Bántalmazva (JIKOOK)

13. FEJEZET: Törött szárnyak

-Bárcsak ott lehettem volna... Bárcsak.

Figyelem! A fejezetben erőszak/bántalmazás jelenik meg! Ha Te erre érzékeny vagy akkor csak saját felelősségre olvasd ezt a fejezetet! (18+-os) Jó szórakozást! :) 

Január 17. Reggel hét óra: Szöul:

Ez volt az első olyan este amikor tényleg csak aludtunk az ágyban. Mind a ketten fáradtak voltunk, és már csak arra vágytunk, hogy végre lehunyhassuk a szemeinket. Egymás karjaiban. 

-Ma már visszamegyünk Busanba?-Kérdeztem mikor végre Te is kinyitottad a szemeidet. Az arcodra rásütött a reggeli nap fénye ami csodás látványt nyújtott. 

Abban a pillanatban leakartalak fotózni, de nem volt hozzá bátorságom. 

-Még délelőtt van egy kis elintézni valóm itt, de délután már hazaindulunk.-Felelted miközben gyengéden végigsimítottál az arcomon. Végül az ajkaimon pihentetted meg az ujjaidat. 

-Mondhatok valamit?-Bólintottál egyet.-Még sosem éreztem magamat senkivel sem annyira biztonságban mint veled.-A szemeid felragyogtak a mondatot hallva.

-Kár, hogy ezt nem tudom elhinni...

Hirtelen erőteljesen elkezdtek kopogni az ajtón  amiért már nem tudtam válaszolni neked. Kipattantál az ágyból és az ajtóhoz csoszogtál. Sóhajtva kinyitottad mire Hoseok és Jin  száguldozott be rajta:

-Ti még alszotok? Indulnunk kell Jungkook a megbeszélésre!-Kiáltotta Jin idegesen. Az arca egy kicsit vörös volt a jobb keze pedig meg-megremegett a telefonját tartva. 

-Két perc.-Gyorsan felvetted a cipődet majd az ágy fölé hajolva nyomtál egy apró csókot az ajkaimra.-Délre itt leszek.

Azzal kimentél Jinnel a szobából, így kettesben maradtam Hoseokkal. 

-Eltudsz dobni valahova?-Kérdeztem kikelve az ágyból egy ásítás kíséretében. 

-Hova szeretnél menni? Én most indulok vissza Busanba. 

-Haiden feleségéhez.-Jelentettem ki határozottan, bár nem ártott voln a belegondolnom a következményekbe. Mert lettek ennek a dolognak következményei. 

Rossz következményei. 

-Inkább meg sem kérdezem, hogy miért szeretnél odamenni.-Nevetett fel.-Na, kapd össze magad, mert sietek! 

_______________________________

Reggel nyolc óra:  

Hoseok leállította az autót Haiden háza előtt mire én megköszöntem neki a fuvart majd kiszálltam a kocsiból. 

Mindenem remegett míg az ajtóhoz sétáltam. 

-Most vagy soha.-Suttogtam magam elé és bekopogtam. Haiden felesége egy kedves tekintettel nyitott ajtót nekem.

-Segíthetek valamiben?-Kérdezte mert hirtelen nem tudtam megszólalni sem. 

-Igen, én Haiden egy régi osztálytársa vagyok. Nem tudom, hogy emlékszik-e rám...-Feleltem már-már alig hallhatóan.-Jeon Jungkook vagyok.-A nő összeráncolta a homlokát. Nagyon reméltem, hogy elhiszi amit mondok. 

-Ó, Haiden mutatott magáról képeket, de úgy tűnik azóta sokat változott...-Mondta miközben kinyitotta előttem az ajtót és beengedett a házba.-Nagyon sokat mesélt nekem magáról-Kezdett el rögtön beszélni. Bevezetett egy kis hangulatos elkülönített szobába ahol leültünk egy-egy fotelba.-örülök, hogy találkozhatunk, ha már a temetésen nem volt rá elég időnk! Haiden borzasztóan szerette önt!-Nehéz volt megtartani itt a józan eszemet és nem levágni egy hatalmas féltékenységi rohamot.