Other World

12. Újra szép cuccban

Reggel megint elõbb ébredtem mint Clara, de nem bántam egyáltalán. Örökké tudnám õt nézni, és soha nem unnám meg az arcát. Megtámaszkodtam a kezemen és figyeltem a szuszogó lányt. Jól titkolja, de azért le merném fogadni hogy sokat szenved. Csak nem engedi hogy lássák rajta. Amit én láttok az csak töredéke annak ami ténylegesen lejátszódik benne.

Clara mocorogni kezdett és tudtam hogy hamarosan felfog kelni. Mikor kinyitotta a szemeit és rám fókuszált elmosolyodtam.

-Jó reggelt hercegnõ, hogy aludtál?

-Jól, és te?-ásított egyet.

-Én is remekül, melletted csak jól lehet aludni.

Elmosolyodott. De imádom is ezt a mosolyt.

-Tudod milyen nap van ma?-kérdezte.

-Szombat?

-Jó ez is jó, de igazából ma van Dianáék házasságiévfordulója.

-Komolyan?

-Igen, szóval szép ruha és rendezvényre fel!

-Hurrá-lelkesedtem, egy újabb puccos esemény.-És mit adsz nekik?

-Egy repülõjegyet Korfura, mindig is elakartak oda jutni.

-Biztos nagyon szép hely, görög sziget ugye?

-Aha-fészkelõdött és felült az ágyban.

-Hova-hova?

-Felkészülök, nézd meg az órát, kettõ van! Három óra múlva indul a party!

-Rendben, három óra múlva itt vagyok a hercegnõért!

-Várlak!

Átvonultam a saját szobámba és elmentem zuhanyozni, miután ezt letudtam az ágyamra tett sötétkék öltönyt felpróbáltam, tökéltesen illet rám.-Vajon Clara milyen ruhában lesz? Biztos most is gyönyörû lesz, bár mikor nem az?-kimentem az erkélyre és lenéztem a kertre. A kertész épp a sövényt vágta. Figyeltem ahogy dolgozik, néztem ahogy a fûrésszel percek alatt levág többszáz kislevelekbõl álló ágacskát. A fûrész úgy szaladt át a sövényen mint a kard a bõrön.

Lenéztem késõbb a telefonomra, négy óra ötvenöt percet mutatott, visszamentem a szobámba és onnét át Clarához, kopogtattam és pár másodperc múlva nyílt az ajtó és kilépett rajta Clara, gyönyörû volt mondanom sem kell. Pánt nélküli ruhát viselt, aminek a felsõ része a csípõjéig olyan volt mintha ezer csillaggal lett volna beintve, a teljes felsõ rész strasszokból állt, a strasszok után több réget tûl volt ami hatalmas volt, és sötétkék színû. A szemét ezüsttel festette ki, de visszafogott volt a sminkje. A haját kontyba fogta a feje tetején, de volt pár rakoncátlan tincs amit nem tudott a kontyba fogni.

Megfogtam a kezét és elindultunk a bálteremhez. Ez a hely megint olyan volt mintha egy mesébõl életre kelltettek volna egy bálitermet, csillogott a hatalmas csillár a plafonon. Szólt a zene. Mindenki szép ruhában volt, ismét a terem egyik oldalán asztalok álltak italokkal és ételekkel.

Oda mentünk Dianához és Edwardhoz, megölelték egymást Clarával aki átadta a borítékban lapuló jegyeket, kinyitották és megköszönték Clarának, én is gratulálta nekik majd Clarával táncolni kezdtünk. A csípõjét megragadtam és közelebb húztam magamhoz, a másik kezemmel a kezét a magasba emeltem, õ pedig a vállamra tette a kezét. Elkezdtünk körbe forogni a teremben, csak õ és én voltunk ebbe a varázslatos pillanatban.

Ismét elõbb untuk meg a partyt mint a többiek, szóval újra a megszökés mellett tettük le a voksunkat. Kimentünk a kertbe és megsem álltunk a titkos menekülõ utunkig. Újból én másztam fel esõnek és felsegítettem Clarát. Mikor fent álltunk az erkélyen csönd telepedett ránk és csak néztünk egymás szemébe, Clara kezét végig fogtam. Jó érzés volt állni, a kezét fogni és csak nézni õt. Majd elengedtem a kezét, és elindultam a szobámhoz.

-Ma nem alszol velem?-szólalt meg.

-Szeretnéd?-fordultam vissza hozzá.

-Csak ha te is-picit elpirult.

-Akkor nálad alszom-mosolyodtam el.

Beléptem Clarával a szobájába. Clara elszaladt fürdeni, és én is persze. Mikor visszatértem hozzá már az ágyon feküdt és a plafont bámulta, befeküdtem mellé és magamhoz húztam. Hozzám simult, ez boldogsággal töltött el.

-Min agyalsz?

-Az életen-válaszolta.

-Mániákus gondolkozó!

-Nem is-védekezett.

-Ismerd be hogy sokszor így van!

-Na jó lehet-nevetett fel, vele nevettem én is.

-Ryanon és Wilmán agyaltam-vallotta be.

-Értem.

-Nem igazán tudom mi volna helyes, kavarog bennem sok minden-motyogta-de nem tudom nekik mit is mondhatnék!

-Sokszor nem merjük kimondani amit gondolunk, és sokszor nem merjük megtenni amit akarunk.

-Igazad van, ez teljesen passzol ehhez a helyzethez-sóhajtott egyet-tudom hogy az volna a helyes magamra nézve ha elengedem õket, nehéz lesz de lehet így lenne a legjobb.

-Valamit elengedni annyit jelent kedves Clara hogy megváltozva tovább menni!

-Milyen bölcs vagy!

-A legjobbhoz jöttél tanácsért!-vigyorogtam rá.

Hirtelen egy viszonylag nagy fekete valami szállt be a nyitva felejtett ajtón, egy holló volt. Clara felült azonnal, és én is. A holló leszállt Clara ölébe. Egy üzenet lógott a nyakába. Clara leszedte a hollóról, megsimogatta a fekete tollú madár fejét, majd az verdesett párat a szárnyaival és kirepült ott ahol bejött. Clara kibontotta a levelet és olvasni kezdte, megfejhetetlen volt az arca, semmit sem tudtam róla leolvasni. Mikor végzett az olvasással leejtette az ölébe a papírt.

-Mi áll benne?

Nem válaszolt.

Elvettem a levelet és olvasni kezdtem, minden szótól egyre idegesebb lettem és képtelen voltam elhinni amit látok.

Kedves Clara!

Ami tegnap történt azt felejtsd el, mindent, amit mondtam, mindent! Már nem is tudom mit jelentettél nekem, azonkívül hogy csak egy munka voltál, amit el kell még intéznem, mert ez a sorsom én egy rézlovag vagyok te pedig csak egy motus! Amint újból összefutunk most szólok készülj fel hogy lezárom ezt az egészet, Justin és én arra várunk hogy betöltsük a sorsunk és amire teremtettünk azt véghez vigyük!

Szép életet!

Ryan.