtok sms-t küldeni, vagy felhívni egymást nagyokosok.-Bökte meg Jungkook fejét Hoseok játékosan.
-Azért nem hívtam mert nem is tudom a számát.-Vallottam be egy vállrántás kíséretében.
-Ez most komoly? Úristen, ti tényleg nagyon furák vagytok... Na mindegy, az a lényeg, hogy megérkezett Jin is aki lenn vár ránk.-Hadarta el Hoseok miközben kifelé indult.
___________________
Gyűlölöm a temetéseket. Folyton eszembe juttatja apám halálát. Ahogy már csak a hideg teste fekszik ott mozdulatlanul, az már nem ő. Csak egy éllettelen test. Egy élettelen test ami folyton újabb és újabb késeket szúr a szívembe, hogy én is meghaljak vele együtt.
Sokszor szerettem volna az apám után menni. Hogy újra lássam. Hogy újra átöleljem. Hogy újra érezzem az illatát ami mindig mosolyra késztetett.
Szóval tudom milyen érzés volt Jungkook. Tudom mennyire fájt és, hogy miért zokogtál olyan nagyon a temetőben. Ez egy végtelen fájdalom, semmit sem tudsz ellene tenni. Folyton éget belülről.
De már csak a fájdalmam emlékeztet rá.
-Sok hibád volt Haiden...-Kezdett el mesélni Haiden felesége a temetőben mielőtt leengedték volna a koporsót. Mi egymás mellett ültünk a leghátsó sorban.-de borzasztóan sok szeretet lakozott benned. Egy légynek sem tudtál volna ártani.-Itt Hoseok szarkasztikusan felkuncogott mellettem ami teljesen összezavart.-Örökké a szívemben maradsz, neked itt mindig lesz hely.-Hihetetlen volt, hogy a felesége mennyire jól volt hozzád képest.
Teljesen összezuhantál, elképzelni sem tudtam, hogy milyen kapcsolat lehetett köztetek.
Az utolsó beszéd után leengedték a koporsót illetve beföldelték. A sírhelyet csak másnap csinálták meg, mert a felesége kinti temetést akart.
A vállamra hajtottad a fejedet, a kezeddel pedig átkaroltad a derekamat. Így teljesen hozzám bújtál. Azt hiszem itt vége szakadt a köztünk lévő szakadéknak. Mintha a lelkünk egymásba forrt volna, nem is igazán tudom elmagyarázni...
_____________________________
Órákkal később mikor már mindenki elment illetve beszedték a székeket, mi még mindig ott álltunk Haiden homokkal fedett koporsója felett.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Bántalmazva (JIKOOK)
Fanfic"Szeretnélek szeretni téged. Szeretnék gondoskodni rólad. Szeretnélek bántani téged." Egy partin találkoztunk először. Összeszedett voltál, ahogy mindig is. És elkápráztattál. Nem gondoltam volna, hogy egyszer bántani fogsz Jeon Jungkook. Néhol 18+...
