Other World

3. A múlt elmúlt

Rohantam a buszhoz, éreztem legbelül hogy nem kellett volna megnéznem még egy részt mert úgyis egy évad lesz belõle. Az út közben kikötõdött a cipõ fûzöm is, így az égiekhez fohászkodtam hogy ne essek hasra és érjem el a buszt.

Szerencsére elértem, bár nem sokon múlt. Miután már a jármûvön voltam lehajoltam és két masnit kötöttem a cipõmre. Miután leszálltam a megállóban a régi iskolám felé vettem az irányt. Épp egy osztály találkozó volt mára megbeszélve sok idõ eltelte után, és persze hogy ilyenkor kések el. Ilyen az én formán. Belöktem az ajtót és siettem a hajdani osztálytermembe. Amint beléptem minden szem rám szegezõdött.

-Sziasztok, bocsi a késésért!

-Semmi baj!-mondta Ryan, beletúrt gesztenye barna hajába és engem fürkészett zöld szemeivel.

Nem mindenki jött el, de voltunk egy páran. Leültem Ryan és James közé.

-És mibe rontottam bele késve?

-Épp arról beszélgettünk kinek milyen az új osztálya.-válaszolt Rose.-Már mindenkin végig értünk így te jössz!

-Hát nagyon jó osztályom van, igaz mi kevesebben vagyunk mint egy átlag osztály de így szerintem sokkal jobb.

-Ideje kajálni, mert meg jött a pizza!-lépett a terembe Mark.

Mindenki kezébe nyomott egy dobozt, csak nekem nem. Nem is értettem mi van.

-Ennyit rendeltünk sajna, egyél Ryanéból!

-Köszi Brian!-fordultam nevetve a mellettem ülõ fiúhoz és csórtam is egy szelet pizzát.

Sonka, kukorica és sajt volt a pizzán. Az ízlelõ bimbóim táncot jártak örömükbe, nagyon rég ettem pizzát. Boldogan ettem tovább, minden ki a kajájában volt elmélyedve így körbe néztem a társaságon és láttam hogy alig változott bármi is, és rájöttem mennyire hiányoztak. Mindenki aurája világoszöld volt. Utoljára Ryanra pillantottam aki engem nézett és mosolygott. Az õ aurája sötét rózsaszín volt, ami mindig így volt mióta osztálytársakká váltunk. Tudtam hogy szerelmes belém, én is belé voltam esve, mégse jöttünk össze.

Az utolsó szeletért versengtünk, de persze én nyertem. Teli pofával vigyorogtam a srácra aki nevetve nézett engem és elkapta a kezem, gyorsan beleharaptam a pizzába mikor õ a másik felébe harapott bele. Gyorsan próbáltam megenni a pizzát de õ is olyan gyorsan nyelte mint én, a végén elakartam már kapni a fejem de a kezét a nyakamra tette és megcsókolt. Az ajkaim szétnyíltak és visszacsókoltam. Közelebb vont magához a csípõmnél fogva, én pedig beletúrtam a hajába. Mikor elváltunk belenéztem az izzó szempárba.

-Beszélnünk kell!-suttogta Ryan.

Csak bólintottam, nem is tûnt fel hogy felhúzott és kimentünk a terembõl. Nem igazán értettem mit is akar, mert õ volt az aki közeledett felém annó, én bár nem akartam elhinni de titkon reméltem hogy azt érzi mint én, mert nem hittem hogy jól mûködik az erõm, mára megtanultam hogy semmi baj nincs az erõmmel, szimplán az emberekkel van a baj. Mert hogy mikor lehetõségünk lett volna már összejönni a srác megcsókolt egy másik lányt mikor ott voltam, tudtam hogy Ryan nem látott de összetört bennem valami és attól kezdve minden megváltozott. Nem viszonyultam úgy hozzá mint rég, és azt hazudtam neki hogy járok valakivel így ezek után teljesen megutálhatott mert nem ugyanúgy bánt velem és az aurája is furcsa színû volt, még a mai napig nem tudom mit érzett. Hisz még mindig tanulok az erõmrõl.

A srác felém fordult mikor kiértünk az udvarra és megragadta a kezemet. Pár pillanatig csak néztünk egymásra, és körbe vett minket a csend, majd kitörtek belõlem a szavak.