Other World

15. Szeretsz?

Nem tudtam elképzelni Wilma miért van itt, a remény a szívemben dörömbölt hogy talán jobb belátásra tért. Az elõszobába siettem, Wilma az egyik kanapén ült és maga elé meredt a szõnyegre. Haját magas copfba fogta. Will megállt a szoba végén. Odasétáltam Wilmához.

-Szia!

-Szia!-pattant fel.

-Miért jöttél?-tettem keresztbe a kezem a mellkasom elõtt.

-Beszélni szeretnék veled!

-És mirõl?

-Amikor veszekedtünk a legutóbb, gondolkoztam. Túl reagáltam a dolgot, és sajnálom hogy hanyagoltalak. Hiányoznak a beszélgetéseink és a hülyéskedéseink! Nagyon sajnálom, az egészet.

Az aurája kék volt, igazat mondott, tényleg sajnálta. A szemeiben félelem tükrözõdött, szinte hallottam ahogy a vészcsengõ a fejében csilingel és azt kántálja elfogod veszíteni õt!

Vettem egy mély levegõt.

Itt állt elõttem Wilma, a legjobb barátnõm, vagy már nem is tudom kicsodám, és tudja hogy megbántott mélyen, de reméli hogy nem veszít el. Én sem akartam õt elveszíteni.

Odaléptem hozzá és megöleltem, magához szorított és éreztem amint nedves lesz a pólóm, sírt.

-Sajnálom, annyira sajnálom-zokogta Wilma.

-Én is.

-Lehetünk még valaha azok akik régen?-szipogta.

-Kétlem, de tehetünk azért hogy újra barátokként viszonyuljunk egymáshoz.

Elengedtük egymást, Wilma megtörölte a szemeit. Rámosolyogtam bátorítóan. Visszamosolygott.

-Én szerintem most megyek.

-Köszönöm hogy elmondtad!

-Köszönöm hogy adsz még egy esélyt!-mondta majd az ajtóhoz lépet és elment.

-Jöhet egy kávé, hercegnõ?

Will felé fordultam, aki rám mosolygott és felém sétált. Bólintottam egyet és kimentünk az autóhoz. Thomas épp a kerekeket mosta le. Amint meglátott minket gyorsan félre rakta a takarító eszközöket és beült a kormány mögé.

Willel beültünk hátra. Kinéztem az ablakon, képtelen voltam ezt a mai napot már feldolgozni, a Willel való varázsigét és a Wilmával való beszélgetést.

Megálltunk egy kávézónál és Willel kiszálltunk. Beléptünk a kávézóba ahol süti és kávé illata keveredett a levegõvel. Egy asztalnál helyet foglaltam és leadtam Willnek mit kérek, nemsokára visszatért egy csokidarabos, tejszínhabos cappuccinoval, meg egy sajttortával, azt nem tudom õ mit kért mert csak egy kávé volt még nála.

Lecsaptam a sütire és gyorsan el is tüntettem, majd a kávémat iszogatva körbe néztem. Mindenki boldog volt, az aurákból levontam ezt a következtetést.

Miután megittuk a kávékat éreztem ahogy a koffein felébreszt. A kávézóból kiléptem és elindultam volna, de Will visszarántott.

-Beszélnünk kell.

-Mirõl?

-Azt mondtad minden érzésem látod, igaz?

-Igen-motyogtam.

-Akkor tudod.

Tudtam mire gondol a sötétrózsaszín golyócskára, és hogy ki iránt érez így.

-Most már nem érdemes ezt tovább titkolnom-húzott közel magához.-Nem tudom hogy hogyan szerettem beléd de egyik pillanatban még semmi a másikban meg már minden!-mondta majd megcsókolt.

Átkaroltam a nyakát õ pedig még közelebb húzott magához. Amint a szánk összeért valami felrobbant bennem, szétáradt az ereimben a boldogság. Mikor szétváltunk Will a homlokát az enyémnek döntötte.

-Azt akarom hogy mi legyünk azok akiket senki és semmi nem tud szétválasztani!

-Én benne vagyok.

-Hercegnõm-közölte majd újra megcsókolt.

Kézen fogva sétálgattunk a városban. Megettünk egy fagyit és rengeteget beszélgettünk.

Beléptünk egy sikátorba hogy levágjuk az utat mikor két alak termet elõttünk, tudtam hogy csakis Ryan és Justin lehet az. Will a kezembe nyomott két tõrt, õ pedig kivonta a kardját. Ryan és Justin is így tett.

-Clara, én annyira sajnálom!-mondta Ryan.

-Nem kell, a leveledben mindent leírtál!-közöltem vele.

-A miben?-lepõdött meg.

-Basszus, én írtam hogy minél elõbb letudjuk ezt az egészet, nem szeretek sokat várni a prédára!-morogta Justin.

Ryan teljesen ledöbbent. Justin lépet egyet felém majd megemelte a kardját. Azonnal védtem, Will eltûnt mellõlem és Ryannak esett. Justin nem kímélt, erõs és gyors csapásokat mért rám, nem volt más választásom mint hogy védekezem.

Justin belelépet egy mélyedésbe, azonnal kihasználtam az alkalmat, elhajítottam az egyik tõrömet ami a vállába fúródott, felordított majd kikapta és a földre hajította. Közelebb léptem hozzá, lebuktam egy csapás elõl és felkaptam a földön heverõ tõrömet.

-Kezdesz idegesíteni kicsi lány!

-Ez van!-vigyorogtam majd elhajoltam egy újabb csapás elõl.

Ryan és Will is élet-halál harcot vívott egymással. Ryant a földre taszította Will majd habozás nélkül szíven szúrta. Ryan rám nézett, szomorúsággal a szemében.

-Annyira sajnálom!-hörögte, majd oldalra csuklott a feje és kialudt az élet szikrája a szemében.

Justin olyan erõvel csapott le a tõreimre hogy azok kirepültek a kezembõl, Will azonnal mellettem termet és a két kard egymásnak feszült, Will addig mért erõs és villámgyors csapásokat Justinra míg ki nem verte a kezébõl a fegyvert. Justin a földre esett, láttam rajta tudja mi következik, Will most sem habozott, Justinnal is végzet. Mikor felállt kiesett a kard a kezébõl, megfordult és rám nézett.

-Minden rendben, most már!-mondtam neki.

Will bólintott, hozzám lépett, két tenyere közé vette az arcomat majd a száját erõsen az enyémhez nyomta.