Other World

7. Képtelenség

Reggel a könyvtárban ébredtem, egy hatalmas könyvkupac tetején. Felemeltem a fejem és ránéztem a könyvre amin aludtam. Réz lovagok. Tegnap este lejöttem még kicsit kutatni. Találtam egy könyvet a rézlovagokról, akik a ellenségeim. Azért vannak hogy kiirtsanak minden motust. Addig nem tûnnek el a föld színérõl míg munkájuk véget nem ért, vagyis míg minden motust meg nem ölnek.

Feltápászkodtam a székbõl és gyorsan felrohantam a szobámba. A szekrényemnél meg sem álltam. Gyorsan kikaptam egy piros felsõt és egy fekete gatyát. Fogtam egy fekete tornacipõt és belebújtam. Berohantam a fürdõbe és a tükörbe néztem, majd megállapítottam hogy a hajam akár egy szénaboglya. Fésût ragadtam és eltüntettem a gubancokat a hajamból. Egy kissminkkel szebbé varázsoltam magam, aztán rohantam is le a kocsihoz.

A fekete autó már kint állt, Will benne ült és Thomas is. Megszaporáztam a lépteim. Bepattantam az anyósülésre és bekötöttem magamat.

-Jó reggelt, bocsánat a késésért.

-Semmi gond hercegnõ.

Thomas beindította a motort és elindultunk a suli felé. Az út csendben telt el. Mikor feltûnt az iskola Thomas lassítani kezdett és befordult a parkolóba. Kicsatoltam magam, hátamra vettem a táskámat és kivágtam az ajtót.

-Viszlát Thomas!

-Szervusztok!

Willel közösen elindultunk a suli felé. Csendben voltunk mindketten. Felkaptattunk a lépcsõkön az osztályterembe ami üresen állt. Lecuccoltam a helyemre, Will is így tett. Felültem a padra és a fülhallgatómat kezdtem el kibogozni.

-Ma nagyon csendes vagy, most meg antiszoc akarsz lenni?

Felnéztem Will arcára.

-Fáradt vagyok!

-Én is, de kétlem hogy ezért gyökeresen megváltoznék. Hol van a mosolygós Clara?

-Valahol a pokolba vezetõ úton.

-Ez még viccnek is rossz! Történt valami?

-Csak utána olvastam az allergiámnak.

-Mire vagy allergiás?

-A rézre.

Willt nem is lepte meg hogy ezt mondtam, úgy tûnt teljesen egyértelmû ha valaki a rézre allergiás.

-Képzeld én is ebben a betegségben szenvedek.

-Tényleg?-lepõdtem meg.

-Igen.

-Helllóóó bellóóó!-lépett a terembe Tony.

-Helló!-köszöntünk vissza.

-Mi van gerle pár?

-Nem is járunk Tony.

-Erõsítsd meg ezt Will.

-Hát még én se tudok arról hogy Clara a csajom lenne.

-Na jó van gyermekeim!

A többiek is kezdtek megérkezni. Will visszament a helyére. Irodalom volt az elsõ. A tanárnõ ötperces késéssel érkezett meg, kezében egy halom papírral. A jelentés után rá is tért a papírokra.

-Ezek még a múltheti kisebb írásaitok. Van kettõ kiemelkedõ így azokat felolvasom! Emma és Clara. Tiétek lett a két a legjobb! Emma a tiéddel kezdem. Egy mosoly elindíthat egy barátságot. Egy szó véget vethet egy vitának. Egy nézés megmenthet egy kapcsolatot. Egy ember megváltoztathatja az egész életed! Nagyon jól megfogalmaztad minden kis mozzanatát a kapcsolatokról és az emberekrõl. Clara írása kicsit versesebb lett, de attól még az övé is nagyszerû! Egyszer minden véget ér. Búcsúzni kell, de minden percben ott a remény, hogy valami új kezdõdjön el. Ne nézz hátra, bátor légy. Az úton menj tovább, hallgass a szívedre, vezessen a vágy. Mint mondtam ez is fantasztikus lett. Nektek két ötöst írtam be. Jöjjön ki két ember és osszátok ki!