Other World

2. Egy lány

Nagyon izgultam, új osztály, új közösség és új lehetõségek. Bár a múltam akkor sem elég szép, pláne hogy nem vagyok átlagos tini. Miután kiléptem az igazgató irodájából köszöntem és elindultam a teremhez, ahol az új osztályomat találhatom. Izgultam. Vajon bevesznek maguk közé?Megtaláltam a termet, egy pillanatra haboztam, majd beléptem a zajos terembe. Amint bent voltam azonnal megakadt a szemem egy lányon. Hosszú egyenes sötétszõke haját hátra dobta, kékes zöld szemei csillogtak, vörös száját mosolyra húzta. Elöntött az az érzelem amit nem akartam, szerelmes lettem belé, ha nem is szerelmes de vonzódtam hozzá, akár a fém a mágneshez. Azonnal cselekednem kellet. Az érzésre koncentráltam és kimondtam a varázsszót.

-Eximito.

Miután elhagyta a szó a számat a kezemben tartottam egy sötét rózsaszín golyót, kivettem a zsebembõl egy fekete bõr darabot, felfûztem rá és a karomra erõsítettem a többi karkötõ közé, ez volt most az egyetlen ilyen színû.

Hadd mutatkozzam be nektek, a nevem William Wright, egy motus vagyok. Méghozzá egy olyan aki képes az érzelmeit kivonni magából és egy golyóba helyezni szilárd formában. Nagyon jól tudom hogy ki iránt mit érzek, de ha mégse tudom melyik golyóbis kihez tartozik elég ránéznem és meglátom az illetõt benne. Ez a képesség áldás és átok is egyszerre.

Láttam hogy a lány akibe beleszerettem feláll, így figyeltem õt továbbra is. Felém közeledett, és nekem jött.

-Bocsánat-motyogta és lépett egyet hátra.

-Semmi baj-válaszoltam neki.

-Még eddig sosem láttalak-mosolygott rám.

-Új vagyok-nyögtem ki.

-Értem. Clara King vagyok.-nyújtott kezet.

-William Wright-kezet ráztunk-de mindenki Willnek hív-tettem hozzá.

-Rendben Will, köszöntelek az osztályunkban. Ha bármi kell szólj nyugodtan és segítek.

-Köszönöm, Clara!

Tetszik a neve, nagyon bele szerettem ebbe a lányba. Leült a helyére, én pedig kerestem egy üres helyet. Leültem a hátsó sorban egy szõke hajú, szeplõs, zöldszemû srác mellé.

-Szia Will vagyok, és új!

-Szia, Alex vagyok!

Vele is kezet ráztam majd belépett az egyetlen tanár akit ismertem, aki az osztályfõnök volt. Alex elõtt lévõ könyvhalomra pillantottam így leszûrtem hogy matekóra van. Felálltunk, jelentettek és újra ültünk.

-Mielõtt a tananyagra rátérünk had mutassam be az új osztálytársatokat, William Wrightot!-nézett rám.

Felemelkedtem a székbõl és körbe néztem mindenkin. Clarán elidõzött a tekintettem egy kis ideig.

-Sziasztok!

-Szia!-válaszolták egyszerre.

-Mindenki Willnek szokott hívni, így légyszi ti is!-nagyobb baromságot nem is mondhattam volna.

-Rendben.-mondta Alex.

Leültem és vertem a fejem képzeletben a padba-ezt jól megcsináltam, minden elismerésem magamnak-az óra pedig elindult. A matek mindig is jól ment, meg szerettem is a tárgyat.

-Amíg a felelés tart ezeket oldjátok meg!

-Tanárnõ, ezek a házik voltak!-mondta egy fekete hajú srác.

-Pontosan, de lehet valaki nem oldotta meg, így mindenki kész lesz! Szóval kit is beszéltünk meg mára felelõnek a múlt órán?-nézett körbe rajtunk.