Other World

11. Találkozás

Ryan keresett, rég volt hogy beszéltünk. A csata óta még eszembe sem jutott és õ sem keresett, és most hív. A szívem dörömbölt a mellkasomban, képtelen voltam elhinni hogy ezt történik. Oda sétáltam a fapofájú Willhez és elvettem tõle a telefonomat.

-Szia!

-Szia Clara! Olyan rég hallottam a hangodat! Mond jól vagy?

-Igen, meggyógyultam. Mit szeretnél Ryan?-próbáltam közömbös hangot megütni de nem sikerült, fõleg hogy még nem is szakítottunk hivatalosan, újabb dolog amivel meg kell birkóznom, nagyon rám jár az élet mostanság.

-Beszélni, veled! Látni is szeretnélek, megölelni megcsókolnide erre nincs lehetõségem-hallottam a hangjában a szomorúságot.

-Tudod hogy nem találkozhatunk és még ellenségek is vagyunk!

-Már hányszor megmondtam neked hogy ez rohadtul nem érdekel engem! Sose bántanálak ezt te is tudod nagyon jól!

-Ryan-sóhajtottam.

-Clara! Ne lökj el magadtól újra! Belefogok dögleni!

-Ryan, tudod hogy ez a helyes, ez az út van nekünk megírva!

-Tudom, de attól még lehet változtatni mindenen, csak az számít hogy mennyire akarjuk és teszünk-e ellene!

-Tudod hogy fontos vagy nekem! Két év után-motyogtam, szörnyû volt ez a beszélgetés.

-Igen két évet kellett rád várnom és nem foglak elengedni! Ezt a kis barátodnak is mond meg!

-Ryanezt még lehet át kell gondolnunk!

-Két alvás nélküli éjszakán vagyok túl és csak te jársz a fejemben, kétlem hogy ne tudnám mit akarok!

-Én viszont nem tudom-mondtam kicsit hangosabban és indulatosabban mint akartam.-Fogalmam sincs! Vissza kell mennem az edzésre ne haragudj!

-Bárcsak értenéd mit jelentesz nekem!

Leraktam a telómat a földre és Willre néztem, aki engem fürkészett.

-Minden okés hercegnõ?

-Persze-mosolyogtam.

-Ennyire nem vagy jó színész, vagy csak engem nem tudsz megtéveszteni!

-Lehet kivagyok de az mindegyedzünk-ragadtam meg a tõreimet.-Megint lefoglak gyõzni!

-Kétlem, most már esélyed sem lesz!

Visszamentünk a terem közepére, felemeltem a két tõrt amit a markomban szorongattam és kizártam mindent, csak én és a pengéim voltak na és persze az ellenség képében Will. Will lesújtott, a két tõrt magam elõtt X formába egymás elé helyeztem és erõsen tartottam, majd visszatámadtam. Újból lecsaptam ismét a pengére és még egyszer. Will lépet néhány aprót hátra, majd visszatámadott, védekeztem mert gyorsan forgatta a kezében a kardot.

Délután hagytuk abba az edzést, mindketten elmentünk zuhanyozni majd vacsora idõ volt és siettünk le az ebédlõbe. Utolsóként ültem le a székemre. Elém került a mai menü elsõ része, sajtkrém leves. Megragadtam a kanalamat.

-Edzettetek?-kérdezte Diana.

-Igen-válaszoltam.

-Hasznos volt?

-Mondhatjuk úgy is!-vettem a számba a kanalat, a szakács ma is remekül teljesített.

-Hékás!-mordult fel Will velem szemben.

Gonoszul rávigyorogtam és tovább kanalaztam a számba a levest. Amint mind végeztünk jött a következõ fogás, sült hal párolt zöldségekkel és salátával. Ez is fantasztikus volt, persze az íze is akár csak a kinézete. Még eddig sose volt szakács váltás és nem lenne jó ha lenne mert ez a szakács ismer engem kis korom óta, pontosan tudja mit eszek meg és mit nem. Sok idõt töltöttem a konyhába kisebbként, még segítettem is, bár ahogy kezdtem felnõni egyre kevesebbszer mentem be.