Bármi áron

5

– Na, megváltotta már a világot? Vagy, legalábbis Ausztriát – Brandon idétlenül nevetett a saját viccén, miközben az xboxot nyomogatta.
– Mi? – zártam le a telefonomat. Brandon kikerült valami zombit a játékban.
– Sebastian.
– Ja, nem tudom – vallottam be vöröslő fejjel. Brandon egy gombnyomással szüneteltette a játékot, és a dohányzóasztalra rakta a konzolt. Komoly arccal fordult felém.
– Halljam.
– Azt hittem, nem érdekel a kapcsolatom. Meg Sebastian – ráncoltam a homlokomat. Brandon felkönyökölt a kanapé háttámlájára.
– Amíg csak azért akarsz róla beszélni, hogy valaki az arcodba vágja, hogy mi a baj, addig nem is. De most igazán letört vagy – magyarázta.
– Hűha, te aztán szuper barát vagy – meredtem rá rezzenéstelen arccal.
– Gondolod? – vigyorodott el Brandon önelégülten. Válaszul csak hozzávágtam egy díszpárnát. Ha így folytatjuk, hamar új garnitúrát kell belőlük venni.
– A legkevésbé sem – törtem le egy pillanat alatt. Brandon tettetett csalódottsággal sóhajtott.
– Na, ne kímélj. Kivel beszélgetsz ennyit, ha nem Reynolds-szal? – biccentett az újonnan felvillanó telefonkijelzőmre. Gyorsan a combom alá csúsztattam a készüléket, elrejtve előle a választ a kérdésére. Brandon arcára kiült a vegytiszta döbbenet, mert nem igazán titkolózunk a másik előtt. Volt már olyan, hogy felvettük egymás telefonját, amíg egyikünk zuhanyozott, és ha együtt töltöttük az időnket a nappaliban, akkor sem rejtegettük az üzeneteinket. Úgyhogy egyből gyanút fogott. Rám tehénkedett, a lábával arrébb taszított, a jobb kezével pedig lefogott, amíg kihúzta a combom alól a telefonomat. Diadalittasan emelte a magasba, továbbra is fél kézzel visszatartva engem és a kapálózásomat.
– Eressz már el, baszki! – rivalltam rá, bár ez őt cseppet sem hatotta meg. Csak az oldalsó gombot tudta megnyomni rajta, mert egyébként ujjlenyomattal nyílt a készülék. De ez is pont elég volt, az állapotsávban ugyanis lezártan is megjelent a legutóbbi üzenet feladója, és mivel (eddig) nem volt titkolnivalóm, maga a szöveg is.
– Ki az a Seggfej? – olvasta el a beszélgetőpartnerem nevét. Ekkor már nem harcoltam ellene, durcás kislányként inkább elfordítottam a fejemet, és összefontam magam előtt a karjaimat. Brandon egy darabig kapkodta a tekintetét köztem és a telefonom között, végül hallatott egy erőteljes „Na ne"-t. Jól elnyújtva a szavakat, természetesen.
– Add már vissza, te barom – bokszoltam bele a vállába, ő azonban megnyitotta a manuális feloldást, és megpróbálta kitalálni, mi lehet a jelszavam, hogy feloldhassa a készüléket, és végigolvashassa az üzeneteimet.
– Talán a születési dátumod? – morfondírozott. Beütötte a dátumot, de a telefon nem engedte be.
– Ne kísérletezz, három után letilt – kértem. Brandon kifújt egy adag levegőt, miközben konkrétan hozzám vágta a telómat. – Hálásan köszönöm – öltöttem ki rá a nyelvemet. Brandon legyintett, jelezve, hogy lezártnak tekinti a dolgot, és újra a kezébe vette az xboxot. Én pedig megnyitottam az üzeneteimet.
Seggfej:
Dögös voltál ma.
Balerina:
Ma nem is találkoztunk.
Seggfej:
Pont előttem mentél be a házba. Fájt, hogy nem vettél észre – sírós emotikon. Magamban nevetve pötyögtem be a választ.
Balerina:
Megbámultad a seggemet, ugye?
Seggfej:
Mégis miket feltételezel rólam????
Nem reagáltam, ezért pár pillanat múlva már érkezett is a következő üzenet.
Seggfej:
Amúgy kurva jó segged van abban a farmerben.
Balerina:
Köszönöm, sok piruettet csináltam érte.
Seggfej:
Semmi undorító állat? Te már fülig szerelmes vagy belém.
Balerina:
Még ha szerelmes is lennék beléd, akkor is csak maximum a bokámig.
Seggfej:
Ez egy beismerő vallomás.
Brandon remek reflexekkel rendelkezik, és élt a meglepetés erejével is, mert épp pirosló arccal bámultam Jessie legutóbbi üzenetét, amikor a lakótársam fogta magát, és kikapta a kezemből a telefont. Feloldva. A Jessie-vel való beszélgetésem megnyitva. Remek. Hiába kaptam szinte azonnal a telefonom után, Brandon felpattant a kanapéról, és egészen a konyháig sétált, hangosan felolvasva az üzeneteinket.
– Mond neked az a szó valamit, hogy magánszféra? – morogtam. Meg sem próbáltam visszaszerezni a készülékemet, ami veszhetett, az már odavolt.
– Csigavér, nem zuhanyzás közben nyitottam rád – intett le, tovább olvasgatva az üzenetváltásunkat. Amint végzett, megállt velem szemben. Én sértetten pislogtam, miközben ő a fejét csóválva lerogyott a dohányzóasztalra, a telefonomat pedig a kanapéra tette. – Ez nem jó így, Milli. Vagy szakíts Sebastian-nal, és folytasd a fura enyelgésedet Jessie-vel, vagy fejezd be ezt vele – biccentett az újra felvillanó telefonom felé. Törökülésbe húztam a lábamat, és mélyen Brandon szemébe néztem. Tudtam, hogy ez egyike azoknak a ritka pillanatoknak, amikor hajlandó velem komolyan megvitatni szerelmi ügyeket, ezért muszáj volt kihasználnom, egy független vélemény érdekében.
– Szerinted ez megcsalásnak számít? – nyeltem le egy adag könnyet. Brandon a fejét csóválta.
– Basszus, Milli, nem tudom. De az tuti, hogy ha Claire cseverészne így egy másik fickóval, akkor irtó pipa lennék.
– De Sebastian már olyan régen elment, és én... – letöröltem egy könnycseppet. Felesleges volt, két másodpercen belül ugyanis megjelent a többi is. Brandon mellém húzódott a kanapén, és átkarolta a vállamat.
– Hiányzik a szex? – kérdezte, szinte suttogva. Aha, én hülye azt hittem, Brandon is felölt néha egy emberre emlékeztető alakot, aztán mindig elrontja valami disznósággal.
– Nem erről van szó – ráztam a fejem. – Egy kapcsolatban nem a szex van a fókuszban, de hát ezt neked nem kell megmagyaráznom – temettem a tenyerembe az arcomat.
– Na igen, ami azt illeti... – azonnal felkaptam a fejemet, és Brandon elhúzott szájjal meredt rám. – Figyelj, ez igazán csak a kettőnk dolga, főleg, hogy köztünk szuperül működik minden. De megtettük. Mert ő kérte. Többször megkérdeztem, hogy biztos-e benne, és egy percre sem láttam rajta azt, hogy félne, vagy hogy azért csinálná, nehogy elhagyjam. Minden rendben volt, és megígérte, hogy beszél az anyukátokkal, hogy vigye el dokihoz.
– Jézusom – fogtam be a fülemet. – A további részletektől kérlek, kímélj meg!
– Csak arra akarok kilyukadni – dőlt hátra. – hogy a kapcsolatok azért szerelmi kapcsolatok, mert van benne szex. Ha nincs szex, akkor az maximum nagyon szoros barátság.
– De mégis hogy szexelnénk, ha kétezer kilométerre van innen? – tártam szét a karjaimat tehetetlenül. Brandon lassan megvonta a vállát.
– Hát, tudod, Londonban is élnek ám srácok. Jó sok – Brandon felállt, a saját telefonját felmarkolva bezárkózott a szobájába, ami egyet jelentett: most fog beszélni Claire-rel. Órákra maradtam magamra a kérdéseimmel és a kétségeimmel. Kár, hogy senki sem segített megfejteni őket.