Other World

5. Az első randi

Teljesen szétvetett az ideg, ott álltam a szekrény elõtt és nem tudtam mit vegyek fel, egyik ruha se tetszett. Pedig igazán jó lett volna ha elkezdek készülõdni. Végül fogtam egy fehér spagettipántos pólót amin egy sima virág volt, egy farmerrel és egy kék magasított tornacipõvel, amin volt egy nagy csillag flitterekbõl. Miután felöltöztem megfésültem hatodjára is a hajam és neki láttam egy egyszerû sminket felkenni magamra hogy meg se nézek ki úgy mint aki nem aludt sokat.

Egész éjjel Willen gondolkoztam, és azon hogy vajon miért csak nagyon alap érzelmeit látom csak mikor találkozunk. Nem hiszem hogy az erõmmel lenne a baj szimplán valami más dolog állhat a háttérbe. Mivel nem akartam zajt csapni és lemenni a könyvtárba így elhalasztottam a kutatást a mai randi utánra.

Gyorsan felkaptam a táskám amibe belevágtam a pénztárcám meg egy tükröt és rohantam le a kocsihoz. Kiléptem a fehér faajtón, tettem pár lépést elõre majd visszafordultam és felnéztem a házra ahol nevelkedtem. A fehér, hatalmas épület úgy nézett ki akár egy palota. Óriási ablakokon megcsillant a nap pár sugara és ragyogva verte vissza a fényt az üveg. A ház nem hiába tûnt olyannak mint egy kastély, négy torony is emelkedett a magasba. Az építmény tetején fekete cserepek illeszkedtek szorosan egymáshoz. Ebben a lakásban nõttem fel, ennek az épületnek a folyosóin rohangáltam, pedig lett volna szabad, itt történt velem, nagyjából minden. Akik a szüleim helyett felneveltek, mit se tudva rólam igazán mégis sajátjukként neveltek, nélkülük nem volnék az aki most vagyok.

Éles autóduda hangja hasított a gondolataim közé. Tudtam hogy ideje indulnom vagy végleg elkések, lerohantam a lépcsõn és a kinti parkolóban rám váró fekete BMW ajtaját gyorsan feltéptem és helyet foglaltam az elefántcsont színû anyósülésen. Gyorsan bekötöttem magam és a sofõr felé fordultam. Thomas amióta az eszemet tudtam mindig is a sofõröm volt. Fekete hajába már pár õsz hajszál is felbukkant, zöld szemét rám emelte majd mosolyra húzta a száját és kihajtott a nyitott óriási kapun. Az aurája zöld volt mint mindig.

-Hova megyünk kisasszony?

-A parkba.

-És jól aludt?

-Mikor sikerült aludnom akkor igen-nevettem.

-Mindent értek,-mosolygott továbbra is-izgul a kisasszony?

-Igen-hazudtam-nagyon izgulok!

-Higgye el nincs miért. Nagyon csinos és biztos fog tetszeni annak a fiúnak!

-Köszönöm Thomas-mosolyogtam rá.

Mikor megérkeztünk a parkhoz elköszöntem és miután becsuktam az ajtót körbe néztem hogy merre lehet Ryan. Kiszúrtam egy virágzó fa alatt lévõ padon. Egy hatalmas csokorral a kezében. A park szép volt, fõleg így tavasszal. Virágzó fák, fû, virágok, köves út és egy szökõkút az egész közepén. Összehúztam magamon a fekete bõrdezskimet, hibába volt már április mégis néha hideg volt. Ryanhoz siettem aki amint meglátott felállt és elindult felém.

-Szia kicsim, gyönyörû vagy!

-Szia, köszönöm.

A kezembe nyomtam a vörös rózsákat majd a derekamnál fogva magához húzott és a száját az enyémhez illesztette. Azonnal beletúrtam a hajába és visszacsókoltam. Ryan belemosolygott a csókunkba, majd pár pillanat múlva elváltunk. Összekulcsoltam az ujjainkat.

-Hova megyünk?

-Gondoltam hogy megehetnénk valamit és megnézhetnénk a tavaszi vásárt, elvileg van kürtöskalács.

-Kürtöskalács-motyogtam.

-Téged csak a kaja érdekel kicsim?-nevetett Ryan.-Remekül választottam már látom!