Other World

10. Egy fájdalmas mosoly

Becsuktam magam mögött az ajtót és elindulta Clarához. A szemi könnyesek voltak, sírt. Nem tudom mi történt hogy hol volt és kivel is de legszívesebben megöltem volna az illetõt. Felültem az ágyra, magamhoz húztam és átöletem.

-El akarod mesélni?-simogattam a haját.

-Meghallgatnál egy rohadt hosszú történetet?-zokogta.

-Semmi baj, és persze, tiéd vagyok amíg csak akarod!

-Okés-szipogta.-Szóval még alsóban összebarátkoztam egy lánnyal. Wilmának hívják, nagyon jóba lettünk és sokáig legjobb barátok voltunk. Hetedikben összevontak minket egy másik osztállyal. És így belezúgtam egy fiúba. Majd nyolcadikba kiderült hogy belezúgott Wilma is. Én azt mondtam nem vagyok már belé szerelmes pedig igen is voltam. Ez srác amúgy Ryan. Nos mi ketten közeledtünk egymáshoz. Wilmával is kedves volt, de csak mert belém volt szerelmes. Közbe egy másik sráccal is kavartam picit de hát abból semmi sem lett. Majd láttam hogy Ryan megcsókolt egy másik csajt pedig azt hittem én jövök be neki, ezek után kerültem és azt hazudtam van valakim, Wilmát próbáltam neki betolni a képbe, nem sült el jól. Persze sose mondtam el neki mi volt az igazság, ezen tanév decemberéig. Mikor elmondtam ott hagyott a francba és megsértõdött rám, pedig nem igazán tehettem a dologról. Majd kezdett kerülni Wilma, pedig addig minden nap találkoztunk. Közbe már semmit se tudunk egymásról és ráadásul úgy volt hogy ma találkoztunk de az tartott nagyjából öt percig majd õ elment mert a pasijával akart találkozni. Meg hát múlthéten Bracelonába volt és persze hogy semmit se beszéltünk. És nem értem hogy miért történik ez velem!

-Atya ég-nem tudtam mit reagáljak, ez aztán tényleg nagyon durva dolog volt.-Figyelj, az élet egy út, amin vannak oldalt karmok. Tudsz haladni az úton elõre, de erõsnek kell lenned. Néha a karmok csak kicsit húznak vissza, néha erõsebben. Viszont erõsnek kell lenni és mindig vissza kell menni az útra és ki kell bírni minden karmolást. Ezek a tapasztalatok valójában. Tapasztalat mert ha elkap tudod hogy hogyan kapott el és legközelebb tudod hogy mit hogyan kell másképp csinálni! Ezért történnek olyan dolgok amiket, nem értünk hogy miért!

-Egy költõ veszett el benned? Vagy inkább egy író?-nevetett fel halkan, jó volt hallani hogy nevet.

-Lehetséges! Azt akarom mondani hogy nyugodj meg. Minden ki fog alakulni. És ha az élet által írt könyvbe még van közös fejezetek akkor az meg fog történni! Hidd el, most nem tehetsz mást csak meglátod mi lesz, addig nem foglalkozol vele ha nem keres, majd aztán egyszer megbeszélni vele a dolgokat azt majd egyszer csak rá ébred hogy egy nagyon fontos embert veszített el!

-Köszönöm!-szipogott.

-Meddig maradjak?

-Reggelig!-vágta rá.

-Jól van, akkor gyorsan átmegyek magamhoz tusolok és visszajövök!

-Rendi, én is letusolok!

Adtam egy puszit a hajába majd felálltam és az ajtóhoz léptem és átsiettem az enyémbe. Rekord sebességgel zuhanyoztam le és siettem vissza Clarához, kicsit megnyugodott hogy elmondhatta mi bántja.

Mikor beléptem Clara szobájába az ágyon ült és a gépe fölé görnyedve nézegetett rajta valamit. Odasétáltam hozzá.

-Mit csinálsz?

-Filmet keresek!

-Jól hangzik. Mik a lehetõségek?

-Már választottam!-vigyorgott rám, csodás volt látni hogy mosolyog.

-És mit?

-End game!

-Az három óra!-nyögtem fel, imádom a filmet de akkor is hooszú.