A móló szélén álltam, néztem ahogy a lemenõ nap fénye csillog a vízen. Lenéztem a kezemen pihenõ karkötõkre, többé nem volt rájuk szükségem. Már évekkel ezelõtt levehettem volna õket, de mégsem tettem meg. Csak egyet vettem le, a sötétrózsaszínt, Clara miatt.
Megnyikordult mögöttem egy deszka, tudtam hogy Clara jött ki hozzám. Összekulcsolta a kezeinket, áradt belõle a boldogság, és a szeretet.
-Megint a karkötõiden rágódsz?
Jól ismert, tudta hogy ezen rágódóm már sok ideje. Magam elé fordítottam, gyönyörû arcán apró mosoly ült, csak akkor mosolygott így ha velem volt, csak az enyém volt ez a mosoly.
-Vedd le nekem õket!
Lenézett az összekulcsolt ujjainkra. Majd elengedte a kezem és lefejtette róla az összes golyócskás bõrszíjat.
-Mit tegyünk velük?
Remek kérdés volt, már egyáltalán nem voltak aktuális érzések, így nagyeséllyel már sose kerülnek vissza oda ahova valók.
-Dobd a vízbe!
-Biztosan ezt szeretnéd?
-Biztosan, ezek a régi Will, de az új Willt jobban szeretem mióta megmutattad nekem!
Ismét elmosolyodott. A vízbe hajította a golyócskákat. A kezem a nyakára tettem majd a szánk egymásra talált.
VOUS LISEZ
Other World
FantasyMás világ ... Clara sosem volt átlagos lány. Amióta az eszét tudja mindig meg volt az a bizonyos különleges képessége. Az életét ez az adottsága megkönnyítette rengeteg helyzetben. A gimnázium második évében pedig azt hitte minden úgy megy ahogy az...
