Other World

8. Isteni csoda

-Tarts ki! Tarts ki! Tarts ki!-ismételtem.

Clara lecsukta a szemeit, és féltem ha gyorsan nem viszem orvoshoz meghal. Justin és Ryan álltak elõttem bambán, hatalmas harcosok tényleg. Ryan megindult felénk.

-Ne merj a közelébe jönni!-szegeztem rá a kardomat.

A srác megtorpant és nem jött közelebb. A kardomat visszaraktam a hüvelyébe. Clarát a karomba vettem majd felálltam. Felhívtam Thomast is. Gyorsan ideért. Mikor hazaértünk azonnal bevittem a házba ahol Diana és Edward már várt ránk. Volt velük egy fehér köpenyes alak is.

-Clara!-zokogta Diana.

-Erre-mondta Edward.

Követtem õt egy fehér ajtóhoz, amin egy lótus virág volt. Edward kinyitotta az ajtót és beengedett rajta. A szoba fehér volt, virág illat keveredett a levegõvel, gyertyák égtek mindenhol és egy ágy állt középen. Az ágyra fektettem Clarát.

-Most hagyjatok magunkra!-mondta a fehér csuklyás alak.

Engedelmesen elhagytuk a szobát mind hárman. Az ajtó elõtt szobroztunk mindhárman, arra várva hogy bemessünk és megtudjuk mi lett Clarával. Fel-alá sétálgattam, képtelen voltam nyugton maradni egy percre is. Csak is Clara járt a fejemben, jobban kellet volna rá figyelnem.

-Szóval Will-kezdte Diana-te is motus vagy?

-Igen, bár nekem nem az a képességem mint Clarának.

-Értem.

-Mondja hogy került ide ez a fehér ruhás alak, és ki õ?

-Egyszer csak megjelent miután kaptuk a hírt hogy Clarának baja esett és azt mondta õ az egyetlen aki megmentheti.

-Aha, értem.

Nagyjából még egy teljes hatvan percig vártunk, csendben. Majd nyílt az ajtó és kilépett rajta a fehér köpenyes illetõ.

-Szerencsére még nem terjed szét a testében a réz, így sikerült megmentem. A héten hagyják pihenni. Will! Beszélnem kell veled, gyere!

Visszament a szobába, követtem õt. Leült egy székre én pedig a falnak támaszkodtam. Végig néztem Clarán, törékeny kis testével ott feküdt mozdulatlanul hunyott szemmel az ágyon. Nem tudom mit tennék ha elveszíteném õt.

-Gondolom kíváncsi vagy ki vagyok én!

-Nem is kicsit-néztem az alakra.

A köpenyes ismeretlen a csuklyához nyúlt és levette. Fekete haja kiszabadult a kapucni alól, zöld szemeivel engem fürkészett.

-Ione vagyok.

-Gondolhattam volna.

-Will én nem Narah vagyok.

-Mit akar?

-Azt szeretném ha vigyáznál rá, õ az utolsó azok közül akiket én teremtettem.

-Megígérhetem, vigyázni fogok rá.

-Köszönöm.

-Mondja, mik ezek a rézlovagok?

-Oh igen. Ezek a kis mitugrászok. Tudod az apám Elron. Megakarta büntetni Naraht és engem. Ezért létre hozta rézlovagokat, mert tudta hogy a réz árt a teremtményeinknek.

-Aha.

-És úgy teremtette õket hogy ki vannak osztva melyiknek melyikõtöket kell megölnie, ha megöli akkor visszatérhet a lelke a nyugalomba.

-Értem, tehát már csak két rézlovag létezik?

-Igen, azok akikkel harcoltatok.

-Mi van akkor ha mi végzünk velük?

-Akkor ti éltben maradtok és õk nyilván nem.

-Van gyenge pontjuk?

-Nem tudom, biztos van de nem tudok róla hogy mi lenne az. Bízom bennetek, Clara erõs lány bármire képes, nagyszerû párt alkottok!

-Köszönjük.

-Nekem mennem kell, nem is volna szabad itt lennem.

-Köszönöm hogy segített Clarán.

Ione elmosolyodott, felvette a kapucniját majd el tûnt. Kinyitottam az ajtót és Dianát meg Edwardot beengedtem. Ott hagytam õket és a konyhába indultam hogy szerezek Clarának egy kis gyümölcslevet.

Egy tálcával a kezemben tértem vissza Clarához. Továbbra is az ágyon feküdt és aludt. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót és leraktam a kis szekrény az ágya mellett a tálcát. Leguggoltam Clarához, megfogtam a kezét és csak bámultam õt. Még úgy is gyönyörû mikor alszik. Megmozdult egy pillanatra így elengedtem a kezét, reméltem hogy felébred. Kinyitotta óvatosan a szemeit, rám fókuszált és elmosolyodott, visszamosolyogtam rá.

-Hogy vagy?

-Asszem jól. Te?

-Én is megvagyok.

-Ami az elõbb történt, a sikátorban.

-Igen?

-Tényleg motus vagy?

-Igen, tényleg az vagyok, majdhogynem olyan mint te.

-Mi lett Ryannal?

-Valószínûleg semmi, bár jobb ha felkészül mert két réz lovagot meg kell majd ölnünk!

-Micsoda?

-Nem csoda valóság. Justint és Ryant meg kell ölnünk vagy õk ölnek meg minket.

-Értem-egy pillanatra úgy tûnt mintha elkalandozott volna, féltem hogy újra elalszik.-Nem hiszem el hogy tényleg motus vagy!

-Pedig jobban teszed Astrid Lightstark. A nevem Axton Drakryt!