Other World

13. Meglepetés

Will miután elolvasta a levelet rám nézett, bennem csak kavargott minden, képtelen voltam elhinni ami velem történik. Éreztem ahogy lassan felemészt belülrõl ez az egész.

Felálltam az ágyból, nem néztem vissza Willre, csak megindultam arra ahol a madár berepült és kiléptem az éjszakai levegõre. Pizsamámban kicsit fáztam de jól esett a hideg, egy kéz ért a vállamhoz és közelebb húzott magához a tulajdonosa.

Felnéztem a csillagoségre. Tiszta volt az égbolt, sehol egy felhõ, csak a csillagok ragyogtak oda fent és a telihold. Enyhén fújt a szél, és az utcákon a fények felgyulladtak. Will csendben állt mellettem, emlékszem az aurájára, ami csak egyre és egyre vörösebb lett ahogy a levelet olvasta, már megnyugodott valamennyire. Õ is a csillagokat bámúlta akárcsak én. Úgy tûnik ez egy közös megnyugvós hagyományunk lesz, csendben csak nézni a csillagokat.

Nem tudom meddig állhattunk kint de elkezdtem már fázni erõsen, Will megindult vissza a szobába magával húzva. Továbbra sem szóltunk egymáshoz, de ez nem egy olyan szörnyû csönd volt, ez jó volt és nem volt szükség szavakra.

Reggel a telefonom csörgésére keltünk. Nem tudtam elhinni ki hív mégis ilyenkor, magamban mindent és mindenkit elküldtem a pokolba, ezt Will a párnába motyogva tette meg ugyanúgy. A kijelzõn Wilma neve szerepelt. Felkaptam a telóm és kisiettem az erkélyre.

-Szia!

-Szia!

-Asszem beszélnünk kéne

-Mire akarsz kilyukadni Wilma?

-Hát arra hogy valami már nagyon nem okés közöttünk!

-És még csak most tûnt fel?!-képtelen voltam visszafogni magam.-Mióta elmondtam az igazat a nyolcadikos drámáról neked azóta megváltozott minden! Persze nem csak úgy puff volt nincs, hanem szépen fokozatosan kezdtél hanyagolni engemráadásul egy szót se szóltál csak olyanokat hogy bocsi dolgom van bocsi ma nem tudunk találkozni bocsi nincs sok idõm de egy kicsit összefuthatunk de sietnem kell mert dolgom van és hadd ne soroljam tovább. Én azt hittem barátnõk vagyunk, méghozzá nagyon jó barátnõk, szinte testvérek hisz olyan régóta ismerjük egymást! De azok akik nagyon közel állnak egymáshoz nem titkolóznak egymás elõtt! És akkor még csak a hab a tortán az újabb pasid! És ezek után még csak most kezdett valami fel tûnni hogy valami nem okés?! Nem beszélünk, ha beszélünk akkor is csak úgy két percig nem úgy mint régenmár semmit sem tudunk egymásról!

Wilma egyszer sem szólt közbe, pedig azt vártam mikor teszi meg, pár pillanatig csönd telepedett ránk.

-Figyelj. Az a nyolcadikosazért igen kicsit még mérges vagyok.

-De ha egyszer rohadtul nem tehetek arról hogy Ryan belém volt szerelmes és nem beléd! Ráadásul tudtad hogy hetedikben tetszett már és erre képes voltál megkérdezni a következõ évben hogy ugye már nem vagy belé szerelmes? nem is értemde mit tehettem, csendben élveztem ami történt és megbeszélni sem tudtam veled mert hogy is lehetett volna? Mizu? Képzeld Ryannal ma ez volt, szerinted õ is szerelmes belém? Nem lett volna túl jó!

-Jó persze de

-De mi? Ezen a dolgon kívül még miért hanyagoltál olyan nagy szeretettel?

-Vannak más barátaim is nem csak te!

-Én ezt teljesen megértem, és õket is olyannak tekinted mintha a testvéreid lennének? Õk is mindig ott voltak neked hosszú éveken át?

-Nem, de

-Tudom, õk is a barátaid és mivel új emberek nekik akarsz megfelelni, nekem már nem kell így nyugodtan hanyagolhatszvégülis milyen igazad van, ez teljesen normális dolog!