Other World

14. Varázslat

Egy pillanatra elválltunk Clarával, csillogott a szeme, azok a gyönyörû szemek, képtelen voltam türtõztetni magamat, ismét megkerestem a számmal az övét és újra megcsókoltam. Fantasztikus volt, csak mi ketten, messze minden bajtól. Mikor ismét elválltunk a homlokom az övének támasztottam.

-Az én hercegnõm!

-Egy csók után már is birtokolhatsz azt hiszed?-vigyorgott gonoszul.

-Én rohadtul úgy hiszem-közöltem vele és ismét megcsókoltam.

A levegõ hiány miatt elváltunk, átkaroltam õt.

-Mond azok a karkötõk mik?

-Nos az én képességem az hogy képes vagyok az érzelmeimet egy kis golyóvá változtatva kivonni magamból, és ezek a gyöngyök a karkötõkön az érzéseim.

-Ugyan azt jelentik a színek mint nálam?

-Gondolom igen.

-Ki birtokolja a sötétrózsaszín golyót?

-Az titok-nevettem fel.

-Naaamond el kibe vagy szerelmes!-nógatott.

-Majd egyszer elmondom hercegnõm.

-Ígéred hogy elmondod?

-Ígérem!

Mikor megláttam a kijelölt helyet ahol lekellet szállnom, elbabráltam az égõvel ahogy tanultam és landolt a hõlégballon a talajon. Kipattantam a kosárból, majd Clara derekát megragadva kisegítettem a hercegnõmet. Összekulcsoltam az ujjinkat és a ránk váró fekete autóhoz sétáltunk. Beültünk hátra, Clara a fejét a vállamra hajtotta.

Ismét Clarával aludtam, magamhoz húztam, és elaludtam.

Reggel a napsugarak vakító fényére ébredtem. Miután sikerült megszoknom a fényt az órára pillantottam, hát ma se sikerült felkelnünk akkor amikor kellett volna, bár ez nem volt baj. Rég edzettünk, jól fog jönni mindkettõnknek. Clara mocorogni kezdett, én pedig adtam egy puszit a szájára.

-Jóreggelt!

-Neked is!

-Ma is lekéstük a sulit?-motyogta fáradt hangon.

-Sajnos, de helyette edzhetünk!

-Tetszik az ötleted, és kicsit kutathatunk a könyvtárban.

-Muszáj?-nyafogtam.

-Én szeretném.

-Legyen, de csak mert te kéred!

Clara kipattant az ágyból, de mielõtt a fürdõbe örökre eltûnt volna magamhoz rántottam egy gyors csókra.

Kiléptünk a liftbõl és elindultunk a fegyverekért. Én ismét egy kardot vettem magamhoz Clara pedig két tõrt. Én támadtam elsõnek, lesújtottam többször is a tõrökre, nem sajnáltam az erõt és az energiát, de Clarának ez nem volt gond. Visszatámadott, erõsen fogtam a kardomat és minden csapásának elébe mentem, sokkal több erõ lakozik benne mint azt kívülrõl nézve az ember gondolná, de ha már ismered õt tudod hogy egy nagyon erõs lány.

Két kimerítõ óra után elvonultunk zuhanyozni és a könyvtárnál találkoztunk, bár elsõnek nem tudtam hova kell menni Clara elmondta és sikeresen megtaláltam, amint beléptem Clara elstartolt mellettem és berohant a polcok közé, nem tudom mit akart ennyire. Elkezdtem nézni a polcokon lévõ könyvek a gerincét.

Motus történelem, motus legendák, motus képességek, stb.

Elléptem a polctól és Clara keresésére összpontosítottam inkább. Egy asztalnál ült és egy hatalmas könyvet olvasott. Odasétáltam hozzá, bele lestem a könyvbe. Elsõre rengeteg értelmetlen szóval találtam szembe magam így letettem arról hogy ezt a könyvet valaha is elolvassam.

-Mi van benne?

-Találtam egy érdekes varázslatot!-lelkesedett.

-És mire jó a varázslatod?

-Elvileg ha két motus fogja egymás kezét és kimondja a varázsigét akkor képesek összekapcsolódni.

-Van valamilyen mellékhatása?

-Nem írja. Próbáljuk ki!!!

-Van választásom?-sóhajtottam.

-Nem nagyon!-nevetett fel.

Felállt, megfogtam mindkét kezét, még egyszer lenézett a könyvre, majd belekezdett a varázsigébe.

-Volo videio vidi ego semper volentes-kántálta Clara-te videre. Quiduquid fit ad vos, sed ego sum non illic ego vellem quidem sciunt et vident!

Éles fény villant közöttünk és betöltötte az egész helyet. Majd a fény elhalványult. Clara engem bámult. Én viszont nem éreztem semmi extra változást.

-Sikerült?

-Azt hiszem igen-válaszolta.

-És mond neked mi változott?

-Látlak téged, teljesen, látom azokat az érzéseidet is amiket a gyöngyeid rejtenek.

-Mindet?-kérdeztem félve.

-Mindet.

Elengedtük egymás kezét majd Clara visszalépett az asztalhoz, és éreztem valamit, bár háttal álltam Clarának éreztem ahogy valami neki csapódik a kezemnek hatalmas erõvel, majd éreztem egy furcsa érzést, ami nem az enyém volt, fájdalmat éreztem.

-Mi történt?-pördültem meg a tengelyem körül.

-Semmi, semmi, csak véletlen a kezemre csaptam a könyvet!

-És fáj a kezed?

-Kicsit.

-Meg van!-mondtam diadalmasan.

-Micsoda?

-Megtudom mondani mit érzel, fizikailag és úgy mond lelkileg is.

-Ez nagyon menõazt hiszem-nevetett fel.

-Igen, nekem hidd el nagyon nagyon nagyon örülök ennek!-vigyorogtam rá.

-Clara?-kiabálta Diana.

-Itt vagyunk a könyvtárban!-kiabálta vissza Clara.

Megjelent Diana, futott, gondolom már égre-földre keresett minket.

-Baj van?-tudakolta Clara.

-Wilma van itt.